Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. november 17. kedd - 167. szám - Az egyes igazságügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. VARGA-DAMM ANDREA (független):

1785 es csoportban, hogy joga lenne bármelyikünknek eldönteni, hogy egy egyedülálló ember örökbe fogadhat-e vagy sem. (Nacsa Lőrinc: Nem is mi döntjük el.) Nem gondolom. (21.10) A következő kérdés: a kilencvenes években, elmondom önöknek, jól mondta egyik képviselőtársam, hasonló volt az örökbefogadás rendszere, mint ahova önök most vissza akarnak térni. Tehát volt egy fejlődés, és most visszamegyünk tulajdonképpen a történelemben. A legnagyobb probléma az, hogy önök most egy kalap alá veszik a nyílt és a titkos örökbefogadás intézményét. Amíg a titkos örökbefogadásról beszélünk, az állam szervezeti rendszerében teremtődik meg az, hogy van egy gyermek, aki elvesztette a szüleit és örökbe adható, és van annak egy folyamata, egy hivatali folyamata, ahol tulajdonképpen a hivatal pótolja azt a szervezetet, aki fel tudja mérni, hogy az adott örökbe fogadni szándékozó alkalmas-e rá. De ott van a nyílt örökbefogadás intézménye! Honnan veszi bárki a bátorságot ahhoz, hogy ha valaki megszült egy gyermeket, ő ne dönthetné el, hogy kikben bízik meg, akik helyette fel tudják nevelni, mert ő nem tudja felnevelni, mert ő olyan helyzetben van, hogy tudja, nála a gyermek sajnos nem tudná azt a fejlődést megélni minden szempontból, ami annak a gyermeknek kijár? És ő azt mondja, hogy ő talált egy egyedülálló embert, egy házaspárt, élettársi viszonyban élő embert vagy akár két azonos nemű embert, akik együtt élnek. Honnan veszi itt bárki a bátorságot jogalkotóként, hogy elvegye a szülőanyától annak a jogát, hogy ő döntse el, hogy kikben bízik? És már bocsánatot kérek, de én is jobban bíznék két, évtized óta harmonikusan élő, akár azonos nemű pár örökbefogadása lehetőségében, mint azokban, akik eljátsszák a hivatal előtt, hogy milyen csodálatos harmóniában élnek, közben a szomszédaik pontosan tudják, hogy folyamatosan veszekednek, kérem tisztelettel, merthogy a mindennapjaikba senki nem lát bele. Lehet minden áldott nap helyszíni szemlét tartani, a körülményeiket megnézni, érdeklődni róluk, bármit megtehet, de senki nem tudja megítélni kívülállóként, hogy egy pár hogyan él, és valóban alkalmas-e annak a gyereknek a nevelésére. És amikor ott van az az ember, a szülőanya, akinek módja van, mert belátta, hogy a gyerekének ez jobb, hogy ő válasszon a gyereknek egy családot, és ezt a jogot elveszik tőle, ezt nem tudom elfogadni. És még egyet mondok önöknek. A kilencvenes években, amikor szintén álszent módon korlátozó szabályok voltak, a következő módon oldották meg ezt a kérdést. Az egyik mód az volt, hogy teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatot tettek, amikor nyílt örökbefogadás lehetősége volt, és nem örökbefogadási eljárás zajlott, hanem a házasságban nem élő szülő nő kiválasztotta, kinek szeretné örökbe adni a gyereket, majd a férfi elment, elismerte a gyereket, és a dolog el volt intézve, senkinek nincs joga ezt felülbírálni. A másik módszer mi? A másik módszer az lesz, higgyék el, hogy akik gyermeket szeretnének, ott valamilyen módon egy szexuális aktus eredményeként lesz egy hölgy, aki kihordja a gyereket, majd apai elismerő nyilatkozattal meglesz a hivatalos apja, majd utána elhelyezik szépen a gyereket az apánál, és egy idő után az apa párja fogja kérni az örökbefogadást, hiszen hitelesítve évek óta egy családként élnek, és a kutya nem lesz, aki ezt megtagadja tőlük. Tehát önök mire kényszerítik a társadalmat? Arra kényszerítik a társadalmat, hogy ha eléri a nemes célt, hogy egy gyereknek pótoljuk a szerető családot, ahhoz majd a jog megkerülését kell használni, és önök ez ellen nem fognak tudni tenni. És akkor majd lesznek azok, hogy családtagok hordanak ki gyereket, mert mindenki meg fogja oldani, higgyék el önök, mert a magyar ember kreatív. És ehhez képest itt vagyunk, istent próbálnak játszani, és csak azért, hogy az azonos nemű párok ne tudjanak gyermeket örökbe fogadni, a teljes jogrendszert átalakítják. És még egyet hadd mondjak önöknek: ne legyünk álszentek! Bizonyos társadalmi csoportokból jövő gyermekeket senki nem akar örökbe fogadni, ezt önök pontosan tudják. Az örökbe fogadó fehér szülők szinte leadják a megrendelést, hogy szőke, kék szemű legyen vagy fehér bőrű, barna hajú, barna szemű. Tehát ma Magyarországon a fehér örökbe fogadó szülők nem óhajtanak cigány gyerekeket örökbe venni, és miután rengeteg gyerek, cigány gyerek van nevelőintézetben vagy nevelőszülőknél nyolcadik, kilencedik gyerekként... Mert azért azt se tessenek elfelejteni, hogy olyan nevelőszülői rendszer van, hogy odaadnak hetedik, nyolcadik, kilencedik gyereknek gyereket! Tessék már