Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. november 19. csütörtök - 169. szám - Az ülésnap megnyitása - A külképviseletekről és a tartós külszolgálatról szóló 2016. évi LXXIII. törvény módosításáró l szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - MAGYAR LEVENTE külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkár:

2054 konzisztens a két felvetést egyszerre megtenni. (Nunkovics Tibor: Az egyes pártoknak más a véleményük.) Képviselő úr nem volt itt, egyazon párt részéről is elhangoztak ellentmondó vélemények. Szeretném hangsúlyozni, hogy a hozzászólásokat akkor tudjuk komolyan venni, ha azokban a logika legalább nyomokban jelen van. Egyáltalán miért volt szükség erre a törvényre? Azért volt szükség még 2016-ban erre a törvényre, mert korábban ilyen nem volt, és azt gondoltuk, hogy törvényi szabályozást érdemelnek azok a kérdések, amelyek itt rendezésre kerültek. 2016-ban született meg a külszolgálati törvény, azóta ezt valóban több ízben módosítottuk, de azt gondolom, hogy jobb módosítani a törvényt, részben a dinamikus többletfeladatok jelentkezése, a változó világ okán és bizony korrekciók okán, mint nem hozzányúlni, és adott esetben elavult vagy a korkövetelményekkel lépést nem tartó szabályokat abban meghagyni. Én vállalom annak az ódiumát, hogy többször is hozzányúltunk, és lehet, hogy még ezután is hozzá fogunk nyúlni. Ez egy új szabályozási rendszer, amely finomhangolást igényel. Azt remélem, hogy a jövőben egyre kevesebb alkalommal kell megnyitni ezt a kérdéskört, most hogy ezeket a korábban kimaradt, de hangsúlyos kérdéseket megpróbáljuk elrendezni a módosítások által. Technikai kérdéseket én itt most nem említenék, viszont szeretnék reflektálni a jobbikos képviselő úrnak azon felvetésére, hogy a vendégoktatásra vonatkozó korábbi törvénymódosítás milyen módon történik. Meg fogom vizsgálni ezt a kérdést. Nyilvánvalóan nem az egész törvényt helyezzük hatályon kívül, hanem a vonatkozó passzust. Ha korrigálnunk kell a szövegben, ezt természetesen meg fogjuk tenni. Ezt tekintsük egy technikai kérdésnek. Azt a vitát, hogy a Külügyminisztérium - s akkor megint csak visszatérnék a tartalmi külpolitikai kérdésekre - mennyiért vásárolt lélegeztetőgépeket a tavasszal, nem feltétlenül itt kell lefolytatni, de az biztos nem állja meg a helyét, hogy a nyugati országok átlagosan ötvenszer olcsóbban jutottak lélegeztetőgépekhez, mint mi. Vettünk gépet olcsón, vettünk gépet drágán, éppen ahogyan hozzá lehetett férni abban a rendkívül tumultuózus piaci környezetben és feltételrendszerben. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a kollégák helytálltak, és egyetlen olyan szerződést sem kötött a Külügyminisztérium, amelynek a teljesítésével utána komoly gondok lettek volna. Úgyhogy nem veszett el adófizetői pénz, ezt itt le tudom szögezni. Még egyszer, összefoglalásképpen: miután rendkívüli módon megnőtt az elmúlt években a Külgazdasági és Külügyminisztérium feladatköre, ennek megfelelően rendkívüli módon bővült a külügyi hálózatunk, egy hatalmas személyi átalakuláson ment keresztül a tárca. Mindez indokol egy feszesebb hivatali és irányítási rendet. Általában a külügyek speciális körülményei indokolták azt, hogy a kihelyezés, hazahívás, áthelyezés szabályaihoz a szigorítás irányába nyúljunk hozzá. (10.00) Higgyék el, hogy elsősorban és kizárólag a nemzeti érdekek hatékonyabb képviseletének követelménye és alapelve vezérel bennünket, amikor ilyen módosításokat javasolunk. Azt gondolom, hogy aki külszolgálati pályára lép, aki Magyarországot a külvilág felé képviseli, az nagy felelősséget hordoz, annak hivatástudattal kell rendelkeznie, egy olyan félkatonai rendbe kell betagozódnia, amilyen hagyományosan a külügyi világ is, így elbírják ezeket a szigorú szabályokat, és mindenki megértése és belátása szerint a nemzeti érdeket szolgálják. Balczó képviselő úrnak még egy fontos felvetésére hadd reflektáljak az Információs Hivatal kapcsán. Úgy hangzik, tisztelt képviselő úr, az idézett tétel, hogy „Lehetővé válik, hogy a KKM-ben dolgozó, illetve korábban a Magyarország Európai Unió melletti állandó képviseletén szolgálatot teljesítő kormánytisztviselő az Információs Hivatal állományába kerüljön anélkül, hogy a küldő szervnél fennálló jogviszonyát meg kellene szüntetni.” Tehát nyilvánvalóan a hazai viszonyokra vonatkozik ez, tehát aki a Bem rakparton teljesít szolgálatot, az miért ne lehetne jogviszonyban (Balczó Zoltán: Oké!) az Információs Hivatallal is. Ezt fontosnak tartottam tisztázni. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Megpróbáltam legjobb tudásom szerint választ adni a felmerült kérdésekre. A magyar külpolitika tartalmát érintő vitát csak részben érintettem, részben reflektáltam az elhangzottakra. Azt gondolom, megvan annak a fóruma, amikor ezeket a kérdéseket meg kell vitatni, egy ilyen alapvetően technikai törvénymódosítás alkalma nem biztos, hogy a legmegfelelőbb időpont ennek a lefolytatására. Természetesen minden egyes olyan hozzászólást, amelybe a konstruktivitás belelátható, feljegyeztünk, ezeket meg fogjuk vizsgálni, ahol