Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. szeptember 22. kedd - 151. szám - Egyes vagyonkezelő alapítványokról és az azoknak történő vagyonjuttatásról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT, az LMP képviselőcsoportja részéről:
192 Na de, szerintem a lényeget tulajdonképpen Nacsa képviselő úr fogta meg jól. Kétségkívül a Millenáris ma egy állami alapítású gazdasági társaság, ami jelent egyfajta függést és átláthatóságot. Én úgy látom, önök aggódnak attól, hogy függetlenül a nagyképű retorikájuktól, 2022-ben elvesztik a választást és a kormányhatalmat, és félnek attól, hogy a következő kormány is ki fogja vizsgálni, hogy hova mennek el a Millenárison a közpénzek. Megnyugodhatnak, ez így lesz, az összes kormányzati pénznyelőjükkel egyébként így lesz. És azt gondolják, hogy most jó ötlet eldugni ezt egy alapítványba, hátha akkor nagyobb lesz a védelme. Azt szeretném önöknek mondani (Nacsa Lőrinc: Földönfutóvá teszitek?), hogy fölösleges ebbe energiát fordítani, ki fogjuk nyomozni az összes lopásukat akkor is, ha ilyen-olyan trükkel megpróbálják eldugni. (Nacsa Lőrinc: És földönfutóvá teszitek?) Talán nem fogok meglepetést okozni azzal, hogy nem tudjuk támogatni ezt a törvényjavaslatot. ELNÖK: Köszönjük. Most megadom a szót Keresztes László Lórántnak, az LMP képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő úr! DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Viszonylag régóta folyik ez a vita, én nem kívánok olyan szinten belefolyni, mint amit eddig tapasztaltam. Én azt gondolom, teljesen világos mindenkinek, hogy mi a szándék ezzel kapcsolatban, és az is - szerintem ez egy fontos gondolat volt -, hogy legkevésbé azokról a fontos feladatokról esik szó, ami az ilyen jellegű előterjesztések mögött ott van mint cél. Mert ha ezekről vitatkoznánk, szerintem elég nagy konszenzust tudnánk kialakítani. Tehát például a Kárpát-medencei tehetséggondozás tekintetében szerintem nincs érdemi vita; itt egészen más kérdésről van szó, hogy milyen módon lehet alapítványokba kiszervezni, mondjuk, állami ingatlanokat, állami vagyont, és milyen módon lehet eltávolítani kicsit még a demokratikus keretektől, az ellenőrzéstől ezeknek a vagyonelemeknek a kezelését és ellenőrzését, a felhasználásnak az ellenőrzését. Illetve a hatékonyságról is folyt vita, de ebbe sem kívánok beleszólni. Én igazából már - sokadik felszólalóként - egy konkrét esetre, illetve két ingatlan átadására szeretnék rákérdezni. Talán nem meglepő, hogy pécsi polgárként erről a bizonyos Király utcai, valóban nagyon régi, eredetileg gyönyörű állapotú, patinás épületről szeretnék kérdezni. Államtitkár úr - és akkor kérdésemet mint a kuratórium vezetőjének is meg tudnám fogalmazni - említette, hogy Pécs patinás egyetemi város. Ez így is van, az első magyarországi középkori egyetemnek az otthona Pécs város, 1367-ben alapították az első egyetemet, és ilyen módon, én azt gondolom, méltatlan az, hogy a városunk olyan helyzetbe került, hogy az egyetemi funkciókhoz képest sokkal nagyobb jelentősége van a város életében az egyetemnek, és kétmilliárdos elvonással kell például szembesülnie. Tehát nemcsak az önkormányzatokat érintették kormányzati elvonások, de már az egyetemet is. Azt tudni kell, hogy valóban, ez egy nagyon régóta állami tulajdonban lévő épület, és valóban rendkívül rossz állapotban van. A Király utcában, a Színház tér közelében gyakorlatilag Pécs korzóját, Pécs legfontosabb sétálóutcáját csúfítja ennek az épületnek az állapota. Azt el tudom mondani, hogy nagyon-nagyon régóta különböző színezetű pécsi városvezetések próbálták megszerezni ezt az épületet, pontosan azért, hogy ez a pécsi emberek számára valamiféle hasznos funkciót tudjon ellátni. Egyébként ezt baloldali és jobboldali polgármesterek is próbálták az államtól elkérni, nyilvánvalóan - Pécs gazdasági erejét figyelembe véve - jelképes összegért szerette volna Pécs, szerették volna a pécsi polgárok megkapni ezt az épületet. De ha már az egyetemről volt szó: ismereteim szerint a Pécsi Tudományegyetem is szerette volna ezt az épületet megkapni. A kérdésem az, hogy ezt miért utasította el a kormány. A Pécsi Tudományegyetem kapcsán politikai felhangokat nem lehetne vagy nem is érdemes alkalmazni. Miért nem kaphatja meg ezt a valóban a város szívében, a belváros közepén, a Király utcában lévő és valóban hosszú-hosszú ideje méltatlanul leromlott állapotban lévő épületet a Pécsi Tudományegyetem, miért nem kaphatta meg Pécs önkormányzata, miért nem kaphatták meg a pécsi polgárok? Én azt gondolom, hogy ez lett volna a leginkább méltó felhasználása az állam által rossz gazdaként lerohasztott, rendkívül rossz állapotra leromlasztott épületnek. Ugye, ez egy pécsi nemzeti kaszinó volt annak idején, tiszti klub volt, és én azt gondolom, hogy méltó helye lenne ennek a város vagy éppen a pécsi egyetem birtokában. Ezt miért utasította el a kormány?
