Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. november 17. kedd - 167. szám - A 2022. és 2023. év Petőfi Sándor-emlékévvé nyilvánításáró l szóló határozati javaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz), a napirendi pont előadója:
1708 egyik ikonjává próbálták alakítani azt a Petőfit, akinek egyébként már csak a lelke is és az egész költészete, szemlélete messze távol állt mindenféle diktatórikus törekvéstől. Mint azt Simicskó képviselőtársam is mondta, egy rendkívül termékeny, nagy formátumú alkotóról van szó, akiről talán hangozzék el az is, hogy nemcsak költőként volt a magyar irodalom egyik legnagyszerűbb alkotója, hanem számos műfajban tudott érvényeset alkotni. Kiemelném az elbeszélő költeményeit; ha csak arra gondolnak, képviselőtársaim, hogy a János vitézt, a magyar irodalom e csodáját hat nap alatt írta meg Petőfi, gondolják végig, hogy micsoda teljesítmény ez! De kiemelhetjük a műfordításait is, amelyek ma már kevésbé ismertek, hiszen például a drámafordításait azóta újabb szerzőknek a mai nyelvállapothoz jobban igazodó fordításaiban ismerjük, de mindenesetre franciául, németül kiválóan tudott Petőfi, és angolból is fordított. Azt kell tehát mondjam önöknek, hogy egy rendkívül széles látókörű művészről van szó. És persze a próza világában is, hogyha csak az Arany és Petőfi közötti levelezésre gondolunk, akkor az a magyar irodalomtörténet egyik legszebb levelezéssorozata vagy -gyűjteménye. Ha megengedik, idézem Illyés Gyulát, aki azt írja a Petőfiről szóló könyvében, hogy „a magyar irodalom legszebb férfibarátsága kezdődik. Regény sem ábrázolt még úgy önfeláldozást, önzetlenséget, mint amilyen e két ember egymásnak s egymásról rótt írásában felénk árad. Levelezésük a világirodalomban a legtökéletesebb alkotás két férfi egymás iránt való vonzalmáról.” - írja Illyés Gyula Arany és Petőfi barátságáról és levelezéséről. Mindezt azért is hoztam ide, és azért is idéztem Illyés Gyulát, mert abban bízunk, és ahhoz kérjük a kormány támogatását is, hogy a 2017-es Arany János-emlékév sikeréhez méltó és nagyságú legyen ez a Petőfi-emlékév, amely, azt gondolom, nagyon fontos lesz a jövő nemzedék irodalomtanítása és olvasáskultúrára való nevelése szempontjából is. Tisztelt Képviselőtársaim! Simicskó frakcióvezető úr idézte Szerb Antalt. Engedjék meg, hogy onnan folytassam, ahol az első mondatot ő idézte Szerb Antaltól, ugye, azt hallottuk, hogy „Petőfi neve a magyar tudatban egyértelmű a költővel. Ő az a költő,” - folytatja Szerb Antal - „akinek a képe a legerősebben és a legigazibb vonásokban él bennünk, akit nem kell a könyvszerű feledésből kiásni, akinek értékeit nem kell revízió alá venni. Petőfi eleven volta a legszebb bizonyítéka annak az egyébként sokszor tagadott ténynek, hogy a magyarság meg tudja becsülni irodalmi nagyjait. Kétségtelen, hogy Petőfi döntő fordulat a magyar irodalomban, olyan fordulat, mint a Felújulás vagy a Nyugat-mozgalom. [...] Valami olyan újat hozott, ami az előzményekből egyáltalán nem következett, ami szakítás volt a múlttal és elölről kezdés.” Ma azért fontos ez a Szerb Antal-idézet, mert számunkra két dolog egyértelművé válik belőle. Egyrészt az, hogy Petőfi megítélésében minden bizonnyal, ahogyan már Szerb Antal időszakában, korábban is, ma is minden bizonnyal közmegegyezés van, tehát nincs vita közöttünk abban - függetlenül attól, hogy melyik politikai pártra szavazunk, hogy miképpen gondolkodunk a magyar irodalmi kánonról, értékről, esztétikáról -, hogy Petőfi a magyar irodalom egyik legnagyobb alakja. Tehát ebben közmegegyezés van, és ez, azt gondolom, méltóvá teszi őt arra, hogy egy nagy ívű emlékévet rendezzünk az ő születésének 200. évfordulóján. Ugyanakkor a Szerb Antal-idézetből az is kiderül, hogy Petőfit azért is állíthatjuk példaként a jövő nemzedék elé is, mert egyszerre volt képes a tradíciót továbbvinni, ugyanakkor azt teljesen megújítani, az tehát, ami a mi konzervatív politikánknak és kultúrpolitikánknak is az alapja, hogy ez a hagyományban gyökeredzik, de valójában nem idegen tőle az új, a változás és az esztétikai értelemben vett progresszió. (14.30) Úgyhogy ennek talán az egyik legjobb ikonja tud lenni az a Petőfi Sándor, akinek nyelvezete, hála a jóistennek, kétszáz év elteltével is mindannyiunk számára érthető, szerethető, befogadható. Zárásul egy gondolat, képviselőtársaim, mert többen kérdezték tőlünk az előterjesztés benyújtása után, hogy miért két év. Valójában az indoklásból kiderül, hogy azért két év, mert egy tanévet szeretnénk lefedni. Január 1-jén született Petőfi, bár erről még a mai napig vitatkoznak az irodalomtörténészek, hogy december 31-én este vagy január 1-jén hajnalban történt-e ez, ez, azt gondolom, hogy bizonyos szempontból mellékes kérdés. De minthogy január 1-jén született,
