Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. október 6. kedd - 154. szám - Az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló előterjesztés kivételes eljárásban történő összevont vitája - ELNÖK: - DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:

374 meg egyébként, hogy majd mit fognak válaszolni, és mi lesz, amikor ezt a törvényjavaslatot így elfogadjuk, mert kétségkívül ez, ahogy most itt előttünk van, el lesz fogadva. (11.00) Szintén óriási probléma, ahogy önök a rendszerhez nyúltak. Úgy gondolják, hogy azt a sok problémát, ami az egészségügyben van, ami a struktúrából adódik, ami az orvosi, illetve gyógyítótevékenység ellenőrzéséből adódik, önök most egyetlenegy adminisztratív eszközzel és egy pénzinjekcióval meg tudják oldani. Volt egy működő struktúrája Magyarországnak, amelyben egyébként volt egy szerv, amely hivatott volt ellenőrizni, hogy megfelelően működnek-e az egészségügyi szolgáltató kórházak. Kérdezem én: az ÁNTSZ hányszor ellenőrizte, hogy betartják-e a feltételeket? Hányszor ellenőrizte a munkáltatóknál, hogy milyenfajta foglalkoztatás van? Hogy sikerült hagyni azt, hogy elszabaduljanak a megbízási és vállalkozási bérek? Tehát volt egy struktúra, amibe bele lehetett volna nyúlni transzparenciával, átgondolt átalakításokkal. Egyébként volt idő, amikor ezt megkezdték. Én nem akarom önöket szembeállítani a volt államtitkáraikkal, de van olyan képviselő ebben a teremben, aki ebbe az irányba próbált lépéseket tenni, és államtitkárként dolgozott. De ezek a struktúraátalakítások, vagy hogy legalább kezdjünk azzal valamit, valamiért elhaltak. Pedig az egy mód lett volna arra, hogy javítsuk a problémákat. Az, hogy egy pénzinjekcióval és egy szolgálati jogviszonnyal megpróbálják megoldani az elmúlt időszak problémáját, legalább arról árulkodik, hogy nincs koncepció arra, hogy végül is mit csináljanak az egészségüggyel, és hogyan legyen igazából XXI. századi, tisztelt miniszter úr. (Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Összegezve, azt is lehet látni, hogy egy transzparens betegút kialakításával sokkal előrébb lennénk, s mellette az orvosi bérek és a szakdolgozói bérek emelésével, a struktúra rendbetételével, mint hogy önök most egy jogviszony-változtatással olyan, a gyógyításhoz idegen és ahhoz talán nem is illő életpályát próbálnak ráerőszakolni emberekre, aminek komoly következményei lesznek. Szerintem már most nagyon sokan azon gondolkoznak, hogy melyiket válasszák, hiába a fizetés, magánban vagy államiban legyenek. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ők is emberek, és dönteni fognak valamilyen módon. Azokat a korlátozásokat, amelyeket önök akarnak a jogviszonyukba beletenni, nem biztos, hogy el fogják fogadni, és nem biztos, hogy ezzel az állami egészségügy erősödni fog, hanem éppen az lesz, hogy a magánegészségügy fog erősödni, a túloldalon a betegek pedig azt fogják érzékelni - tekintettel arra, hogy az állam valamilyenféle konkurencia -, hogy el fognak szállni, pontosan a fizetések miatt, a magánegészségügyben a költségek. Engem egyébként az zavar, hogy azok az emberek, akik odamennek, drágábban fogják igénybe venni a szolgáltatást. Én azt szeretném, hogy egy erős állami, robusztus állami egészségügy legyen, amely társadalombiztosításból van finanszírozva. De létezik mellette egy rendszer, amivel valamit kezdeni kell, és önök most úgy nyúlnak bele, hogy gyakorlatilag egy piaci káoszt fognak majd ezzel okozni, amit meg fog oldani a piac, s valószínűleg önöknek is lesz még ezzel dolguk, de ez talán így nem helyes. Az viszont teljesen biztos, hogy a jelenlegi rendszer - s ezt nyugodtan ki lehet mondani -, amit önök létrehoznak, semmi más, mint egy tányérsapka alá beterelt egészségügy. Szerintem ez annyira méltatlan az eddigi egészségügyi szabadsághoz! Hogy mondta? A gyógyítás, az orvoslás tudománya és művészete. Hát milyen művészetet látott ön, miniszter úr, amikor az orvosok legalább minimális szabadságot nem kaptak, s alkotó és gyógyító szabadságot nem kaptak? Ezen kell, tisztelt miniszter úr, elgondolkozni. Azon szerintem nem lesz vita, hogy ezt a jogszabályt, éppen azért, mert ad, jót ad, fizetésemelést ad, meg kell szavazni. De mint mondtam, ez kívülről torta, belülről pedig ott vannak az üvegszilánkok. S az a szomorú, hogy hiába, hogy mi, politikusok itt vitatkozunk ezen, tisztelt miniszter úr, ezekre az üvegszilánkokra a dolgozók fognak mindennap ráharapni. Nekik kell majd kezelni a bérfeszültségeket, nekik kell kezelni azt, hogy a szakdolgozói bérek messze-messze elmaradnak, és sajnos el is fognak maradni nemcsak a V4-es átlagtól, hanem attól is, amit elvárnak, és óriási különbség lesz az orvosok bére között is. Ha egyszerre szerettek volna ebben a rendszerben jót alkotni és lépni, akkor egyszerre kellett volna megvalósítani minden egészségügyi dolgozónál ezeket a lépéseket.