Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. november 17. kedd - 167. szám - Egyes vagyongazdálkodást érintő rendelkezésekről, valamint egyes vagyongazdálkodási és pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az egyes vagyongazdálkodást érintő rendelkezésekről, valamint egyes vagyongazdálkodási tárg... - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:

1671 vagyonnal, két egészen különböző szakmai kategóriáról beszélünk, és készült egy kezdetleges lajstrom, amely egyes nemzeti vagyonelemeket felsorolt - mindig elmondom, hogy erről hiányzott a Lánchíd, szerencsére a Parlament, ahol vitázunk, benne volt -, de szakmai komolyságot és elismerést nem tudott kivívni az az akkori javaslat. Nyilvánvaló, talán ennek köszönhető, hogy nem is kezdték el ezt kozmetikázni, hanem szépen csendben elengedték. Azt látjuk, hogy egészen elképesztő kettős dimenzióban dolgozik ez a kormány. Az, hogy vagyonelemeket kezd átadni alapítványoknak, oktatással foglalkozó intézményeknek és másféle közületeknek, önmagában még nem példátlan a világban, tehát láttunk nagyon sokszor ilyet. Olyat ritkábban láttunk, hogy van egy nemzeti vagyonra vonatkozó törvény, ennek vannak előírásai, és az átjátszott vagyonelemekre ezek az előírások már nem vonatkoznak, nem fognak vonatkozni. Nézzük, hogy mik azok, amiket az ezzel és más javaslatokkal kijátszott, átjátszott vagyonelemek esetében már nem lehet alkalmazni, hiszen ezekre konkrétan és kimondva nem vonatkozik a nemzeti vagyonról szóló törvény. Az átruházott vagyon hasznosításáról évente beszámolási kötelezettség áll fenn a vagyont átadó szervezet felé, jelesül itt a magyar adófizetők felé foganatosítható lenne egy ilyen elszámolási kötelezettség. Ez a nemzeti vagyonelemekre elviekben vonatkozik, a kiszervezett vagyonelemekre nem vonatkozik. Másodsorban eddig megvolt az a lehetőség, hogy ha a hasznosításra vonatkozó törvényi előírásokról kiderült, hogy a vagyont kapó fél nem ezeknek megfelelően viselkedett, jogsértő magatartást követett el, akkor eddig ezt a jogsértő állapotot meg lehetett szüntettetni. Ez a lehetőség, mivel nem vonatkozik a nemzeti vagyonról szóló törvény az átjátszott vagyonelemekre, szintén elszáll, ily módon pedig az eddig meglévő szerződéstől való elállási jog és így a vagyonelemeknek a visszajuttatási lehetősége is eddig megvolt a paragrafusok szerint, a kijátszott-átjátszott vagyonelemek tekintetében pedig már nem áll fenn a továbbiakban. Éppen ezért látjuk azt, hogy amikor újabb 800 millió forint megy MotoGP-pályára, pedig Steinmetz Ádám barátom elmondta, hogy egy másik helyszínen ehhez képest fillérekből egy hasonló beruházás befejezhető lenne, amikor Magyarországon harcias és látszólag patrióta retorikát folytat a Fidesz, külföldön pedig azért lobbizik az Uniónál, hogy a támogatási értékhatár, amellyel nagyvállalatokat tud itthon közpénzzel támogatni, megemelkedhessen, tehát a perverz újraelosztást még inkább csúcsra járassa, akkor azt látjuk, hogy egy iszonyatos kettős játékot űznek. Amikor az Alaptörvényben a közpénz fogalmával kezdenek el játszadozni, akkor azt is látjuk, hogy ennek azért deklarált céljai is vannak. Nem csak arról van szó, hogy a taopénzek felhasználása még kevésbé legyen átlátható, és aktívan sportoló emberként, sportbarátként és futballszurkolóként mondom azt, hogy a tao jelenlegi rendszere a visszaélések melegágya, és valóban annak engedett táptalajt, hogy falusi piramisok épüljenek, és hobbiszinten vagy érdeklődési kör szintjén adott esetben az ingatlanunktól egy fél utcára megépüljön egy olyan stadion, amelynek a befogadóképessége lehet, hogy a befogadó települését is meghaladja, mégsem beszélhetünk ott széles körű utánpótlásbázist bővítő szakmai munkáról. Láthatjuk, hogy a taorendszeren átcsorgatott nagyjából 800 milliárd forint egy befogadhatatlanul magas összeg, ugye? Ha ezt érzékelhetővé akarjuk tenni, akkor el kell mennünk, mondjuk, a költségvetési vagy zárszámadási vitáig, ahol azt látjuk, hogy áfabevételt befizet a magyar lakosság minden évben, több mint 4000 milliárd forintot a költségvetésbe; személyi jövedelemadóból befolyik kicsit több mint 2000 milliárd; társasági adóból összesen befolyik alig 300 milliárd, tehát egy töredékösszeg ahhoz képest, amit a fogyasztást sújtó adókkal lehúznak a lakosságról, és ezen 300 milliárdban benne van az, hogy az itt működő multi cégek is horrorisztikus kedvezményekben részesülnek, indokolatlan kedvezményekben. És ezen töredék 300 milliárdhoz képest taón ebben az időszakban keresztülcsorgattak több mint 240 milliárdot. Tehát a nagyságrend körülbelül az, mint a társaságiadó-bevétel. Azt is látjuk, hogy bár van egy kis különbség, néhány milliárd a kettő között, de azért egész máshogy kéne ennek lennie. A társaságiadó-bevétel sokkal magasabb kellene hogy legyen, a taopénzek elosztása pedig sokkal követhetőbb, átláthatóbb. De hogy miért beszélünk ennyit a taóról? Azért, mert a közpénz fogalmának szűkítése és újrafogalmazása az Alaptörvényben az alapítványokba szervezett állami bevételek és vagyontárgyak sorsát is érinti, hiszen ezekről is bele akarja erőszakolni a gránitszilárdságúba a kormányzati többség