Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. november 19. csütörtök - 169. szám - A kiégett üzemanyag és a radioaktív hulladék kezelésének nemzeti politikájáról szóló 21/2015. (V. 4.) OGY határozat módosításáról szóló határozati javaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. KADERJÁK PÉTER innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár:
2114 is veszi a társadalmi és gazdasági szempontokat. Nagyon bízom abban, hogy ebben a kormány konstruktív lesz, és sikerül ezt a stratégiát így alakítani. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, kíván-e még valaki szólni az adott napirendi pontunk keretében. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok. Az általános vitát lezárom. Megadom a szót Kaderják Péter államtitkár úrnak, aki nyilván válaszolni kíván az elhangzottakra, én pedig átadom az ülés vezetését. (Az elnöki széket dr. Brenner Koloman, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) DR. KADERJÁK PÉTER innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár: Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Mindenekelőtt engedjék meg, hogy a kormány nevében is megköszönjem a kormánypárti képviselőknek a hozzászólásait és a támogatását a kiégett üzemanyagok és a radioaktív hulladék kezelésének nemzeti politikájáról szóló országgyűlési határozat módosítására vonatkozó előterjesztéssel kapcsolatban. Hadd kezdjem talán azzal a reakciómat az elhangzottakra, hogy nyilvánvalóan és egyértelműen a nukleárisenergia-hasznosítás, úgy, ahogy a világon és Európában, Magyarországon is egy megosztó kérdés. A kormány részéről ugyanakkor mi tényként kezeljük a nukleárisenergia-hasznosítást Magyarországon, tényként kezeljük, hogy elődeink döntése nyomán ma és várhatóan legalább a 2030-as évek végéig használni fogjuk a nukleáris energiát, a Paks II. projekt sikere esetén ettől sokkal hosszabb ideig használni fogjuk, és azokkal a hulladékokkal meg - legyenek ezek nagy aktivitásúak vagy kis aktivitásúak - még sokkal tovább mi is meg az unokáink is együtt fogunk élni, amelyeket ezeknek a műveknek a működése előállít. Tehát ez ténykérdés. Nem a legyen vagy ne legyen a kérdés, hanem a hogyan oldjuk meg a problémát valójában a kérdés. Itt említeném meg, hogy például a lengyel barátaink számára még a legyen vagy ne legyen a kérdés, amikor ilyen vitákat folytatnak. Hallunk arról, sőt nemrégiben jelent meg az a hír, hogy éppen a klímapolitikai célok elérése érdekében, és éppen azért, mert Lengyelország teljesíteni szeretné az Európai Unió 2050-es klímasemlegességi célját, éppen úgy, ahogy Magyarország a parlament idén júniusi döntése nyomán úgy döntött, hogy a szenes erőművek helyett és a megújuló energia mellett nukleáris energiát fog használni, hogy teljesítse a karbonsemlegesség célját, és egy nagyon nagy szerződéscsomagot írt alá a transzatlanti partnerrel az atomerőmű-fejlesztésre vonatkozóan... De nálunk nem ez a kérdés, nálunk az a helyzet, hogy nálunk ez már egy létező technológia, és praktikusan arra a kérdésre kell válaszolnunk, hogy hogyan lehet a legcélszerűbben és olyan módon ezt a problémát kezelnünk, hogy az emberi élet és a nukleáris biztonság kérdését a legfontosabb helyen tartva a megfelelő megoldást megtaláljuk erre a kérdésre. Úgy vélem, hogy az előterjesztés és az a javaslat, amelyet a kormány részéről előterjesztettünk, meghatározza azokat a legfontosabb elvi kereteket - ezért is nevezzük politikának -, amelyek annak a programnak a kereteit meg tudják adni, amely már a konkrét cselekvésnek az egyes elemeit tartalmazza. Itt magában a vitában is talán volt egy kis zavar ebben a tekintetben. A nemzeti politikára vonatkozó országgyűlési határozatra vonatkozó módosító indítvány fekszik az asztalon. Amennyiben az Országgyűlés ezt a döntést meghozza, valamilyen módon módosítja a politikát, akkor kezdődik meg az erre épülő program kialakítása a következő évben, egyébként az Innovációs és Technológiai Minisztériumnak a vezetésével, és ott tudunk a konkrétabb döntésekig eljutni majd. Kiemelt kérdés tehát az, hogy a kiégett üzemanyagoknak a végleges elhelyezése hogyan történjen Magyarországon. Szeretném jelezni, hogy nincs jelenleg ebben az értelemben választásunk. Az Euratom-szerződéshez tartozó, az európai uniós tagállamok számára kötelező feladat az, hogy aki nukleáris energiát használ, annak gondoskodnia kell legalábbis a kiégett üzemanyagoknak a végleges elhelyezési lehetőségéről, és ilyen értelemben ez a bizonyos nyitott üzemanyagciklus-zárási feltétel megköveteli, hogy legalábbis Magyarország a lehetőségét megteremtse annak, hogy ha nincs más megoldás, akkor úgy zárjuk ezt a ciklust, hogy eltemetjük konkrétan ezeket a kiégett üzemanyagokat. Még egyszer hangsúlyozom, hogy persze ez csak akkor kell hogy sorra kerüljön majd évtizedek múlva, ha addigra erre vonatkozóan nincs jobb megoldás, de Magyarországnak ezt teljesítenie kell a
