Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. november 19. csütörtök - 169. szám - A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemért Alapítvány létrehozásáról, valamint a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemért Alapítvány és a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem működéséhez szükséges feltételek és forrás biztosításáról szóló törvény... - ELNÖK: - BÓDIS JÓZSEF innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár:

2159 Még mindig nyoma nincsen. Lehet, hogy a képviselő úr nem kíváncsi rá, hogy mi van benne. Én nagyon szeretném tudni, hogy mi fog történni a magyar emberekkel meg a magyar vállalkozásokkal. ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem, kíván-e még valaki felszólalni a napirend keretében. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok. Az általános vitát lezárom. Megkérdezem államtitkár urat, kíván-e válaszolni. (Jelzésre:) Igen, államtitkár úr, öné a szó. BÓDIS JÓZSEF innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm szépen a szót. Köszönöm Pósán és Földi képviselő uraknak a támogató hozzáállást, Pósán képviselő úrnak külön, hogy számos felvetett problémára választ is adott; ugyanakkor nyilvánvalóan az ellenzéki képviselői mondatokra, kritikára illik reagálnom. Először a szubjektív oldalról. Nagyon hálás vagyok az együttérzésért, Varga-Damm képviselő asszony, de gyakorlatilag mindegyik hozzászólásban éreztem egyfajta, hogy mondjam, részvétnyilvánítás-félét, és én ezt pozitívan reagálom le. Köszönöm, hálás vagyok érte. Ugyanakkor annak ellenére, hogy súlyos kritikákat kap a törvényjavaslat, akár személy szerint én is, és még azt is belekalkulálva, hogy hálás vagyok a pozitív emberi hozzáállásért, azért azt muszáj elmondanom, hogy én olyan modellváltás mellé tettem le a voksomat évekkel ezelőtt szakmai fórumokon, aminek az útján ma mi tudunk haladni. Valóban, tíz évvel ezelőtt az első rektori konferenciás plénumon hoztam elő azt az autonómiakérdést, hogy hogyan tudjuk értelmezni az egyetemi autonómiát anélkül, hogy az egyetemnek vagyona van. Örülök, hogy mindannyian pozitívan állnak amellett, hogy az egyetemek kapjanak vagyont. Ez a modellváltás folyamata az egyetemek számára azokat a vagyonelemeket odaadja, amelyekben az alaptevékenységüket tudják végezni, tehát az oktatást és a kutatást. Az alapítványi forma egyébként nem ismeretlen Magyarországon sem és a világban sem. Nagyon pozitív, jó példákat lehetne hozni, de én most ezeket nem fogom itt megismételni, mert elmondtam többször. De az biztos, hogy nem arról szól, hogy bármit kiszervezzünk, bármit, hogy mondjam, kiadjunk bérbe, vagy átadjunk bizonyos lehetőségeket, hanem arról szól, hogy a fenntartói jogokat egy olyan szakmai grémiumnak számító kuratórium bírja és gyakorolja, amely az egyetem alapfunkciói mellett tud arra is potenciállal rendelkezni, hogy a társadalmi hasznosulásban, tehát az egyetemi tevékenység társadalmi hasznosulásában, az oktatás és kutatás tekintetében más mozgásteret tud kinyitni, nem beszélve arról, hogy a gazdálkodás tekintetében ugyancsak egy sokkal rugalmasabb szituációt tud eredményezni. Brenner Koloman képviselő úr, alelnök úr rendszeresen latin idézeteket hoz: ceterum censeo - annak ugye van egy folytatása, hogy Carthaginem esse delendam. Hát, itt nincs Karthágó, és nem is akarunk semmit tönkretenni, viszont építeni szeretnénk. Építeni szeretnénk, sanszot adni annak a szürkeállománynak, annak a tudást birtokló egyetemnek, amelyik ma sokkal korlátozottabb mozgástérrel rendelkezik. Nem szeretném megkerülni az elbocsátás ügyét sem, de az mégiscsak vissza kell hogy nyúljon ahhoz a lépéshez, amikor az integrációval létrejött az új egyetemi struktúra az agrárképzés tekintetében. Pósán képviselő úr rávilágított arra, hogy nem egy nagy agráregyetemet kívántunk létrehozni, hiszen akár Debrecenben, akár Szegeden az agrárképzés tudományegyetemi környezetben annak minden előnyével és bizonyos korlátaival ragyogóan működik, nagyszerű eredményeket hoz, kiváló szakembereket képez. Viszont a többi helyen, és itt a Szent István Egyetemet kiemelném, fajsúlyosan jelen volt az agrárképzés nagyon széles portfólióval, de a Georgikon sokkal szűkebb portfólióval dolgozott, a gyöngyösi kar átkerült az egyetemhez, sokkal szűkebb portfólióval dolgozott, illetve a Kaposvári Egyetem, amelynek az agrárvonala kifejezetten magas minőséget képvisel, most igen, teljes egyetemként került be az integrált új agráregyetembe, de a tárgyalások és a folyamatok nem álltak le. Nyilvánvalóan hosszú távon egy művészeti kar, de akár még a pedagógiai kar is nehezen értelmezhető egy nagy agráregyetemben. (19.20) Ugyanakkor azért az „élettudományi” jelző mégis megadja azt a lehetőséget, hogy ez értelmezhető legyen. Nem tudom most még megmondani pontosan azt, hogy ezek a közös gondolkodások, a