Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. november 17. kedd - 167. szám - A halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló 2013. évi CII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik):

1838 Ha már a természetes vizek és a halászat megszüntetése, őszintén aggódok, és ezt már a törvény eredeti vitájakor is kifejtettem, hogy az invazív fajokkal valamit kezdeni kell. És itt legfőképpen azokról a kártékony ikrafogyasztó vagy egyéb invazív fajokról beszélek, amelyek kiszűrésére, amelyek vizekből való eltávolítására a horgászat teljesen alkalmatlan jellegéből fakadóan, hiszen más halfajokat céloz meg a horgászat, ez így természetes. De pont itt jönne be egy természetvédő halászat jelentősége, hiszen a halászat technológiájából fakadóan alkalmas lehet arra, hogy létrehozzunk vele, mondjuk, egy olyan szelektív halászatot, amelyik kifejezetten a magyar őshonos halfauna ellenségeire fókuszálva tudja a vizeinket karbantartani. Erre tényleg nagyon nagy szükség lenne, úgy általánosságban minden természetes vizünkön. Szintén a kései órákra hivatkozva most nem mennék bele, hogy mondjuk, a vízi puhatestűek vagy a vizeinkben található őshonos rákok körében micsoda fajtapusztulás következett be az elmúlt évtizedekben, felgyorsulva egyébként az elmúlt pár évben. Gyakorlatilag eltűntek mindkét csoportban az őshonos fajok, és ezen problémák jelentős részének is az invazív fajok és az általuk okozott, és terjesztett betegségek állnak a hátterében. És sajnos úgy néz ki, hogy a halaknál is ebbe az irányba fordultunk el. Komoly kutatások szólnak arról, hogy természetes vizeinkben milyen rossz arányok kezdenek kialakulni, és hogy kezd átfordulni az egész az invazív fajok javára. Tehát itt is újra visszatérnék arra, hogy igenis lenne szerepe a halászatnak akár természetvédelmi oldalról megközelítve is. De én komolyan gondoltam azt is, amit már korábban többször felvetettem, hogy akár nemzetközi harcra is hívnám és biztatnám a kormányt a magyar halfauna védelmében. Gondolok itt arra a történelmi bűnre, hogy a Vaskapu megépülése óta nem volt egy olyan magyar kormányzat, aki élére állt volna annak a kezdeményezésnek, hogy az alapvetően tengerben élő tokfajok újra fel tudjanak jönni ívni a Szigetközbe - hogy ismét miniszter úr választókerületét idézzem - vagy a Tiszahátra, és elérjük azt az állapotot, ami évszázadokig természetes volt, hogy a magyar nagy folyóinkon, a Dunán, a Tiszán és a többin 3-4-5 mázsás anyahalak úsznak fel, hogy aztán megpróbáljanak sikerrel ívni. És hát ez, mondanom sem kell, hogy milyen egyéb hasznos vetületekkel jelentkezne, főként, ugye, a folyóparti településeinken és a horgász-halász társadalomban. Most már úgy érzem, hogy egy olyan projekt lehetne, egy olyan szabadságharc lehetne a kormánynak, amihez a nemzetközi hangulat is adott, hiszen mikor máskor ne lenne időszerűbb előállni egy ilyen természetes környezetvédelmi kezdeményezéssel, mint épp olyankor, amikor a korszellem azért ebbe az irányba segítené a munkát. És akkor a magyar ívóhelyek és az egész ökoszisztémára gyakorolt hatása problémájáról még nem beszéltünk. Itt is nagyon komoly ígéretek hangoztak el, és ez összefügg a turizmussal, a horgászturizmussal is, hiszen nemcsak akkor lesz horgászparadicsom hazánk, ha majd telepítjük folyamatosan a kívánt halakat, halfajokat, hanem akár saját szaporulatból is képesek lesznek ezek a populációk fennmaradni, sőt szaporodni. Itt is rengeteg feladat vár ránk, amire szintén biztatnám a kormányt, és amivel kapcsolatban főleg csak ígéretek hangoztak el. Halételekről meg a halfogyasztással kapcsolatban itt már több képviselőtársamtól is hallottunk nagyon megszívlelendő tényeket. Én is aláhúznám azt a brutális számot, hogy nagy küzdelmek árán... És ebben nem vonom el a kormány érdemeit, hiszen volt itt a halfogyasztásra biztató, államilag támogatott kampány is. Ezt mindenképpen egy jó dolognak tartom, de ez mégiscsak egy 6-6,5 kilogrammos éves átlagos halfogyasztásig jutott el, aminek egy jelentős része, ugye, ráadásul tengeri hal, miközben az európai átlag valahol 20 kilogramm környékén van, ha jól emlékszem. Tehát még nagyon-nagyon sok a teendő, főleg annak tükrében, hogy ez nem mindig volt így. Vannak olyan kutatások, amelyek szerint a magyarság Kárpát-medencében történő tartózkodásának jelentős idejében az átlagos ember fehérjebevitelének nagyobb aránya halból származott. Hol vagyunk ma ettől? És akkor ilyenkor, ha szóba került a halászcsaládok meg az egész problematika, akkor mindig felmerül az emberben az a kérdés, főleg itt a kormány múltját figyelembe véve, hogy mégis milyen érdekek motiválhatták önöket abban, hogy bűnbakot találtak 170 családban, és ráadásul át is verték őket csúnyán. Egyrészt nyilván a szavazatszerzés adódik, hiszen a horgásztársadalom egy sokkal jelentősebb szavazótábor, és meg is kell nekik adni, ami jár, ebben vita nincs közöttünk. A turizmus is egy fontos szempont, főleg, miután komoly kormányközeli vállalkozói befektetések történtek ezen a területen, de az is észrevehető, és ezt a régi tógazdaságok tulajdonosaitól tudom, hogy