Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. október 6. kedd - 154. szám - A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. VARGA-DAMM ANDREA (független):

412 Házban nincs képviselő, és az országban nincs értelmes ember, aki ne mondaná azt, hogy nemzeti kincsünket jelentő kutyafajtáink megőrzése, megóvása, egyedi fajtánként való tenyésztése, fejlesztése és megőrzése nemzeti feladat, ez nem kérdés, csak azt gondolom, hogy nem egy vadászati törvény módosításával lehet egy fajtát fenntartani. Vadai Ágnes képviselőtársam teljesen indokoltan azt kérdezte - miután az előterjesztők közül már csak Nacsa Lőrinc képviselőtársunk van itt, és nem biztos, hogy ilyen szakmai kérdésekre válaszolni tud, viszont itt van a minisztérium államtitkára -, hogy vajon 2020-ban hogy áll az erdélyikopó-kérdés. Én tudok válaszolni Vadai Ágnes képviselőtársam kérdésére, merthogy készültem, és bizony a világban 1300 egyed van 2020. augusztusban, ebből Magyarországon 800, Erdélyben pedig 300. Tehát ez egy dolog, hogy 24-et törzskönyveztek éppen 2018-ban, amit az előterjesztés tartalmaz, de ez azt jelenti, miután legalább 1100 egyed van Erdély és Magyarország területén, hogy szerencsére - bár lehet, hogy az utolsó órában vagyunk - mi magunk, országgyűlési képviselők, a társadalomnak adott üzeneteinkkel el tudjuk érni azt, hogy ha ez a kutyafajta ilyen veszélyben van, akkor bizony igyekezzünk a fajtanemesítésben minden eszközünkkel részt venni és segíteni. És Kocsis-Cake Olivio képviselőtársamnak üdvözlöm azon előadását, aki elmondta, hogy számtalan eszköz áll rendelkezésre egy kormányzatnak ahhoz, hogy egy fajta kihalását megpróbálja elkerülni, és ha 50 milliárd forintot tud adni egy vadászati kiállításra, abból bizonyára le lehet csippenteni egypár milliót, amely a fajtanemesítés továbbfolytatását célozza. 2012-ben alkotta meg a hungarikumtörvényt ez a kormányzat, most 2020 van. ’96-os a vadászati törvényünk, és már akkor meghatározták azt, hogy mi számít a vadászat rendje megsértésének. Én meg csak azt szeretném megkérdezni: nyolc év kellett ahhoz, hogy például valakinek eszébe jusson, hogy az erdélyi kopó kihaló fajta, amikor már 20-25-30 évvel ezelőtt erről lehetett a sajtóban olvasni? Én azt gondoltam, hogy az előterjesztő legalább arra egy kis időt szán, hogy megemlékezzen arról az emberről, Nyisztor Péterről, aki egyáltalán ennek a kutyafajtának megőrizte a fennmaradását. Bizonyára emlékeznek rá - a fiatalok nem, de az idősebb korosztály -, hogy bizony Ceau idejében, mikor már az erdélyi kopó egyedszáma olyan kevéssé vált Magyarországon, hogy tényleg a kihalás fenyegette, egy magyar küldöttség elment Erdélybe, hogy megpróbálja megtalálni azt, hogy hátha ott vannak olyan tenyésztők, akik megőrizték ezt a fajtát. Hát, Máramarosszigeten találták meg Nyisztor Pétert, aki a Ceau előtt titokban fenntartotta ennek a fajtának a nemesítését, és szerencsére neki köszönhető, hogy Magyarországon újra legalább valamennyi egyed meg tudott jelenni, mert kettő kiskutyát tudtak akkor elhozni Nyisztor Pétertől azzal a kényszerű füllentéssel, hogy Ceau Kádár Jánosnak küldi a két egyedet. 2016-ban nyerte el a jogszabály, a vadászati törvény 71. §-a ezen rendelkezéseit, tehát a vadászat rendjének megsértésének minősülő rendelkezéseit abban a formában, ami ma szerepel, és 2019. november 20-án, azaz tíz hónappal ezelőtt a kormányzat T/8181. számon vadászati törvényt módosító javaslatot nyújtott be a Házhoz, és érdekes módon még ’19-ben sem jutott eszébe, hogy az erdélyi kopó egyedkihalása fenyeget, és valamilyen módon a vadászati törvényt és a vadászatot összeköti ennek a fajtának a megmentésével. Azt kérdezte Kocsis-Cake Olivio képviselőtársam, hogy vajon milyen érdek állhat a háttérben. Biztos, hogy anyagi érdek áll a háttérben, vagy még egy lehetséges: ezek a szimbolikus javaslattételek, ezek a nagyon nemzetiek vagyunk, nagyon-nagyon nemzetiek vagyunk, nagyon és egyáltalán és mindenki az ellenzéki oldalon nemzetellenes, csak a probléma, hogy ezek az ostoba javaslatok nem a nemzeti lélek és nemzettudat fenntartását szolgálják, hanem nagyon sok embernek az jut eszébe, hogy nemzeti köntösbe öltöztetik egyéni anyagi érdekek megjelenítését. Ezt kellene elkerülni. (Nacsa Lőrincnek:) És ha már Nacsa Lőrinc képviselőtársam csapkodja az asztalt, akkor neki mint KDNP-snek még egy kérdést szeretnék fölvetni, ha már a vadászatról van szó. Tessék mondani, KDNP-s képviselőtársaim, ott a padsorokban, maguknak az hogy tetszik, hogy a magyar állami költségvetésből, a 120 ezer nettót kereső takarító néni adójából is egyedenként 100 ezer forintot tetszenek kifizetni a vadásztársaságoknak minden egyes lelőtt vaddisznó után, mondván, hogy ezzel próbálják elkerülni a sertéspestis kérdését!? A vaddisznót 50 ezer forintos átvételi áron veszik át abban az esetben, ha kereskedelmi forgalomba hozzák, de nem, az adófizetők kétszer annyit fizetnek érte, egészséges vaddisznók után úgy, hogy a