Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. november 17. kedd - 167. szám - Az egyes igazságügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. VARGA-DAMM ANDREA (független):

1784 Ehhez képest ez a javaslat, mint az elefánt a porcelánboltba, belecsap a 121. §-ba, ott egy új (1) bekezdést hoz létre, csakhogy ezt az új rendelkezést nem harmonizálja a többi szabállyal. Ily módon egy teljesen inkoherens szabályrendszert hoz létre, és elmondom, hogy miért is. Míg az új 121. § azt mondja, hogy kivételesen megállapítható egyedülálló szülőnek is az örökbefogadás lehetősége, ehhez képest a következő jogszabályhelyek rendelkeznek arról, amikor egyedül fog valaki örökbe fogadni. Tehát engedélyhez köti mint lehetőséget, utána pedig a jogszabályhelyek úgy beszélnek róla, mint egy evidenciáról. Tessenek megnézni! Azt remélem, hogy a Törvényalkotási Bizottság lesz olyan bátor, amilyen szokott lenni, hogy gyakorlatilag a javaslatok háromnegyedét kijavítgatja 120 ponton keresztül, betűhiba, jogszabályhelyhiba, terminológiai hiba, és a többi, és remélem, hogy ha a kormányzat nem, akkor legalább a Törvényalkotási bizottság kijavítja ezt az egészet. Ugyanis a jogalkalmazók teljesen össze lesznek zavarodva, mert nem illeszti be ezt az új bekezdést az egész rendszerbe, ami ott fel van sorolva. Azt mondja a javaslat, hogy csak házastársak vehetnek örökbe. Igen. Az tény, hogy az örökbe fogadandó gyermekeknél mit pótol az örökbefogadás intézménye: az elvesztett természetes szülőket. Tény, az örökbefogadás a gyermekek perspektívájából kell hogy az örökbefogadás rendszerét létrehozza. És mit szeretnénk elérni? Hogy a gyerek az elvesztett két szülőjét, aki őt megteremtette, pótolja az örökbefogadás. De azt nem nagyon értem, hogy ehhez miért kell házassági kötelék. Ugyanis a házassági kötelék, az nem önmagában érzelmekről szól, mert érzelmekkel együtt lehet élni a házasság intézménye nélkül is. A házasság, az egy jogi kötelék. A házasság valóban érzelemalapú, valóban az utódnemzés céljával jön létre, de alapvetően - ha tetszik, ha nem, tisztelt képviselőtársaim - a házassági jogi kötelék. És nem a szeretet az alapja, nem a szövetség az alapja (Közbekiáltások a kormánypárti sorokból.), hanem egy jogi kötelék. Már csak azért is, mert az önök ideológiai körébe tartozó elődeik a házasságokat alapvetően érdekviszonyoknak tekintették. Bizony ám! Bizony ám! Akik maguknak a történelemben példák és elődpéldák, azok számára a házasság érdekkötelék volt elsősorban, és csak másodsorban érzelmi kötelék. Tessenek az irodalomban körülnézni! Szerencsére a modern világban a házasság intézményében jóval hangsúlyosabban és még a jogszabályban is megfogalmazottan úgy van, hogy érzelemalapú kötelék, de nem kizárólagos kötelék. Az élettársi viszony ugyanúgy érzelmi alapú kötelék, ugyanúgy együtt él az a két ember - jelenleg önök szerint, ugye, nő és férfi -, és nincs joga senkinek felülbírálni a mai modern viszonyok között azt, hogy két, érzelmi alapon élő ember együttélése jogi kötelékkel milyen módon körülhatárolt. Egyetlenegy szempont kell legyen: alkalmasak-e arra, hogy gyermeket fogadjanak örökbe, hogy szülei legyenek annak a gyereknek. Ez az egyetlen, amit bárki megkövetelhet ebben a rendszerben, mert a gyermek érdeke nem az, hogy házasságban élő emberekhez kerüljön, hanem a természet által megadott megteremtőit pótolja az örökbefogadás intézménye. Megdöbbentő számomra a 25 éves minimuméletkor az örökbefogadásra. Önök ismerik azt a politikustársunkat, akiről már 21 évesen kiderült, hogy soha nem lehet gyereke, 21 évesen tudta. Miért kellene 25 éves koráig várni, különösen, ha például házasságot köt, hogy örökbe fogadhasson gyermeket? Ugye, milyen komoly kérdés ez? Ha tizenévesen szülhetnek emberek, akkor 25 éves korig miért kell annak várni, akinek már a természet eredményeként vagy a betegsége eredményeként nem lehet saját gyermeke? A következő: 45 évnél idősebb; igen, tudjuk, érthető, szeretnék, ha a gyermekek minél tovább élvezhetnék azt, hogy szüleik vannak, és nehogy esetleg még nagykorúságuk előtt elveszítsék a szüleiket. És jön a kivételesen megállapítható egyedülállók kérdése. Ne haragudjanak, senkit nem akarok megsérteni, de nem gondolom, hogy akár Novák Katalin miniszter, akár bármelyik más miniszter ezt a kérdést eldöntheti. Nem azért, mert nem alkalmas rá, hanem azért, mert azt gondolom, hogy ennek nem így kell történnie. Ha van egy gyámhivatali rendszer, ahol ott vannak a szakemberek, ott vannak a szakértők, ott vannak a felülvizsgálói azoknak a körülményeknek, ahova vinnék a gyereket, ott van egy olyan komoly, létrehozott közigazgatási szervezet, aki minden egyes adottsággal, szaktudással, minden egyes jogszabályi felhatalmazással bír, miért ne dönthetnék el ők, hogy egy egyedülálló ember örökbe fogadhat-e gyermeket? Nem tudom felfogni! Nem gondolom bármelyikünkről is ebben a 199-