Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. október 6. kedd - 154. szám - A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. STEINMETZ ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
407 hogy a módosítandó törvény nagymértékben korlátozza a vadászati használhatóságát az erdélyi kopónak, és ezzel nagymértékben korlátozza a tartásra való igényt is. Nagyon egyszerű a kérés és a javaslat a benyújtók részéről: adjunk egy esélyt az erdélyi kopónak, adjunk egy esélyt azzal, hogy növeljük a használhatóság lehetőségeit, biztosítunk egy lehetőséget a vadásztatóknak, a vadászoknak, hogy használhassák a vadászatokon ezeket a nagyszerű kutyákat, nemzeti kincseinket, és akkor talán biztosítva lesz ennek a fajtának a megmaradása a jövőben is. Én is tisztelettel kérem a képviselőtársakat, hogy támogassák ezt a módosító javaslatot. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Steinmetz Ádám képviselő úr, Jobbik, parancsoljon! DR. STEINMETZ ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tegnap a Mezőgazdasági bizottság ülésén már szóba került ez a kérdés, és akkor is és most is elmondta az igen tisztelt előterjesztő úr, hogy ő ugyan nem vadászik, de bízom benne, hogy ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban egyébként gyakorló vadászokkal, vadgazdákkal is egyeztetett. A szándék amúgy nemes. Két évvel ezelőtt csak 24 erdélyi kopót törzskönyveztek, mint ahogy azt látjuk is a törvénymódosító javaslat indokolásában. Ez döbbenetesen alacsony szám egy nemzeti kinccsé minősített, hagyományosan magyar kutyafajtától. És valóban egyetértek azzal, hogy ezt a fajtát meg kell menteni a kipusztulástól, fogalmazhatunk úgy. Csak az a kérdés, hogy ezt milyen módon tesszük. Ezzel a vadászatitörvény-módosítással, ezzel a passzussal kapcsolatban nekem két problémám van. Az egyik elvi probléma. Elvi probléma az, hogy egy általánosan elfogadott főszabályból most mi kivételt teszünk. Ez nem szerencsés, én úgy gondolom, különösen egy ilyen csekély egyedszámú fajtánál. De ha ezt szakmai szempontok alátámasztanák, akkor még, azt gondolom, ez érthető tudna lenni. De lássuk, mik a szakmai szempontok, mert nekem azért volt részem hajtásokban, láttam ennek a nehézségeit, testközelből is tapasztaltam, illetőleg beszéltem több gyakorló vadásszal, vadhajtást szervezővel. Nos, tisztelt képviselőtársaim, a jelenlegi szabályozás azért tiltja meg a 45 centi marmagasságnál nagyobb kutyák részvételét a terelővadászatban, mert nem előnyös, hogy ezek a kutyák a nagyobb termetüknél fogva a bozótosból, a szederindásból nem tudnak odaférni azokhoz a disznókhoz, amelyeket a vadászok elé kellene hajtaniuk. Ez egy gyakorlati szempont. (13.50) Sokkal fontosabb szempont a kutyák védelme. Egy nagyobb testű kutyát egy ilyen vadászat során könnyen puskavégre kapnak a felelőtlen vadászok. Sok esetben ez is előfordul. De nemcsak ez okozhatja ezeknek a kutyáknak a vesztét, hanem igenis maga a vad, a vaddisznó, amelyik a malacát félti, vagy akár a sebzett vaddisznó, amely szembefordul a kutyával, mint egy konzervdobozt hasítja fel, főleg a nagyobb testű kutyákat, hiszen nagyobb felületet tud elérni. Ezért is alkalmasabbak a fürge, kisebb testű kutyák arra, hogy ezt a vaddisznó általi támadást el tudják hárítani. Tehát nem véletlenül alakult ki ez a jelenlegi szabályozás. Farkas Sándor miniszterhelyettes úrhoz fordulok, mert igazoltan távozott előterjesztő úr, csak hozzá tudom címezni a kérdést. Simicskó István úgy fogalmazott, hogy egy félreértelmezett gondolat alapján kikerült a kopó azon kutyafajták köréből, amelyek részt vehetnek ezen a hajtáson. Mi volt akkor ez a félreértelmezett gondolat? Ezt nem értjük. Azt sem értjük, hogy ha nemzeti kincsről beszélünk, ugye, több nemzeti kincs is van, és itt felsorolásra kerültek a 45 centi marmagasságnál nagyobb kutyák, akár a magyar agár, a nagyobb testű magyar vizsla, vagy akár a kuvasz is, ami szintén hagyományos, hogy régen vadászatokra, hajtásokra használták, őket most kizárjuk ebből a körből. Horváth István képviselőtársamhoz fordulok, aki szintén hozzászólt a bizottságban ehhez a témához, a hagyományokra hivatkozva. Ha valaki, akkor én tényleg tisztelem a hagyományokat, és azt gondolom, hogy figyelemmel kell lennünk a jelenben és a jövőben is a múltunkra és a hagyományainkra, tehát nagyon szép gondolat ez, de jogtechnikai szempontból szerintem aggályos
