Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. november 17. kedd - 167. szám - Egyes vagyongazdálkodást érintő rendelkezésekről, valamint egyes vagyongazdálkodási és pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az egyes vagyongazdálkodást érintő rendelkezésekről, valamint egyes vagyongazdálkodási tárg... - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:

1672 azt, hogy sarkalatos törvényként sokkal nehezebben lehessen ezeket megbirizgálni, felülvizsgálni, hozzányúlni, urambocsá, visszacsinálni azokat a huszárvágásokat, amelyekkel mi egyáltalán nem értünk egyet, és egy esetleges kormányváltást követően nyilvánvaló módon azért egy felülvizsgálati folyamatot nagyon sokan el akarnak indítani. Azt is látjuk, hogy az állami cégek és az államhoz közel álló alapítványok költségeit is sokkal könnyebben el lehet rejteni ezen módosítás után. Ami engem megijeszt, az az, hogy a kormány ebből nem is csinál titkot, tehát nem is igyekszik ezt legalább ilyen műanyagmódon összefabrikált érvekkel, kommunikációs panelekkel tagadni, és kérdéses az, hogy a közpénz új definícióját követi-e a közvagyon vagy az állami, illetve nemzeti vagyon új definíciója is, hiszen egyik következik a másikból. Tehát ha innentől kezdve az állam által adományozott vagy átadott vagyonelemeket teljes mértékben ki akarják venni az ellenőrizhető szférából, akkor azért egy őszinte beszélgetésünk nekünk lesz, ezt ugyanis a kormány nem tudja fű alatt megcsinálni. A közérdekű vagyonkezelő alapítványok tekintetében most éppen Alaptörvénybe akarják írni, hogy sarkalatos törvény rendelkezik ezek létrehozásáról, megszüntetéséről, működéséről, nyilván itt az indoklás egy kicsit még fals, de várjuk ki a vitát, várjuk ki, hogy mi lesz a kormányzatnak az érvrendszere ez ügyben. De azt is látjuk, hogy azért vannak Magyarországon igen kellemetlen hagyományai annak, amikor valami elveszíti a közpénzjellegét. A Magyar Nemzeti Bank körüli botrányoknál, amikor 260 milliárdot ruházott át alapítványaira az MNB, erről a pénzről már kimondhatjuk, hogy kikerült a kormányzati szektor, kikerült a magyar parlamentarizmus befolyásolási lehetősége alól. Ez pedig álláspontom szerint vérlázító. Államtitkár úr, magyarázza el nekem, hogy egy hozzánk képest azért kicsit felülreprezentált és olyan tisztelt gazdaság, mint a német, miért tudta parlamenti döntéssel elérni azt, nagyjából a Nemzeti Bankról szóló törvény módosításával, hogy az ott keletkező nemzeti banki évenkénti idézőjeles profit kötelező jelleggel osztalékként befizetésre kerül az állami költségvetésbe. Magyarországon miért nem indulunk el ugyanebbe az irányba? Hiszen teljesen logikus volna az, hogy, mondjuk, a gyenge forintárfolyamból származó bevétel ne haszonként csapódjon le a Magyar Nemzeti Banknál, aztán műkincsbe, festménybe költözzön, hanem kerüljön legalább ez az elképesztő összeg befizetésre a költségvetésbe, hovatovább, ebből lehetett volna a már kilakoltatottakat vagy a devizahitelkárosultakat is részben megsegíteni. De azt látjuk, hogy Magyarországon ez még mindig opcionális, pedig önökön múlik. Tíz évük volt rá, és egyetlen módosítással el tudták volna érni ezt. Hozzáteszem, a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény rendelkezik arról is, hogy lehet-e egy jegybanknak árfolyamcélja. Én pedig azt mondom, hogy legyen árfolyamcélja, legalábbis azt a forint/euró árfolyamelszállást, ami rengeteg magyar családnak most fölösleges pluszkiadást okoz, igenis szabályozza egy rendszer, és erről nekünk döntést kellene, lehetne hozni a parlamentben. Még egyszer mondom, a közvagyon, nemzeti vagyon új definícióját még várjuk ettől a kormánytól, de azt is látjuk, hogy a hagyományos családmodell mögé bújva kívánja ezt a közpénz-újradefiniálást megtenni a kormányzat. Nyilván én a hagyományos családmodell pártján állok, én minden esetben ezt fogom képviselni, és úgy gondolom, hogy amit erről elmondtak, elmondhatták volna persze azt is, hogy az ég kék, a fű zöld, szerintem evidenciákról beszélünk, nem ebben van a vita közöttünk. De a közpénzügyi újradefiniálás megint csak azt a perverz újraelosztást erősíti, amelynek értelmében Magyarországon a szerencsésebbek, gazdagabbak igen komoly közpénztámogatásban részesülnek, és ezt a támogatást jellemzően azoktól szedik be, akik nehezebb sorban tengődnek. (11.30) Ezzel párhuzamosan már említettem, hogy az állami beruházásösztönzés kapcsán pedig azért küzdenek külföldön fideszes potentátok, hogy Magyarországon nagyvállalatokat 800 eurós határ fölött is lehessen támogatni, és támogatással ösztönözni azoknak a belföldi befektetéseit, akik erre a támogatásra álláspontom szerint a legkevésbé szorulnak rá. Ezt a vállalati konszolidációs tervet nagyjából a kapitalizmus hetvenes évekbeli felfutó szakaszában lehetett megfigyelni, nem véletlenül nevezik ezt neoliberális fázisnak, hiszen ugyanezt tanúsítja a mostani Orbán-kormány gazdaságpolitikája is. Amikor, mondjuk, csak az autógyártókkal szembeni viselkedésüket nézzük, ott is ezt látjuk. Most kikeresem gyorsan a papírjaimból, de nem kell sokáig keresgélni, mert majdnem minden évben az Audi Hungária Zrt. részére kiutalnak néminemű támogatást. Most 2 milliárd forintos állami támogatásról kötött a magyar kormánnyal szerződést az az Audi, amelynek így lényegében a