Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. december 1. kedd - 173. szám - A börtönzsúfoltság miatti kártalanítási eljárással összefüggő visszaélések megszüntetése érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről:

2645 főleg a kormánypárti oldalról milyen elképesztő erőfeszítéseket követnek el azért, hogy lépést tartsanak egy miniszterelnöki blöffel. Januárban, amikor még azt hittük, hogy egy sokkal nyugodalmasabb évünk lesz, miniszterelnök úr jó ötletnek tartotta, hogy ezt az évet mások mellett az ügyvédekkel, ügyvédséggel szembeni hangulatkeltéssel töltse el, úgy gondolta, hogy az ellenségek sorába bekerülhetnek az ügyvédek is; különösen azok az ügyvédek, akik merészelik az ügyfeleiket képviselni akár még a kormánnyal szembeni perekben is. Erre jó terepnek tartotta a börtönkárpótlások ügyét. Azt hiszem, ez teljesen érthető, hiszen itt valóban egy áldatlan helyzet alakult ki. Ez az áldatlan helyzet persze, és ezt képviselőtársaim elmondták, ezért én nem akarom hosszasan elemezni és ragozni, nem az ügyvédek miatt alakult ki, hanem a kormány és a kormányoldal miatt. Egyrészt 2016-ban nem kellően megfontoltan hoztak meg egy egyébként akkor, az akkori helyzetben indokolt jogszabályt, nem építették be a megfelelő fékeket, és nem építették be azokat az eszközöket, amelyek lehetővé tették volna azt, hogy még jobban érvényesüljön például az áldozatok védelme. Másrészt pedig az akkor tett ígéretüket, elképzelésüket, vállalásukat, amit a börtönférőhelyek építése tekintetében tettek, nem tartották be. Nem mennék bele ennek történetébe, szerintem már mindannyian unjuk visszaemlegetni a parlamentben, hogy hány kormányhatározat volt, ezek hogyan nem valósultak meg, hogyan nem épültek meg egyébként letárgyalt és megbeszélt helyeken börtönök. Én kicsit kevésbé vagyok lelkes attól, hogy most ezek megépültek, hiszen ezek egy része olyan helyszíneken és olyan formában épült meg, ami nem biztosítja az őrzés megfelelően biztonságos feltételeit, és nem biztosít megfelelő élet- és munkakörülményeket a büntetés-végrehajtás személyzetének sem. Éppen ezért nem biztos, hogy ezek hosszú távon is jó megoldást jelentenek. De ne legyen igazam, remélem, hogy a konténerbörtönök és a hasonló ötletek beválnak majd, és mégiscsak az derül ki, hogy tartósan létre lehet hozni olyan körülményeket, amelyekben a rabok fogva tartása szakszerűen, az előírásoknak megfelelően megvalósulhat. Mert legyen világos: az önök által hozott 2016-os jogszabály szerint annak jár ilyenfajta kártérítés, akinek azokat a feltételeket nem tudja biztosítani a büntetés-végrehajtás, amelyeket önök határoztak meg egy miniszteri rendeletben. Tehát a saját maguk által hozott előírásoknak nem felelnek meg, ennek következménye az, hogy kártérítési jog keletkezik. Erre először hoztak egy elég abszurd törvényt, mert sürgős volt, hogy politikailag valamit villantsanak, amiben a kormány kezdeményezte, hogy az Országgyűlés kérje fel a kormányt valamire. Ahelyett, hogy megcsinálták volna tehát, az Országgyűléssel kérették fel magukat. Aztán kiderült, hogy ezt nem tudták teljesíteni, méltányolandó okokból, hozzáteszem, hiszen a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos feladatokkal foglalkozott mindenki, nyilván az Igazságügyi Minisztérium is. Majd kiszabtak egy újabb határidőt, azt sem teljesítették, de most utána benyújtották ezt a törvényt. Nem rónám fel azt, hogy egyébként lenne most is fontosabb dolog, rendezzük le ezt a dolgot, végre zárjuk le, azt is mondhatom pozitívumként, hogy amíg ezzel foglalkoztak, addig legalább nem az Alaptörvényt babrálták. Ebből kevesebb baj van, hogy kerestek egy jó szakmai megoldást. Ezzel elmondtam azt is, hogy azzal a megoldással, amit a törvény kínál, annak sok elemével egyet lehet érteni. Egyet lehet érteni azzal, hogy elsősorban az áldozatok és a bűncselekmény által okozott kár miatt keletkező igények kielégítésére lehessen felhasználni ezeket az összegeket. Azt is el lehet fogadni, bár egy kicsit abszurd, hogy az állam a saját maga által okozott kárért kifizetett kártérítést átrakja a saját másik zsebébe, tudniillik mondjuk, adótartozásért cserébe elviszi. De adótartozást nem kötelező felhalmozni. Egyébként az helyénvaló és támogatható, hogy az adófizetők kára is térüljön meg, mert, ugye, ha valaki adótartozást halmoz fel, akkor az államnak, az államon keresztül pedig az adófizetőknek okoz kárt. Tehát ezt is lehet támogatni. Támogathatók vagy zömében támogathatók azok a szabályok is, amelyek arra vonatkoznak, hogy az eljárás folyamán az áldozatok kárigényének jogérvényesítése egyszerűbb legyen. Ugyanakkor azért ott felmerülnek kétségek azzal kapcsolatban, hogy azok a rövidítő utak, amelyeket önök szabályoznak, nem fognak-e újabb lehetőségeket teremteni arra, hogy egyébként itt nyíljanak olyan kiskapuk, ahol a végén majd az államnak kell helytállnia. De hozzá kell tennem, hogy ha ez a szándék, mi ezt tudnánk támogatni, mert az áldozatok kártérítésében van az államnak szerepe és dolga. Szerintünk ez erkölcsileg is elfogadható, hiszen bizonyos értelemben az államnak van felelőssége a bűncselekmények megelőzésében, az áldozatok irányában mindenképpen.