Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. november 16. hétfő - 166. szám - A Magyarország 2019. évi központi költségvetéséről szóló 2018. évi L. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott bizottsági jelentések vitája - ELNÖK: - BŐSZ ANETT, a Költségvetési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:

1616 fizetik meg a mai napig. Ezenfelül a kormányzat a tavalyi évben nem tudott érdemi válaszokat adni a magas munkaerőkereslet mérséklésére. Ugyanakkor a 2018. évhez viszonyítva a munkanélküliek létszáma is emelkedést mutatott. Beszélnünk kell a külföldre távozó honfitársainkról és arról, hogy persze a munkajövedelmek hazautalása a hazai nemzeti jövedelemben egy pozitív eredményt mutat, ugyanakkor nem felejthetjük el azt, hogy ez egyúttal azt jelenti, hogy a külföldre távozott honfitársaink létszáma a korábbi évekhez képest alig változott, de mégis némiképp növekedett. Sajnálatos módon ez versenyhátrányt jelent számunkra, munkaerőhiányt eredményez, amivel számos szektorban találkozunk a hazai nemzetgazdaságban, illetve a környező országokkal szemben is versenyhátrányba sodor minket a nemzetközi piacon. Beszélnünk kell a nyugdíjas honfitársainkról, akik évek óta lényegében elfeledett tagjai a magyar társadalomnak. Vannak olyan dolgozók, akiket évek óta sújt a dolgozói szegénység, ők is azok közé tartoznak, akik ennek a társadalomnak a nem napos oldalán találhatók. Általánosságban véve elmondható az, hogy növekedtek a társadalmi különbségek, és nagyon sokan vannak ma hazánkban, akik kezdik elveszíteni a reményt, mert azt érzik, hogy hiába dolgoznak meg minden egyes forintjukért, nagyon sokszor elfogy a jövedelmük hó végére. Én éppen ezért nem tartom jónak, hogy ugyan nem vitatom el, hogy vannak olyan társadalmi csoportok és honfitársak, akik az elmúlt tíz évben felemelkedtek, és ez a 2019-es költségvetési évben ugyanígy történt velük, ugyanakkor az elfeledett társadalmi csoportok tagjai viszont egyre távolabb kerülnek attól, hogy meg tudjanak küzdeni önmagukért. És egyébként attól is távol kerülnek, hogy adott esetben az oktatási rendszerünk által nyújtott lehetőségekkel élve tudjanak segíteni magukon. Mondok egy példát: nagyon sok olyan rozsdaövezetet találunk, és sajnos sok olyan családot, ahol alig várják, hogy a jelenlegi kormány által 16 évre leszállított tankötelezettségi korlátot elérje egy gyermek, majd ezt követően bekerüljön a közmunkaprogramba, és ilyen módon legalább néhány tízezer forintos jövedelmet hozzon a saját családjának. Ez elfogadhatatlan. Én azt gondolom, államtitkár úr, ebben egyet tudunk érteni, hogy ezek a gyerekek, leendő fiatal felnőttek csak a saját családjuk nyomorát fogják újratermelni. (20.50) Olyan munkapiacra van tehát szükségünk, amely honorálni tudja az erőfeszítést, arra van szükségünk, hogy az oktatási rendszerből kiművelt emberfők tudjanak távozni, és arra is szükségünk van, hogy ne legyenek olyan társadalmi csoportok, ahol nagy létszámban találunk olyan embereket, akik arra kényszerülnek, hogy nemes egyszerűséggel a saját gyermekeik fejét igába hajtsák, és azt követően őket is arra a sorsra szorítsák, amire maguk szorultak, nevezetesen, hogy a közmunkaprogram rendkívül alacsony jövedelméből valahogyan megpróbáljanak megélni. Ez egyáltalán nem elfogadható és nem egy XXI. századi életpályamodell. Örömmel látnánk a szakszervezetek és a munkaadók szervezetei közötti ágazati szintű bér- és termelékenységi megállapodások megkötését és a kollektív megállapodások rendszerének kiterjesztését az ágazatok többségére. A mai bérrendszer hátránya az alacsony szint, az egyenlőtlen struktúra és annak az érzése, hogy nem jutok előre. Ez nagyon sok esetben így van, így van ez például abban a kérdéskörben, hogy hazánkban változatlanul nagyon nagy a bérszakadék férfiak és nők között. Az egyenlő munkáért egyenlő bérért igenis tennie kell a központi kormányzatnak. Sajnos jelen pillanatban ez nem valósul meg hazánkban, és egyre inkább azt látjuk, hogy a jelenlegi magyar kormány nem is igazán célozza meg ezt az egyébként egész Európára kiterjedő célcsoportot. Az nem lehet, hogy a társadalom nagyságrendileg 50 százaléka hátrányosan van megkülönböztetve. Ha már itt tartunk, megemlíteném azt, hogy persze mindannyiunk érdeke, hogy minél inkább gyarapodjon a magyar nemzet és minél többen tudjanak minél több gyermeket vállalni, azonban jelen pillanatban kutatások sokasága szól arról, hogy igenis szegénységikockázat-növelő tényező ma a gyermekvállalás Magyarországon. Ez egy dráma. Azzal kezdtem ezt a felszólalást, hogy nagyon sokan nem tudnak részesülni ebből a 4,6 százalékos GDP-növekedésből, és ennek része az, hogy vannak szerencsés társadalmi csoportok, amelyeket segítenek a családalapításban, a fészekrakásban, ugyanakkor, államtitkár úr, azt kell mondanom, hogy nagyon sokakat viszont nem, és vannak, akik egyébként nem szorulnának segítségre, csak arra szorulnának, hogy az egyenlő bánásmód és az