Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. november 20. péntek - 170. szám - Az ülésnap megnyitása - A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
2184 Kósa képviselőtársam elmondta, hogy a kisüzemi sörfőzdéket kívánják támogatni ezzel a javaslattal. Itt nem nálam merült fel vitapontként, de a szaksajtóban felmerült a Pécsi Sörfőzde esete. Ugye, itt egy olyan társaságról van szó, amely 2019 óta lényegében kisüzemmé zsugorította magát, de mégiscsak egy olyan társaság, amely több mint 2,5 milliárdos nettó árbevétel után, volt olyan időszak, amikor egy 50 millió forintos nagyságrendű adózott eredményt produkált, tehát látszott, hogy azért nem egy kiscégre jellemző bevételi volumen áll fenn, az adózott eredmény azért mégis zsugorodott ehhez képest. El kéne tehát dönteni, és őszintén kommunikálni kéne, hogy valódi kis családi vállalkozásokat, üzemeket akarnak-e támogatni, mert akkor az én támogatásomat is fogják ebben bírni, vagy pedig különböző piaci machinációkkal látszólag kiscéggé zsugorodott, amúgy olyan vállalkozásokat, amelyek egy világbajnokság kizárólagos kiszolgálóivá is tudtak válni, hiszen volt olyan világesemény Magyarországon, ahol ez a családinak azért nem nevezhető üzem volt képes kizárólagosságot nyerni, és a saját termékeit ily módon forgalmazni ezen az eseményen. (9.00) Hozzáteszem, amiről Kósa képviselőtársam beszél - s még egyszer mondom, én az alapelvet nem vitatom -, azt a GVH felé tudtommal 2017-ben ezek a nagy cégek már vállalták. Tehát amit most újra fel tetszenek találni, az egy 2017-ben majdnem hogy befejeződött folyamatábra szerint már egy piaci céges vállalás volt. Én nem akarom lekicsinyleni azt, ami most előttünk fekszik, mert ha az alapelv őszinte, akkor én támogatni fogom. Azt szeretném elmondani, hogy nem elég, nem hatékony, és a jelenlegi járványügyi veszélyhelyzetben ez nem húzza ki a bajból azokat a magyar mikro-, kis- és közepes méretű vállalkozásokat, akik kényszerből éppen most bocsátják el a munkavállalóikat. Miniszterelnök úr elmondhatja itt hétfőnként, sokadik hétfőnként, hogy ugyanannyi munkahelyet hoznak létre, mint amennyi megszűnik, de mindannyian tudjuk, önök is tudják, hogy ez sajnos nem igaz. Bárcsak igaz lenne! Bárcsak igaz lehetne! De álláspontom szerint nincs olyan európai nemzetgazdaság, egy sem, amelyik képes lenne pótolni most, jelen pillanatban, ezekben a hónapokban az elvesztett álláshelyek számát. Önök sem képesek. S a helyzet az, hogy a GVH felé már megtett vállalást előadják úgy, mint a forradalmi kormány új forradalmi vívmányát, de én nem hiszek abban, hogy ettől még önmagában a magyar kis cégek helyzetbe tudnak kerülni. S azt is látjuk, hogy a Kisüzemi Sörfőzdék Egyesületének a vezetője is megnyilvánult ebben a kérdésben. Nem tudom, vele tetszettek tárgyalni? Ha vele leültek vagy leültek volna, bizonyára önök is tudnák azt, hogy ők úgy érzik, hogy piaci szempontból a csapolt sör áfatartalmának az 5 százalékra történő csökkenése-csökkentése lenne az, amely ezen piacon nekik némiféle bevételt, lehetőséget teremtene arra, hogy most ne kelljen kirúgni munkavállalót, hanem adott esetben a munkabérét fedezni lehet. Én nem azt mondom, hogy bármely alkoholtermék áfatartalmának a csökkentését én most itt támogatnám ebből a helyzetből, azt szeretném csak mondani önöknek, hogy a Kisüzemi Sörfőzdék Egyesületének az elnöke ezt tartja egy normális piaci megoldásnak, ez viszont nem szerepel az önök javaslatában. Még egyszer hangsúlyozom, ezt nem én kérem önöktől, hanem az érintett piaci szektor egyik vezető képviselőjének a javaslata, ami vagy nem jutott el a kormány asztalára, vagy egyszerűen nem tárgyaltak vele. A második az ijesztőbb szcenárió, hiszen jellemzően úgy nyújtanak be ide törvényjavaslatokat, hogy azt állítják, hogy tárgyaltak az érintettekkel, aztán az érintettek elmondják, hogy ilyesmi nem történt. Éppen ezért mondom azt, hogy ha segíteni akarnak ezeknek a cégeknek, akkor mit kellene, lehetne tenni. Eleve nem kellett volna egész évben tötymörögni a kieső munkabérek pótlásának rendszerével. Tavasszal a Jobbik már három nap elteltével letette a magyar munkahelyvédelmi alap koncepcióját, amely minden kieső munkabér 80 százalékát kipótolná, azoknál is, akik már elveszítették az álláshelyüket. S azt látjuk, hogy nagyjából másfél hónapig törpölt a kormányzat azon, hogy milyen koncepciót tegyen le az asztalra, és letett egy olyat, amely 80 százalék helyett 15-20 százalékot pótolt ki a kieső munkabérekből. Most ősz van, kedves képviselőtársaim. Látom, hogy horrorisztikus energiákat mozgósítanak a bányászatról szóló, az önök ingatlanos nagyberuházó ismerőseit helyzetbe hozó törvényjavaslatok kimunkálásán, a Budapest-Belgrád beruházáson, most éppen a kisüzeminek nevezett sörfőzdék helyzetbe hozásán. Nem is mondom azt, hogy vitatom az összes javaslatot, egyáltalán nem, csak azt mondom, hogy ugyanekkora elánnal szerintem kellene időt találniuk a kieső munkabérek pótlására. Ezen kisüzemi sörfőzdéknek sokkal többet segítene az, ha minden