Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. december 1. kedd - 173. szám - A börtönzsúfoltság miatti kártalanítási eljárással összefüggő visszaélések megszüntetése érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
2636 jelentősen lecsökken, hiszen azokban az esetekben, amikor a kártalanítás egyszerű megítélésű, nem áll fenn olyan mérlegelendő szempont, amit a kártalanítás megállapításakor figyelembe kellene venni, nem lesz szükség az egyébként hosszadalmasabb bírói eljárásra, hanem rövid idő alatt megállapíthatóvá válik a kártalanítás. A törvényjavaslat továbbá jelentősen egyszerűsíti a kártalanítási folyamatot azzal, hogy a hatályos szabályozástól eltérően megszünteti a kérelem benyújtásának előfeltételeként az elhelyezési körülmények miatt benyújtott panasz kötelező előterjesztését. Ez a jogintézmény eddig igazából feleslegesen terhelte a büntetés-végrehajtási szervezetet, hiszen nem eredményezte a kártalanítási felelősség alóli mentesülést, továbbá számos esetben vezetett jogértelmezési problémákhoz. A törvényjavaslat további célkitűzése, hogy az elítéltnek ténylegesen kifizetett összeggel való rendelkezés a fogva tartása ideje alatt korlátozott legyen. Ennek a szabályozásnak egyrészt az elítéltek reintegrációját támogató aspektusa is van, tekintettel arra, hogy az így kifizetett összeg felhasználásának korlátozásával biztosítható, hogy ha az elítéltnek nincsen semmilyen tartozása, illetve ilyen a fogva tartása során sem merül fel, akkor a kártalanításként kapott összeg rendelkezésére álljon a szabadulásakor, így hozzájárulva ahhoz, hogy törvénytisztelő életet élhessen, és vissza tudjon illeszkedni a társadalomba. Másrészt a törvényjavaslat reagál arra is, hogy a jogalkalmazási tapasztalatok alapján a kártalanításként kapott összeg jelenleg úgynevezett védett pénznek minősül, azt a büntetésvégrehajtási intézet az elítélt számlalapján külön kezeli, amelyre végrehajtás nem kérhető. Ezzel kapcsolatban a törvényjavaslat egyértelművé teszi, hogy a kártalanításként kapott összegnek ilyen védett jellege nincs, az a kártalanítás kifizetését követően végrehajtás alá vonható. Ennek az az előnye, hogy így a kártalanításként kifizetett összeg a fogva tartás alatt elérhető legyen az elítélttel szemben felmerülő esetleges további követelések fedezeteként is. Végül meg kell említeni, hogy a törvényjavaslat megteremti annak a jogszabályban meghatározott lehetőségét is, hogy az elítélt a kártalanításként kapott összeget a köz javára felajánlja, és az ilyen típusú, a köz érdekében tett felajánlást a feltételes szabadságra bocsátás engedélyezése körében a büntetés-végrehajtási bíró által vizsgálandó szempontként szabályozza. Ez azonban azon bűncselekmények esetében jöhet szóba, amikor annak nincs büntetőjogi értelemben vett sértettje. Tisztelt Ház! A törvényjavaslat másik csapásirányáról, a sértetti jogérvényesítés megkönnyítéséről is szeretnék részletesen szólni, mivel ezek az újítások széles körben jelenthetnek a jövőben jelentős könnyítést, és járulhatnak egy sokkal támogatóbb állami szabályozási környezet kialakításához. Az új szabályozás jelentős könnyítéseket alakít ki a büntető eljárásjog, a végrehajtás, illetve az áldozatsegítés területén, teljessé téve az áldozatok támogatását célzó jogpolitikai törekvéseket. Az első, amit szeretnék kiemelni, az a sértetti igényérvényesítés büntetőeljárási szabályainak jelentős átalakítása. A bűncselekményből származó sértetti igényérvényesítések számszerű bővítéséhez szorosan kapcsolódik a sértett büntetőeljárásban elfoglalt pozíciója. Ezért minden lehetőséget meg kell ragadni annak érdekében, hogy a jogi szabályozás a sértett helyzetét könnyítő feltételeket teremtsen, hiszen csak emellett várható el, hogy a sértett a kárának megtérítése érdekében is közreműködjön. Ennek érdekében a törvényjavaslat alapján a jövőben a sértett elfogadhatná a bíróság által a bűncselekménnyel kapcsolatban megállapított összeget kártérítési összegként. Ezzel a megoldással oldani lehetne a büntetőeljárásnak azt a koncepcionális modelljét, amely a polgári perekhez hasonlóan azt várja el, hogy a sértett pontosan jelölje meg, hogy milyen követeléssel lép fel a terhelttel szemben, miközben a részére ténylegesen okozott kár összegszerű mértékéről nem is rendelkezhet pontos ismeretekkel. Továbbá a jövőben a sértett elfogadhatná a bíróság által elítélt személyt kötelezettként. Ezzel a fenti megoldáshoz hasonlóan azt is meg lehetne oldani, hogy a sértettnek ne kelljen még a büntetőjogi felelősség megállapítása előtt megjelölnie azt a terheltet, akivel szemben a polgári jogi igényét érvényesíteni kívánja. Ennek elvárása különösen a nyomozás fázisában nehézkes, amikor a sértett ismeretlen elkövetővel szemben kezdeményezi az eljárást, de az esetek egy jelentős részében akár még a bírósági eljárás során is változhat a terhelt, illetve terheltek személye, eljárási pozíciója. A törvényjavaslat annak a lehetőségét is megteremti, hogy a terhelt elfogadhassa a sértetti követelést kvázi egyezség formájában. Jelenleg ezt nem szabályozza a büntetőeljárási kódex. Ennek a megoldásnak az a lényege, hogy a terhelt is nyilatkozhatna úgy, hogy felelősségének megállapítása
