Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. október 6. kedd - 154. szám - A pénzügyi közvetítőrendszer egyes elemeit érintő törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - F KOVÁCS SÁNDOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:

453 olyan kormány, amely komolyabban veszi ezt a kérdést, akkor a pénzügyi felügyeletet álláspontom szerint ki kell vonni a Magyar Nemzeti Bank hatálya alól. Egy önálló, átlátható, tisztességes intézménynek kell megteremteni azon alapjait, amely sokkal hatékonyabban tud működni, mint a Magyar Nemzeti Bank alá - még egyszer mondom - beszuszakolt valami, ami konkrétan nem látja el a feladatát. Egészen elképesztő, hogy bár a balliberális kormányok idején szaporodott fel a devizahitelállomány, és ez egy elképesztő történelmi mulasztás volt, a 2010 óta eltelt évek brutális, a bankok irányába történő letérdelése és az emberek irányába történő árulása alól ezt a kormányt senki nem fogja felmenteni. Amit önök csináltak ezekkel az emberekkel, az párját ritkítja egész Európában. Nincsen még egy ennyire szervilis, önfeladó kormány Európában, amely a bankrendszerrel szemben semmilyen pluszkövetelést nem támaszt, a magyar állampolgárokra pedig mindent odahárított. Azt látjuk, hogy ez nemcsak az EBRD-vel megkötött paktumuk óta van így, amit 2015 februárjában elkövettek, és amely angol nyelven a kormány honlapján most is megtekinthető, hanem bizony már korábban is a banki ágazati különadó, a tranzakciós illeték áthárításának engedésekor, vagy épp most a járványügyi kassza feltöltése során azzal, hogy a bankokra csak papíron vetettek ki különadót, de a valóságban ezt leírhatják az adójukból, folyamatosan szervilis módon járnak el ezen rendszer irányában, az állampolgárokat pedig nem védik. Egy ilyen klíma közepette beszélni pénzügyi fogyasztóvédelemről, mondhatnám, legalábbis cinikus. Én csak bátorítom önöket arra, hogy ezt a csomagot, ha nincsenek benne aknák, akkor vigyék keresztül, vagy legalább a pozitív részeit. De azt is állítom, hogy rendszerszintű megoldást ez nem fog hozni. Ez körülbelül a tizenhetedik javaslat, amely bankok szanálásáról szól, pénzügyi intézmények helyzetének a megkönnyítéséről. Én értem az e mögött húzódó motivációkat, csak azt látnám szívesen, ha legalább ilyen súllyal a polgárok helyzetének rendezéséről is feküdnének előttünk törvényjavaslatok, miközben ezt nem látjuk. Ugyanígy tudom üdvözölni azt is, hogy az ügyfelek kártalanítása esetén egy észszerűen hosszú terminust vagy határidőt próbálnak kikötni annak érdekében, hogy aki magánéleti vagy egyéb okokból nem tudja kártérítési igényét érvényesíteni, vagy mondjuk, annak a költségei sokkal nagyobbak lettek volna, mint az elnyerhető összeg, az kapjon adott esetben egy póthatáridőt ehhez, további lehetőséget. De megint csak azt üdvözölném, ha sokkal kevesebb ügy, sokkal kevesebb ügyfél jutna olyan helyzetbe, hogy egyáltalán kártérítésre szorul, hiszen ismerjük az egyes ember érdekérvényesítő képességét ezzel a szofisztikált és sokszor a kormánnyal is összejátszó rendszerrel szemben. Nagyon ritkán fordul elő olyan, hogy az állampolgár teljes joggal és teljes kárát tudja érvényesíteni. Hogy mondjak egy példát szintén erről a napról és az érintett tárgykörről, ha egy kilakoltatási eseményt megelőzően egy végrehajtási eljárás zajlik, vagy éppen egy olyan árverésre kerül sor, amelynek körülményeit vitatja az adós, és ezt a vitatást gyakorlatilag foganatosítja, hiába jelzi a hatóságok vagy a bíróság felé, hogy neki problémája van az ügymenettel, ezzel sem felfüggesztést, sem halasztást nem tud az esetek döntő többségében elnyerni. Tehát ha valóban segíteni akarnak ezeken az embereken, akkor érjék el azt, és közösen hozzunk egy olyan törvénymódosító javaslatot, amely lehetővé teszi, hogy egy jogos kifogás megtételekor pontosan annyi haladékot kapjon az illető, amennyi az ügy körülményeinek a kivizsgálásához szükséges. Hányszor fordult már elő, hogy valakinek elárverezték az otthonát, kilakoltatták belőle, új tulajdonos került elő, és aztán a bíróság kimondta, hogy tulajdonképpen igazad van, barátom, de a vásárló jóhiszeműen szerzett, ezért tőle azt már visszavenni nem lehet. Egészen elképesztő, hogy a digitális korban, a XXI. században tömegek veszítik el az otthonukat ilyen körülmények között, amikor elvileg minden fillért tökéletesen láthatnánk egy transzparens rendszerben. Tényleg sokszor voltunk olyan helyzetnek kitéve, hogy végrehajtók már térült követeléseket követelnek, két végrehajtó banda követeli ugyanazt. Egészen elképesztő helyzetek adódnak, mert önök ezt hagyják. Tehát erre vonatkozóan is szeretnénk egy csomagot látni. De még egyszer mondom, a kilakoltatási moratórium lenne a legsürgősebb. A digitalizáció korában, amelyet államtitkár úr helyesen említett, valóban egészen újszerű kihívásokra kellene felkészülnünk. Én viszont úgy látom, hogy sokszor egy ilyen lekövető, letapogató üzemmódban van mind a magyar kormány, mind pedig a megfelelő hatóságok, felügyeletek. Éppen ezért a Jobbik berkein belül dr. Brenner Koloman volt az, aki először megfogalmazta talán, hogy egy internetes ombudsman intézményének a bevezetése jelenthetne talán egy olyan megoldást, amely ezt a lekövető magatartást egy kicsit proaktívabbá tenné. Tehát olyan védőpajzsokat kellene kidolgozni, amely hatékonyan segíti csökkenteni az ügyfelek kiszolgáltatottságát, idős honfitársaink