Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. december 1. kedd - 173. szám - A Magyarország Kormánya és a Kambodzsai Királyság Kormánya közötti légiközlekedési megállapodás kihirdetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. ZSIGMOND BARNA PÁL, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK: - DR. GYÜRE CSABA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:

2558 magyar-kambodzsai kapcsolatoknak az elmúlt néhány évben, illetve ez egyre erősödik. Nyilván beletartozik ez abba a programba is, a keleti nyitás programjába, amit még 2010-ben a Jobbik a parlamentbe kerülésekor a zászlajára tűzött, hogy Magyarországnak szüksége van véleményünk szerint a keleti nyitásra, és igenis a Jobbik ezt nagyon hangsúlyozta annak idején. Hála istennek, azért legalább ez a program valamilyen szinten meghallgatásra került, hiszen a kormány is hangsúlyozta a keleti nyitás fontosságát a későbbiek során. Így jutunk el oda, hogy fontos a Kambodzsával megkötendő légügyi szabályozás is. Kambodzsa egy fontos ország lehet Magyarország számára, hiszen Délkelet-Ázsia hihetetlenül fejlődő térség az utóbbi évtizedekben, és igyekszik, szeretne az ázsiai kistigrisek közé Kambodzsa is felzárkózni, és ő is szeretne egy olyan gazdasági változást, mint ahogy az ázsiai kistigrisek teszik. Kambodzsának nagyon régi múltra nyúlik vissza a történelme. Néhány szót azért ezzel kapcsolatban szeretnék elmondani. 802-ben alapították a Khmer Birodalmat, II. Dzsajavarman király volt az, aki Kambodzsa elődjét megalapította, és bő fél évezredig Kambodzsa, ez a birodalom az egész Indokínaifélszigetet uralta tulajdonképpen. Fővárosa Angkor volt. Akit érdekel a történelem, illetve a turizmus, délkelet-ázsiai turizmussal foglalkozik, annak nyilván sokat mond ez a városnév, hiszen, azt hiszem, mindenki számára érdekes lehet a történelmi látványosság, ami ott megtekinthető. Kambodzsa csaknem száz évig volt francia gyarmat, 1863-tól 1953-ig. Ebben azért volt egy kis megszakítás, hiszen Japán a második világháború idején, 1941-ben megszállta Kambodzsát, és 1945-ig maradt Kambodzsa japán megszállás alatt. Mint mondtam, ’53-ban elnyerte a függetlenségét, de ez nem vezetett sok jóra, hiszen 20 év alatt az ország folyamatosan destabilizálódott. Ez a helyzet odáig jutott, hogy a vietkong katonái is benyomultak Kambodzsába, és ez elősegítette a vörös khmerek hatalomra jutását. Nyilván mindenkinek nagyon sokat mond a Pol Pot-rezsim. Már 1975-ben a vörös khmerek győzelmével megkezdődött az ország történetének legkegyetlenebb, legsötétebb, legvéresebb korszaka. A vörös khmerek agrárparaszti kommunista országot akartak csinálni Kambodzsából. Az elsődleges, legfontosabb, amit kiviteleztek, a haláltáborok felállítása volt. Azt gondolták, hogy a lakosság megfélemlítésével tudják átnevelni a kambodzsai embereket. Itt elsősorban az értelmiséget zárták ezekbe a haláltáborokba, és a vallási vezetőket. De önmagában, ha valaki szemüveges volt, már az is bizalmatlanságot jelentett a hatalomnak, és már az is egy oka lehetett annak, hogy valakit internálótáborba zártak, mert már az értelmiség szimbóluma volt önmagában a szemüveg is. Ezt csak érdekességként szerettem volna elmondani. Pol Pot kijelentette egyébként, hogy semmilyen szükség nincs az értelmiségre Kambodzsában; bár megjegyzem, hogy maga Pol Pot, ennek a rendszernek a vezetője is Párizsban végzett a Sorbonne Egyetemen. (11.50) Még egy döbbenet ebből az időszakból, hogy a gyermekeket arra nevelték, hogy a szüleiket rendszeresen beárulják, sőt, ha nem volt megbízható a szülő a rendszer számára, akkor a gyermekeket arra biztatták, hogy a saját szüleiket gyilkolják meg. Döbbenetes, mert azt hiszem, ilyen talán egyetlenegy országban sem fordult elő. Becslések szerint ebben az időszakban, négy évről beszélünk, minimum egymillió, maximum két és fél millió ember halt bele ebbe az embertelen rendszerbe. ’79-ben a vietnami hadsereg vetett véget a vörös khmerek uralmának, rémuralmának, akik azért vonultak be, mert a nemzeti kisebbségeket sem kímélték a vörös khmerek, és a Kambodzsában élő vietnami kisebbséget rendszeresen inzultálták, illetve elkezdődött a kiirtásuk is. Ezért a vietnami hadsereg bevonult, és véget vetett a vörös khmerek rémuralmának, akik visszaszorultak az ország kis területein lévő hegységekbe, ahol még húsz évig gerillaharcot folytattak. ’89-ben kivonult a vietnami hadsereg, tulajdonképpen ezután beszélhetünk az első szabad választásról Kambodzsában. Ez 1993-ban történt meg, és milyen érdekes, hogy mennyire igénye volt a kambodzsai népnek a demokráciára: a 90 százaléka a lakosságnak elment szavazni, és döntött, szavazott róla, hogy ki vezesse a továbbiakban az országot. Egyébként egy 16 milliós országról beszélünk, amelyik rendkívül dinamikusan fejlődik, különösen a népességszaporulata figyelemre méltó, hiszen néhány évtized alatt megduplázódott az ország lakossága. Ebből is látszik, hogy mennyire dinamikusan fejlődik az ország. Bár a GDP-je nem túl