Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. november 16. hétfő - 166. szám - A Magyarország 2019. évi központi költségvetéséről szóló 2018. évi L. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott bizottsági jelentések vitája - ELNÖK: - BANAI PÉTER BENŐ pénzügyminisztériumi államtitkár:

1622 Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Először hadd köszönjem meg a tisztelt Országgyűlés képviselőinek a hozzászólásait, nemcsak a mai nap során, hanem a zárszámadási törvényjavaslat korábbi plenáris és bizottsági üléseken folytatott vitái tekintetében is. Azt gondolom, hogy ezek a viták arra mindenképp jók voltak, hogy a mai nap az ellenzéki padsorokból is az hangozhatott el, hogy a 4,6 százalékos tavalyi növekedést el kell ismerni, ez kétségtelenül siker. Én azt gondolom, konstatálhatjuk azt, hogy igen, a tavalyi év gazdasági folyamatai és így a költségvetés folyamatai is hasonlóak voltak a megelőző évekéhez. Az Európai Unió átlagát meghaladó gazdasági növekedés jellemezte 2019-ben is Magyarországot, ez párosult a foglalkoztatottak számának és a bérek növekedésével, és ennek is köszönhetően hosszú évek után 2019-ben is érdemben a GDP-arányos 3 százalékos limit alatt maradt az államháztartás hiánya, és csökkent az adósság mércéje. Azokat a kritikákat, melyek ezeket a pozitív számokat azért tüntetik fel negatív színben, mert az előzetes tervtől eltértünk, engedjék meg, de én nem tudom elfogadni, sőt inkább pozitívnak vélem. Z. Kárpát Dániel képviselő úr sorolta, hogy milyen eltérések voltak a tervezetthez képest, és azt is mondta a képviselő úr, hogy ő sportbarát. Engedje meg, képviselő úr, hogy akkor egy sporthasonlattal éljek. Ha egy maratonfutó azt mondja, hogy véleménye szerint képes arra, hogy 3 órás időtávon fussa le a távot, majd sokan azt mondják, hogy nem, nem, nem, erre nem képes, legfeljebb 3 és fél óra alatt tudja lefutni, majd lefutja a maratont, de nem három óra alatt teljesíti, hanem 2 óra 40 perc alatt, akkor ezt a maratonfutót általában inkább megtapsolják. (21.20) Már akkor is megtapsolják, hogyha az előzetes vállalását, amiben kételkedtek, el tudja érni, de hogyha azt túlteljesíti, akkor ezeket a sportolókat általában még inkább el szokták ismerni. Én tisztelettel azt kérem az Országgyűléstől, hogy nézze meg, hogy a 2019. évi költségvetésitörvény-javaslat vitájában az ellenzéki padsorokból milyen vélemények hangzottak el. Ezek a vélemények arról szóltak, hogy ez a növekedés, amellyel a kormányzat számol, a 4,1 százalék nem lesz reális. Majd most azt kapjuk kritikának, hogy nem 4,1 százalék, hanem 4,6 százalék lett a gazdaság növekedése. (Z. Kárpát Dániel közbeszól.) A képviselő úr említett más tényezőket is. Hadd mondjam el, hogy a bruttó átlagkeresetek növekedése a 8,8 százalékos tervszám helyett 11,4 százalékos volt. A foglalkoztatottak számának a növekedése a versenyszférában 1,9 százalék helyett 2 százalék volt. (Z. Kárpát Dániel közbeszól.) A közszférában - kétségtelenül - a 0,3 százalékos csökkenés helyett 3,8 százalékkal csökkent, miért? Azért, mert hál’ istennek egyre többen tudtak átlépni a közmunkaprogramokból a versenyszféra foglalkoztatottjai közé. A képviselő úr említette az árfolyamot. Mindnyájan tudjuk, hogy a forint szabadon lebeg, tehát a kurzusát az aktuális piaci kereslet határozza meg. Ez egyébként európai uniós tagállamként, azt gondolom, így van rendjén, és azt mindnyájan tudjuk, hogy uniós tagállamként az eurózónához való csatlakozás az új tagállamok tekintetében kötelesség és nem lehetőség; az más dolog, hogy erre a csatlakozásra mikor kerül sor, de a lényeg, hogy az árfolyam, a forint/euró árfolyama szabadon lebeg. Azt a gazdaságpolitikát, amely az elmúlt években, így 2019-ben is véleményem szerint összességében kedvező reálgazdasági folyamatokat és ezen belül kedvező foglalkoztatási, bérviszonyokat teremtett, én nem jellemezném a vegytisztán neoliberális gazdaságpolitikai jelzővel. Természetesen ahányan elemezzük a gazdaságpolitikát, annyiféle értékelést lehet adni, de, képviselő úr, engedje meg, hogy azért arra felhívjam a figyelmét, hogy ezt a vegytisztán neoliberális gazdaságpolitikát vagy a laissez-faire elvének a követését célszerűnek tartó közgazdászok nem gondolják azt, hogy az államnak erősen szerepet kellene vállalnia a piaci folyamatokban. Ilyen vegytiszta neoliberális gazdaságpolitikának a részeként én nem láttam még olyan gazdaságpolitikát, ahol például a közszolgáltatások ellátásában az állam aktívan részt vett volna. Nem láttam olyan lépéseket, amikor mondjuk, a hatósági árakat rezsicsökkentésként egy neoliberális gazdaságpolitikában üdvözölték volna. Én nem láttam olyan vegytiszta neoliberális gazdaságpolitikát, ahol üdvözölnék azt, hogy bizonyos gazdasági szereplőkre, a kkv-kra, vagy bizonyos gazdasági csoportokra, a családokra, más szabályrendszert érvényesít az állam, mint a mindenkit homogénnek