Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. november 17. kedd - 167. szám - A halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló 2013. évi CII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik):

1837 megszűnik törvényből fakadóan a megélhetésük, amit akár sok-sok generáción keresztül űztek apáról fiúra szállva jellemzően. Akkor két javaslattal álltam elő. Egyrészt azt kértem a Háztól, hogy természetesen a Jobbik is figyelembe veszi, hogy a világ eltolódott a horgászat irányába, és egy sokkal szélesebb társadalmi réteget érint, akiknek elsődlegesen figyelembe kell venni az igényeit, tehát nincs is ezzel semmi baj, de ha már egyszer a magyar állam, a magyar Országgyűlés döntése okán veszíti el ez a 170 család a megélhetését, legalább az eszközeik legyenek kártalanítva. Ez volt az egyik, amit az ő követelésükként ide, a Ház elé hoztam. A másik pedig az a javaslat volt, hogy kimenő jelleggel szűnhessen meg ez a szakma. Tehát vagy az egyik, vagy a másik feltétel álljon meg, hogy ne egyik pillanatról a másikra veszítsék el a megélhetésüket, hanem a magyar állam ne adjon ki újabb engedélyeket természetes vizeken történő halászatra, de a meglévők tudjanak kifutni, amíg úgy gondolják, hogy egészségben űzni kívánják ezt. Egyik sem valósult meg, egyetlen forint kártalanítást sem kaptak, és az a helyzet, hogy él bennem az a gyanú, ami sajnos több mint gyanú, hogy semmi másra nem játszanak önök, mint hogy leteljen az öt év, és január 1-jét követően semmiféle jogalapjuk nem lesz a magyar állammal szemben ezt az igényüket érvényesíteni. Ezúttal is biztatnám őket, hogy ne várják ki ezt az öt évet és harcoljanak az igazukért. Már csak azért is, mert konkrétan három minisztérium több minisztere, fél tucat államtitkára a legkülönbözőbb helyeken ígérte meg, hogy megoldódik a problémájuk. Ezek a helyek volt az én írásbeli kérdéseim, felszólalásom, más ellenzéki képviselőtársaim felszólalásai. A kormányinfón konkrétan újságírók kérdésére tudom idézni hosszasan azokat az ígéreteket, amelyek elhangoztak és mind ez idáig ezekből nem lett semmi. A legutolsó ilyen felvetésemkor, mintegy három héttel ezelőtt Farkas Sándor államtitkár úr odáig elment, hogy gyakorlatilag rapsicoknak nevezte en bloc mind a 170 halászcsaládot. Még ha volt is közöttük olyan, aki elkövetett hasonló cselekedetet, azt nyilvánvalóan a törvény erejénél fogva elkapták, megkapta a büntetését. Lehet, hogy volt ilyen, nem ismerek ilyet, de elképzelhető, de ez biztosan nem jogosít fel senkit, még egy államtitkárt sem arra, hogy 170 családot így minősítsen, és gyakorlatilag ezzel söpörje le az ő teljesen jogos igényüket. Volt ígéret számukra azzal kapcsolatban, hogy majd munkát ajánlanak nekik, jelzem, ez sem történt meg. Beszéltem olyan halászokkal, akik több alkalommal jártak a Mohosz legkülönbözőbb szerveinél országos szinten is. Tényleg, ha már Mohosz, akkor Szűcs Lajos képviselő urat keresem vagy keresném, de nyilván nincs benn a magyar Országgyűlésben. Miért is lenne benn a halgazdálkodásról szóló törvény vitájában és a horgászokat érintő törvény vitájában a Magyar Horgász Szövetség elnöke? Ez persze költői kérdés volt. Ő is szemtől szembe már nem volt ilyen nagyvonalú a halászokkal, és gyakorlatilag elküldte őket melegebb éghajlatra. Most nem idézném, mert még a szót is megvonnák tőlem, amit ő használt ezekkel az emberekkel szemben. Tehát azt hiszem, nagyon méltatlan és megalázó, ahogy a magyar állam hozzájuk viszonyult, főleg azon ígéretek tömegének tükrében, amit hosszasan idéztem az akkori felszólalásomban is. Tehát erre mindenképpen szeretnék választ kapni, mert gyakorlatilag összefügg ezzel jogszabállyal, hiszen annak a 2013-as törvénynek a módosításáról van szó, ahol elmulasztották ezt a problémakört kezelni. Nagyon jó lenne, ha miniszter úr bármi megnyugtatót tudna ezzel kapcsolatban mondani. Ez tényleg nemcsak erről a 170 családról szól, hanem az állam szavahihetőségéről, a Fidesz-kormányzat komolyanvehetőségéről szól, és arról, hogy ha valakinek, egy társadalmi csoportnak a szemébe néznek és ígérnek nekik valamit, akkor ezt képesek-e betartani, és tudják-e vállalni később is ezt az ígéretet. Ennyit talán ezekről a halászcsaládokról, akiknek a személyes tragédiáit és az azóta eltelt időszakot is még hosszasan lehetne elemezni, de tényleg nem ezen törvény tárgya, pláne nem fél 2-kor szeretném ezt részletezni, meglesz ennek a módja. (1.40) A Mohoszt már említettem. Itt azért a visszaélésekre is felhívnám a figyelmet, például miniszter úr választókerületében fordul elő, hogy ha egy horgásztavat, mondjuk, Mészáros Lőrinc szerez meg, akkor a Mohosz közreműködésével gyakorlatilag egyetlen nap alatt el lehet lehetetleníteni az összes horgászt napi 23 ezer forintos díjért, amit elvárnának egynapi horgászatért. Tehát nem tartom egy jó iránynak, hogy magánérdekek megsegítésére ilyen lépésekre is képes akár a Mohosz. Erre mindenképpen oda kellene figyelni, legyen szó akár Mészáros Lőrincről vagy bárki másról.