Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. november 18. szerda - 168. szám - Magyarország Alaptörvényének kilencedik módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DÚRÓ DÓRA (független):
1987 Amikor ledaráltam ezt a mesekönyvet, három nap alatt ötvenezer üzenetet kaptam a szegényektől, akik nem tudják magukat megvédeni. Míg megtanítottam a hétéves gyerekemnek A cinege cipőjét, azalatt háromezer üzenetet kaptam - míg egy verset megtanítottam a gyerekemnek, mert szegények nem tudják magukat megvédeni. Itt hazudoznak összevissza arról, hogy gyakorlatilag mi folyik Magyarországon! És hogy miért kellett ledarálni ezt a mesekönyvet? - ezt a kérdést is gyakran megkapom, Arató képviselő úr is volt olyan kedves, és most ismételten szóba hozta. Egyrészt maga a könyv az egy adathordozó, az papír és nyomdafesték, annak az értékét annak a tartalma adja meg. Régen azért égettek könyveket, mert az egy fontos adathordozó volt, az volt szinte a legfontosabb adathordozó. Ma sokkal fontosabb adathordozók az elektronikusan megjelenő felületek, mondjuk, a Facebook-bejegyzések, amelyeket egyébként a Mi Hazánk Mozgalom ellenében napi szinten darál le az a cenzúragépezet, amely Zuckerbergnek a vezetésével működik, és megpróbálja az egész világot a saját képére formálni azzal, hogy cenzúrázza a nemzeti keresztény tartalmakat világszerte. Érdekes, az sem fáj a balliberális oldalnak, hogy ez a cenzúra ilyen mértékben éri például a Mi Hazánk Mozgalmat, hogy már a pártunk oldala is eltűnt a Facebookról. De olyan kommentekért is kaptunk tiltást, hogy „kit érdekel a Momentum és az EU véleménye?” - ha ezt megkérdőjelezzük, ha ezt leírjuk, ezért 30 napos tiltás jár a Facebookon. De azért a rendezvényplakátunkért is, amelyre azt írtuk, hogy mindenkit szeretettel várunk Mohácson, ahol egy meglepetésvendéggel is készülünk. Hogy ebben mi volt a gyűlöletkeltő, azt nem tudom. De hogy ez senkit nem zavar, hogy ezt a kommentet ledarálják, ezt a bejegyzést eltüntetik a Facebookról, az megint a hiteltelenséget és az egészen elképesztő kettős mércét mutatja. Az 1956-os forradalomban egyébként a forradalmárok a kommunista propagandakönyveket kihordták az utcára, óriási halomba összedobálták őket, és meggyújtották. Meggyújtották! Egy olyan ideológiát hirdettek ezek a könyvek, amely százmillió ember haláláért felelős! Ne tegyünk úgy, minthogyha ez az eszköz csak olyan vállalhatatlan diktatúrákhoz kapcsolódna, amelyeket mindenki elítél Magyarországon is! A Fidesznek a kettőslelkűsége miatt is meg kellett tenni ezt a radikális fellépést. Tavaly benyújtottam egy határozati javaslatot, amely arról szólt, hogy az iskolákban és az óvodákban a homoszexuális propagandatevékenységet korlátozzuk, és hogyha valaki általánosságban szexuális felvilágosítás témájában szeretne iskolákban előadást tartani, ahhoz kelljen egy miniszteri engedély, egy szakmai szűrőn menjen keresztül. A droghasználattal kapcsolatban egyébként van ilyen szabályozás Magyarországon. Nyilván a kábítószert sem lehet népszerűsíteni az iskolákban, tehát ha valaki drogról szeretne beszélni a fiataloknak iskolai keretek között, valamilyen civil szervezet, akkor előtte az ő programját akkreditálnia kell a minisztériumban. Ugyanezt szerettem volna elérni, hogy a szexuális felvilágosítással kapcsolatban is történjen meg. Még a kormánypárti képviselők is lesöpörték az asztalról ezt a javaslatot. (Z. Kárpát Dániel: Miért söpörtétek le?) Most már, hogy ez a darálás megtörtént, és olyan nagy társadalmi felháborodás alakult ki, még az Alaptörvényt is hajlandók módosítani. (19.40) De a kettőslelkűségüket nemcsak ez mutatja, hanem az is, amire egyébként egy gyanútlan édesanya hívta fel a figyelmemet a könyvdarálást követően, mégpedig az, hogy nemcsak a Soros Alapítvány támogat olyan mesekönyvet, amelyben homoszexuális propaganda található (Z. Kárpát Dániel: A kormány is!), hanem a Nemzeti Kulturális Alap. A „Vagánybagoly és a harmadik Á - avagy mindenki lehet más” című a könyvet a Nemzeti Kulturális Alap támogatta. (Z. Kárpát Dániel: Hoppá!) Ebben az szerepel, a főszereplője egy bagoly, aki fiúnak született, de örül neki, hogy nem kell fiúként élnie. Az egyik gyerek elmondja az iskolában, hogy őneki két anyukája van. A tanító néninek a reakciója erre az, hogy: de szuper, nagyon jó, hiszen mindenkinek másfajta a családja, és fogadjuk el egymást. De a migráns kislányt hogyan kell befogadni az osztályba című fejezet is van, nem ilyen című, de erről szóló fejezet is van benne, és ez a fekete bőrű migráns és a magyarországi fekete bőrű Lakatos Sanyika, amikor beszélnek arról, hogy hogyan kell kezelni azt, hogyha valakit a bőrszíne miatt csúfolnak, akkor erre Lakatos Sanyika azt mondja,
