Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. szeptember 22. kedd - 151. szám - A Magyarország területén élő nemzetiségek helyzetéről (2017. január - 2018. december) című beszámoló , valamint az ennek elfogadásáról szóló határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - ANDER BALÁZS (Jobbik): - ELNÖK: - SOLTÉSZ MIKLÓS, a Miniszterelnökség államtitkára:

160 egyébként, mert akkor tényleg adják vissza azt az elkobzott ingatlant, amiben Gyurcsány Ferenc és családja továbbra is dőzsöl. Ez nem ennek a mostani beszámolónak a témája, de ha már fölvetették, akkor muszáj volt erre reagálni. Köszönöm szépen Keresztes Lóránt fölszólalását, még akkor is, ha előhozott a német elűzetés kapcsán egy olyan tényleg elfogadhatatlan - én is elmondtam, többen is elmondtuk a kormányból - műsort, ami most is, a múltban is és a jövőben is elfogadhatatlan lesz. Csak megkérdezném, hogy akkor hogy a csodába’ van az, hogy egy Jobbiknak egy olyan jelöltjét támogatják a szerencsi országgyűlési választáson most, október elején, aki kimondottan cigányellenes, kimondottan zsidóság ellen szólal föl, és kimondottan munkásellenes. Ez hogy van? (Ander Balázs: Miért cigányellenes?) Ezt szeretném egyszer megkérdezni, ha itt lennének, hogy hogy jön ez ide, amikor egy tévéműsort vagy valami kis pici dolgot, ami tényleg méltatlan volt, elítéltük, azt idehozza, de a másik oldalról pedig ott a kettős mérce, és azzal nem foglalkoznak. Azt nem hozzák elő. Tehát méltatlan volt ez a mondat is, mindamellett, hogy azt kell mondani, hogy nekik saját házuk táján kell söpörni, és nem erről szólt ez a mostani vita. Mindemellett pedig amit a Jobbik művelt, ismét méltatlan. Én csak azt szeretném mondani önöknek, hogy a magyar dráma napja tegnap volt, nem ma. Tehát az az előadás, amit itt próbáltak akár úgymond vezérszónokiban, akár pedig az ordibálás, amit Ander Balázs ma is - mint ahogy tegnap is, meg sokszor itt a parlamentben, megszoktuk tőle - tett, az elképesztő. Ez szerecsenmosdatás, tisztelt képviselőtársaim. Önök hiába mondják a néppártosodást harmincháromszor meg harmincháromezerszer, abból nem lesz semmi. Nemcsak mondani kell, hanem úgy is kell viselkedni, nemcsak úgy is kell viselkedni, úgy is kell tenni. Önök ezt a sorrendet lehet, hogy próbálják gyakorolni - és most szépen beálltak a baloldal mellé -, de összességében siralmas, amit művelnek, és gyalázat, gyalázat azokkal az emberekkel szemben, akik itt élnek közöttünk magyarként, akik közül egyébként az elmúlt idők kormányzati eredményeképpen 900 ezren kikerültek a szegénység sorából - ez a legfrissebb felmérés, csak szeretném önöknek is mondani, hogy ezt is hangoztassák -, és a másik oldalról pedig gyalázat, mert nyilván méltatlan az a helyzet, amiben ezek az emberek élnek, de szeretnének onnan kitörni. Ehelyett önök pedig folyamatosan ellenük uszítanak. Az, hogy most ön elmondott egy szép és megható gondolatmenetet, ezt mindenki nagyra értékeli, de azt gondolom, hogy azért a választók tudják, hogy mit akarnak önök. A lényege ennek a vitának mégiscsak az, hogy van egy olyan beszámolónk, illetve van egy olyan tíz év mögöttünk, azon belül is egy olyan két év, amire óriási nagy szükség volt. Óriási nagy szükség volt mindabban a tekintetben, hogy a nemzetiségek meg tudják őrizni valóban anyanyelvüket, valóban a nyelvvesztés ellen közösen küzdjünk, és ahogy Ritter Imre képviselő úr is elmondta, hogy mennyimennyi mindent tettünk az elmúlt évek során, és most is annak az eredményét már, hála istennek, akár a tegnapi napon is tapasztalhatták a nemzetiségipedagógus-jelöltek, igen, ez a lényeg, és ez a fontos. És minden más, amit itt elmondanak szépet, jót azok, akik egyébként meg kimennek innen a teremből, és a gyűlöletet keltenek adott esetben egy adott nemzetiséggel szemben, az nem fontos. A fontos az, hogy tizenhárom magyarországi nemzetiség itt él közöttünk, és tíz év munkája, most pedig a 2017-18. év beszámolója igenis azt mutatja, hogy annak a munkának, amit elkezdtünk, lesz és van is eredménye. Van eredménye és lesz eredménye itt, Magyarországon is, és van eredménye és lesz eredménye a szomszédsági politikában is. Sőt, hozzáteszem, más nemzetek politikájában is. Érdekes volt a Jobbik fölszólalásában, amit németül mondott el a képviselő úr, hogy nem ugyanazt mondta el magyarul, és Magyarországot nem szépen állította be német nyelven a németek felé. Holott pontosan most van egy felmérés abban, hogy a két nemzet polgárai, németek és magyarok mennyire tisztelik és becsülik egymást. Mennyire tisztelik a németek Magyarországot és a magyar embereket, és mennyire tisztelik a magyarok a németeket. És ennek része nyilván az a munkakultúra, amit közösen meghonosítottunk. Része az az ipar és sok minden más, amit a német vállalatok Magyarországra hoztak. Része ennek az a hatalmas nagy német nemzetiség, akik túlélték a baloldalnak, a kommunizmusnak azt az üldözését, ami jogtalan és jogfosztás volt az elűzetés során; és része az is, hogy igenis olyan nemzetiségi politikát folytatunk, amelynek eredményeképpen itt ülnek a szószólók és a képviselő úr ebben a csodálatos Parlamentben, és együtt tudjuk előkészíteni azt a sok-sok munkát, ami még vár ránk.