Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. november 16. hétfő - 166. szám - A Magyarország 2019. évi központi költségvetéséről szóló 2018. évi L. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott bizottsági jelentések vitája - ALEXOV LYUBOMIR nemzetiségi szószóló: - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):

1620 elfogadható, hogy maga az alapjául szolgáló költségvetés sem feltétlenül precíz módon tervezhető tényszámokra alapul. Vizsgáljuk meg, hogy milyen eltérések mutatkoztak ahhoz képest, mint ha 2019-ben rendes időben készítettük volna a költségvetést, tehát mondjuk, a német parlamenthez hasonlóan akár néhány héttel a tárgyidőszak előtt és aközött, mint ha fél évvel hamarabb tervez az ember költségvetést! A GDP-növekedés tekintetében egy félszázalékos különbséget tudtunk kimutatni a tervezett és a valós között. Maga a GDP értéke tekintetében is egy jó 3000 milliárd forintos eltérés található. Tehát későbbi tervezéssel ez adott esetben egy kizárható problémakör lett volna. Az infláció 3,4 százalék lett 2,7 helyett, ami a tervezéskor még adott volt. A foglalkoztatottak számának növekedése 1 százalék lett 1,5 százalék helyett, azért ez is jó több tízezres különbség. A bruttó átlagkereset növekedése is egy ilyen 2-3 százalékos differenciát mutat a tervezéskori időszakhoz képest. (21.10) Ami a legbrutálisabb, államtitkár úr, s bár ülnek, de kérem, hogy kapaszkodjanak meg: a tervezéskori 311,3 forint/euró árfolyamhoz képest 325 fölötti lett az, amivel végül számolnunk kellett. S rengeteg begyűrűző hatás van mind a költségvetésben, mind bármely elénk fekvő csomagban, ami a gyenge és álláspontom szerint tudatosan gyengén tartott forintárfolyamból adódik. Látható tehát, hogy a kiszámíthatóság jegyében nem segített az, hogy hónapokkal vagy akár fél évvel hamarabb tervezünk költségvetést, mint ahogy adott esetben megengedné az adott év, és ahogy tényszámok kiderülnének. Azt is látjuk, hogy bár a bevételeket alultervezte az érintett időszakban a kormányzat, és több pénz jött be, mint számították, ezt sikerült az utolsó forintig elverni, elkölteni. Nyilván, hogy elveri vagy elkölti az ember, itt sokszor az üléspont határozza meg az álláspontot. De éppen azért, mert egy koronavírus-vészhelyzethez hasonló szituáció bármikor várható, lehet, hogy lett volna értelme felelősebben gazdálkodni ezekkel a fennmaradt összegekkel. Vegytisztán kiviláglik a számokból a kormányzat gazdaságpolitikája és családpolitikája is. Itt hadd tegyek egy személyes megjegyzést, amin kérem, hogy senki ne sértődjön meg. A retorikailag előadott kormányzati gazdaságpolitikával és családpolitikával én számos ponton tudok, tudnék azonosulni. Egy valóban patrióta gazdaságpolitikával, egy, a magyar népesedési szempontokat - ahogy helyesen elhangzott - előtérbe helyező család- és társadalompolitikával, egy ezt szolgáló gazdasággal én tudok, tudnék azonosulni. Az a gond, államtitkár úr, hogy a szavak mögött a számok és a tettek valami egészen mást mutatnak, egy vegytisztán neoliberális megközelítésű gazdaságpolitikát, amely a szerencséseknek, a gazdagoknak a felső középosztálytól fölfelé kedvez. Ezt nagyjából konszenzuálisan így látja az egész ellenzéki oldal. S nyilván nem azért, mert sötét füstös szobákban este 11-kor ebben megállapodunk, hogy mit mondjunk önöknek, hanem mert minden józan gondolkodású ember látja azt, hogy a magyar családpolitika nem egyöntetűen minden szükséget szenvedő számára nyit ki egy kedvezménytömeget, hanem szelektál ezek között, és a felső középosztálytól felfelé igyekszik kedvezni, azon régi vegytiszta neoliberális ábránd mentén, hogy majd ezek az áldások lecsorognak a nehezebb sorsú társadalmi csoportokhoz is. Soha nem csorogtak le, az egész világon nem tudnak ilyen modellt mutatni. S hát beszéljenek a számok, hogy mi az, amiből bevételt termel ez a kormány. Látjuk, hogy a legtöbb pénz a fogyasztáshoz kapcsolt adókból, azon belül az áfából érkezett. A Fidesz 2010 óta elkötelezettje ennek. Még vitaképes is lenne a dolog, ha a munkával elérhető jövedelmet széles körben és mindenki számára arányos módon tennénk könnyebben elérhetővé. Van, ahol ez érvényesül, de van olyan társadalmi csoport, ahol nem. Azt látjuk, hogy egyébként helytelen módon 20-ról 25 százalékra emelték az áfakulcsot annak idején még 2010 előtt, és az Orbán-kormányok nem azzal kezdték a regnálásukat, hogy ezt a 25 százalékot visszaengedték volna egy normális szintre, hanem még megfejelték 2 százalékkal, és 27 százalékos európai uniós rekorderáfát produkáltak. Ebből ered az, hogy az említett, a zárszámadás által tárgyalt év végére áfából több mint 4,5 ezer milliárd forint folyt be. A személyi jövedelemadó követi ezt a bevételek között éppen hogy kicsit több, mint fele ennyivel, tehát 2,5 ezernél kicsit kevesebbel.