Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. november 30. hétfő - 172. szám - Az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek 2019. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló határozati javaslathoz benyújtott bizottsági jelentés vitája - ELNÖK: - DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP):
2452 Itt a bizottsági jelentések vitájában pedig ezúton is köszönöm egyrészt a Magyarországi nemzetiségek bizottságának, másrészt a Fenntartható fejlődés bizottságának a határozati javaslat támogatását. Mindezek alapján kérem, támogassák önök is az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek a 2019. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló H/11093. számú határozati javaslatot. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.) ELNÖK: Köszönöm szépen, Vejkey Imre képviselő úr. Tájékoztatom, hogy a vitában történő további hozzászólására és a zárszó elmondására 13 perc 2 másodperc áll rendelkezésére. Megkérdezem, a kormány részéről kíván-e valaki felszólalni. (Dr. Völner Pál nemet int.) Jelzést nem látok. Tisztelt Országgyűlés! A kijelölt Igazságügyi bizottság nem állított előadót. Most a képviselői felszólalások következnek, a napirend szerinti táblán látható időkeretekben. A vita során kétperces hozzászólásra nincsen lehetőség. Megadom a szót Keresztes László Lóránt frakcióvezető úrnak, Lehet Más a Politika. DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én is hasonlóan rövid felszólalásra készülök, mint KDNP-s képviselőtársam. Ugye, valóban lefolyt ennek a javaslatnak, beszámolónak a vitája, és szeretném itt is megköszönni Kozma Ákosnak és helyetteseinek a munkáját. Nyilván én az LMP-frakciónak vagyok a vezetője, így icipicit azért szeretnék hozzászólni Bándi Gyula, a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó biztoshelyettes javaslataihoz. Nagyon fontos munkát végez biztoshelyettes úr. Fontos kezdeményezésekkel él, és nagyon fontos, hogy ő is erősíti azt a munkát, azt a felelősségvállalást, ami arról szól, hogy látnunk kell a XXI. századi kihívást; látnunk kell azt, hogy ma az egyik legfontosabb sorskérdés a környezetpusztítás és az éghajlatváltozás elleni fellépés, és olyan módon kell alakítanunk a saját életünket, a gazdaságpolitikát, a társadalompolitikát, hogy meg tudjunk felelni a fenntarthatóság céljainak. Tehát azt el tudom mondani, hogy az elmúlt időszakban, mondhatjuk, egy pozitív elmozdulás van ebben a kérdésben itt az Országgyűlés előtt is: egy olyan merev álláspontról, ami alapján, mondjuk, a kormányoldal tagadta ennek a problémának egyáltalán a mértékét is, legalább el tudtunk odáig jutni, hogy magával a problémával a felvetés szintjén egyetértünk, még hogyha a kitűzendő célok tekintetében alapvető és súlyos véleménykülönbségek is vannak közöttünk. Én azért úgy értékelem, hogy lassú lépésekkel is, de haladunk legalább odáig, abba az irányba, hogy érdemi vitákat tudjunk folytatni erről a kérdésről. Ugyanakkor azt mindenképpen az országgyűlési jegyzőkönyv kedvéért szeretném elmondani, ezt már sokszor elmondtuk különböző vitákban is, hogy egyelőre viszont azt látjuk, hogy a kormány nagyon kicsi lépésekkel halad. Alapvetően, hogyha az elmúlt tíz év mérlegét kell megvonnunk, akkor el kell mondanunk, hogy tulajdonképpen szétverték a természetvédelem intézményrendszerét, és mi nem látjuk azt az alapvető gazdaságpolitikai szemléletváltást, ami ahhoz kell, hogy a fenntarthatóság feltételeinek valóban meg tudjunk felelni. Az egyik vitában, a Gazdasági bizottság vitáján Palkovics miniszter úrtól elhangzott - egyébként ez egy olyan gondolat, amivel én magam is egyetértek -, hogy valóban nem a környezetvédelemre kell nagy hangsúlyt fektetni, hanem az olyan szemléletváltásra, ami által a saját folyamatainkat, a gazdaságpolitikát és mindent úgy tudunk alakítani, hogy alapvetően ne terheljük a környezetet, egy körkörös gazdaságot hozzunk létre, és lehetőség szerint ne termeljünk hulladékot. Nyilván önmagában a környezetvédelem már csak egy csővégi megoldás. Nagyon sok vitánk lesz még egymással, az biztos, és a legfontosabb vitapont, és ezt is itt nagyon röviden szeretném csak megemlíteni, az atomenergiával kapcsolatos. És hogyha itt az alapvető jogok biztosának beszámolójáról és a jövő nemzedékek jogairól beszélünk, akkor itt is mindenképpen röviden utalni kell rá, hogy önök egy olyan technológiába fektetnek, egy olyan technológiára alapozzák a fenntarthatóság iránti küzdelmüket, ami alapvetően fenntarthatatlan, és talán Hoppál Péter képviselőtársam mint pécsi országgyűlési képviselő, pontosan tudja, hogy az atomenergia nem zöld; és hogyha az atomenergia teljes életciklusát tekintjük, egészen az uránbányászattól a nukleáris hulladékok végleges elhelyezésééig, ezt mi pécsiként tudhatjuk pontosan, akkor el tudjuk mondani, hogy borzalmas környezetpusztítással jár.
