Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. november 20. péntek - 170. szám - Az ülésnap megnyitása - A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - NACSA LŐRINC, a KDNP képviselőcsoportja részérőll:

2185 munkavállaló esetében a kieső bér 80 százalékát kipótolná Magyarország Kormánya, és nem azt mondom, hogy a magyar adófizetők, hanem egy tisztességes járványügyi kasszából, kalapból azok, akiknek a közteherviselés jegyében be kellene fizetniük ebbe. Látom, hogy röhögcsélnek kormánypárti képviselőtársaim, de remélem, akkor nem fognak, amikor megmagyarázzák, hogy a járványügyi védekezéshez szükséges kasszába miért fizettetnek be az egyik magyar közülettel, és miért nem a másikkal. Azt látjuk ugyanis, hogy a pártok, önkormányzatok vállalják azokat a terheket, amiket ilyenkor kell, de a bankügyi szektort ez a kormányzat nem meri arra kérni, hogy a közteherviselés alapján befizessen a járványügyi védekezési alapba. Papíron kapnak egy 55 milliárdos különadót, amit aztán leírhatnak az adóból a következő négy-öt évben, probléma nélkül. Én azt mondom, hogy ezt az alapot kéne feltölteni rendesen, ebből a kieső munkabérek 80 százalékát pótolni, mert ez nyújtana valódi segítséget az érintett és tárgyalt szektorban dolgozók számára. S ha valóban kis cégeket akarnak helyzetbe hozni, akkor könyörgöm, üljenek már le ezen kis cégek érdekvédelmi szervezeteinek a vezetőivel, hiszen lehet, hogy egészen más Magyarország képét fogják felfesteni, mint amilyet önök innen elképzelnek. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK: Köszönjük. Most megadom a szót Nacsa Lőrincnek, a KDNP képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő úr! NACSA LŐRINC, a KDNP képviselőcsoportja részérőll: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Elnök Úr! Előterjesztő Képviselőtársam! Vártam, hogy Arató képviselő úr majd bekiabál Z. Kárpát Dánielnek is, amikor az autókról kezdett beszélni, mert L. Simon Lászlónak bekiabált, hogy ne a borról beszéljen, hanem a sörről, de az Audival nem volt gondja képviselőtársamnak. Szerintem itt almát és körtét hasonlít össze a képviselőtársam. Kisüzemi sörfőzdéket Audi-gyárakhoz hasonlítani egyrészt álságos, másrészt nyilván elviszi a vita fókuszát. Képviselő úr azt mondta, hogy az iránnyal alapvetően egyetért, majd 9 és fél percig mondta, hogy mennyire vagyunk rosszak, milyen borzasztó itt minden, és egyébként ez a javaslat is, de elmondta, hogy az iránnyal egyetért. Ha megnézzük, hogy mit kéne kipipálni, mik szoktak lenni a baloldal folyamatos vádjai: egyeztetés, megvolt, pipa; a cél jó, pipa; az eszköz jó, pipa. Le is zárhatnánk, hogy akkor ezt önöknek az eddigi felszólalásaik alapján támogatni kéne, mert volt egyeztetés, jó a cél, jó az eszköz. Mégiscsak azzal kezdeném, hogy amikor meglátok egy kereskedelmitörvény-módosítást, vagy bármit, ami valamilyen módon beleszólhat a szabadversenybe - én a tisztességes munkában és a szabadversenyben hiszek -, akkor először egy kicsit megijedek, és alaposan át kell olvasni, mert én nem szeretem, amikor a szabadversenybe nagyon belenyúl a szabályozó, vagy valami olyan dolog történik, hogy veszélybe kerülhet a szabadverseny. Ugyanakkor ha elolvassuk ezt a törvényjavaslatot, és pontosan tudjuk a tavaszi törvényjavaslat történetét is, akkor azt látjuk, hogy ez a törvényjavaslat alapvetően a versenyt segíti elő. Azt teszi lehetővé, hogy legalább látótávolságban indulhassanak egymással a felek a versenyben a rajtvonalnál, ha nem is egymás mellett, de látótávolságban indulhassanak, és ne egy másik városban lévő másik pályán kelljen versenyezniük a kisüzemi sörfőzdéknek. L. Simon képviselőtársammal nem beszéltünk össze, de én is onnan akartam indítani a felszólalásom, hogy voltak a szerzetesi sörfőzdék, s milyen hagyománya, milyen kulturális jelentősége van annak, hogy például Pannonhalmán már a XI. században is főztek sört, s egyébként szerte Európában kulturálisan milyen nagy jelentősége van annak, hogy számos helyen még most is 600-800 éves receptekkel, azzal a tudással felvértezve főzik a sört. Azt gondolom, hogy ennek kulturális jelentősége is van, kiegészítő jelentősége. Nem mintha ez lenne egy szerzetesrend elsődleges feladata, nem is azért csinálták. Oktatási, nevelési, kulturális és természetesen financiális része is volt, hogy az elsődleges oktató, nevelő, karitatív, szociális és hitéleti tevékenységét kiegészítő módon tudja támogatni a szerzetesrendek tevékenységében. Én ezért örülök ennek. A kommunisták mindezt elvették, hiszen a kommunizmus előtt majdnem minden egyházmegyének és szerzetesrendnek volt valamiféle pincéje, szőlője, sörfőzdéje, olyan, a gasztronómiához kapcsolódó tevékenysége, amit aztán a kommunisták szépen elvettek tőlük. Az látszik most harminc évvel a rendszerváltás után, hogy ez