Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. november 19. csütörtök - 169. szám - Az ülésnap megnyitása - A külképviseletekről és a tartós külszolgálatról szóló 2016. évi LXXIII. törvény módosításáró l szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - MAGYAR LEVENTE külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkár:

2053 évtizedekkel, amikor önök, illetve az önök szellemi és politikai elődei, az MSZMP korszaka alatt Magyarországról mindent el lehetett mondani, csak hogy önálló külpolitikája volna, azt nem. (9.50) Tisztelt jobbikos képviselő urak és hölgyek, tisztelt MSZP-s és DK-s képviselő hölgyek és urak, Magyarországon a második világháború utáni évtizedekben nem beszélhettünk önálló magyar külpolitikáról, és az önök rendszerváltás utáni párttársai, illetve elődei ugyanezen politika szellemében láthatatlanok voltak, láthatatlanul képviselték Magyarországot a nemzetközi színtéren. Annyira futotta nekik, hogy éppen a legmelegebb vagy legnagyobb árnyékot adó gazdatesthez soroltak be, de szuverén magyar külpolitikáról az önök által uralt időszakok alatt a legkevésbé sem beszélhettünk. Ilyen most, azt gondolom, van. S az, hogy a külügyminiszter reagál az amerikai elnökjelölt azon vádjára, hogy Magyarország egy totalitárius diktatúra, helyénvaló, és a nemzeti szuverenitás és a nemzeti büszkeség legelemibb követelményeinek felel meg. Ha ez önöknek nem tetszik, az bizony sokat elmond az önök hozzáállásáról. Önök megszokták a második világháború óta, hogy Magyarországnak az a jó, ha minél többet kap külföldről negatív értelemben, és önök valamilyen furcsa módon azt gondolják, hogy Magyarország akkor képviseli megfelelően a nemzetközi érdekeit, ha azokról teljes mértékben lemond, és hagyja, hogy gyalázzák az országot. Tisztelt Felszólalók! Röviden a törvényjavaslatunk tartalmi elemeiről; ha megengedik, idekanyarodnék. A leghangsúlyosabb kérdés, amivel kapcsolatban több észrevétel is elhangzott, talán az, hogy szigorítanánk azt a szabályt, ami azon fogadó állambeli egykori állampolgárokra vonatkozik, akik külszolgálatot kívánnak vállalni az adott államban. Azt gondolom, hogy ez nemzetbiztonsági szempontból egy megalapozott felvetés. S az is megalapozott - Demeter Márta képviselő asszonynak mondom -, hogy nem sarkítjuk le annyira a dolgot, hogy ne lehessen azon kollégák esetében kivételt tenni, akiknél nem merülnek fel azok a szempontok, amelyek adott esetben másoknál felmerülhetnek. Tehát nem zárjuk le teljesen ezt az ajtót, nyitva hagyjuk arra az esetre, hogy ha a titkosszolgálatokat felügyelő miniszterek úgy döntenek, hogy nem áll fenn olyan nemzetbiztonsági körülmény, amely akadályát képezné az illető akkreditálásának az adott országban. Ugyanakkor természetesen hajlandók vagyunk minden konstruktív kritikát megfontolni, és ha szükséges, revideálni a javaslatunkat. Azt gondolom, arról beszélgethetünk, hogy kell-e konkrétan ezt a kérdést törvényi szinten kezelni. Nyitott vagyok arra, és a Külügyminisztérium nyitott arra, hogy megfontolja ennek az alacsonyabb szintű jogszabályban való rögzítését. Ugyanakkor az érdemi tartalmi módosítást nem tartom indokoltnak, de - s ezt Zsigmond képviselő úrnak is mondom - meg fogjuk fontolni a felvetést, hiszen az sokakat érint. Ami az indoklás nélküli megszüntetést és az áthelyezés beleegyezés nélküli lehetővé tételét illeti, szeretném elmondani - s ez kapcsolódik azokhoz a felvetésekhez, amelyek a Külügyminisztérium elmúlt években megnőtt feladatkörét és hálózatát érintik -, hogy 2014 óta jelentős növekedésen ment át a Külügyminisztérium, illetve a külügyi hálózat. Ez számszerűen talán leginkább abban fejezhető ki, hogy a Külügyminisztérium költségvetése 2014 magasságában nem érte el a 100 milliárd forintot, ma pedig közelít a 400 milliárd forinthoz. Ebből is kiolvasható, hogy jelentős többletfeladat és hatáskör jelentkezett a külügynél, és ennek megfelelően bővítettük a külügyi, külgazdasági hálózatunkat és a külképviseleteink számát. Erre is hangoztak el számok. Én itt nagyságrendet szeretnék mondani. Ha beleszámolom ebbe a konzuli irodákat, amiket most sorra nyitunk a világ számos pontján, akkor nagyjából megállapíthatjuk, hogy a 2014-es állapothoz képest mintegy kétszer annyi külképviseletünk szolgálja Magyarország érdekeinek a képviseletét a világban, mint hat évvel ezelőtt. Szintén idetartozik az, hogy 2014 óta a Külügyminisztérium személyi állománya jelentős részben cserélődött, mintegy háromnegyed részben új kollégákkal dolgozunk, akik 2014 előtt nem voltak a ház munkatársai. Mindezen körülmények indokolják azt, hogy mára hozzá kelljen nyúlni a kihelyezés, áthelyezés, hazahívás viszonylag megengedő szabályaihoz, és a szigorítás irányába elmozdulni, hiszen minél nagyobb a rendszer, annál több nemzetbiztonsági kérdésre, körülményre kell tekintettel lennünk. Elsősorban ezek indokolják azt, hogy adott esetben indoklás nélküli áthelyezésre vagy indoklás nélküli hazahívásra is sor tudjon kerülni. Ezt a kérdést itt talán ennyivel lezárhatjuk. S még egyszer visszakanyarodnék oda, az a kérésem, döntsék el, hogy azzal vádolnak-e bennünket, hogy pártkatonákat alkalmazunk szerte a világban, akik kizárólag a Fidesz érdekeit és nem az országét képviselik, vagy pedig aggódnak a Külügyminisztérium munkavállalóinak a sorsáért, mert nem