Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. november 10. kedd - 165. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - KÁLLÓ GERGELY (Jobbik):

1503 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A fiataloké a jövő, hallhatjuk ezt az örök érvényű igazságot, és gyorsan hozzáteszem, hogy a fiatalok jövője az oktatás minőségén nyugszik, konkrétan azon, hogy a gyermekeink, unokáink az iskolákban milyen szintű képzést kapnak, és milyen tudással vághatnak neki annak a bizonyos nagybetűs életnek. Napjainkban is sok vita folyik arról, hogy mit, milyen minőségben, hogyan tanítsunk a fiataloknak, de, tisztelt képviselőtársaim, abban talán egyetértünk, hogy a minőségi oktatáshoz minőségi körülményekre is szükség van, konkrétan XXI. századi infrastrukturális körülményekre és nem utolsósorban felkészült, elhivatott pedagógusokra, akik anyagilag és társadalmilag is meg vannak becsülve. És akkor lássuk, hogy mi történik Somogyországban a Siófoki Tankerületi Központban! A Balatonvilágostól Véséig terjedő óriási területen közel száz oktatási intézményben tanító pedagógusok kétharmada 45 évnél idősebb, és durván 314 ezer forint bruttóért tanítja sok esetben a halmozottan hátrányos helyzetű vagy a sajátos nevelési igényű gyermekeket. Köztudott, hogy ezeknek a gyerekeknek a képzéséhez nagyfokú tudás és tapasztalat szükséges. Az is látható, hogy a fiatalok körében a pedagógus szakma nem vonzó, nagy a fluktuáció, rengeteg a pályaelhagyó, és nem véletlen ezért, hogy több somogyi falusi iskolában az elmúlt években szünetel az oktatás, vagy akár meg is szűnt az oktatás, mivel a sorozatos pályáztatás ellenére sem sikerült a pedagógusellátást biztosítani. És akkor nézzük meg az infrastrukturális feltételeket! A Siófoki Tankerületi Központ éves szinten durván 900 millió forintot tud arra fordítani, hogy az iskolák eszközbeszerzését biztosítsa, a felújításokat, a karbantartásokat, a fejlesztéseket biztosítsa. És hogy ez mire elég, vagy mire nem elég, engedjék meg, hogy idehozzak egy példát Marcaliból! A Berzsenyi Dániel Gimnázium tetejének szigetelése a hírek szerint - ez egy örömteli hír különben - meg fog valósulni 80 millió forintból, de vélhetően idén sem lesz pénz a balesetveszélyes sportpálya felújítására vagy az ablakok cseréjére, és idén télvíz idején is valószínűleg a diákoknak a hidegben, a cúgos osztálytermekben kell hallgatniuk az órákat, illetőleg a pedagógusoknak a minőségi oktatást ilyen körülmények között kell megvalósítaniuk. Idehozhatom a Marcali Hétszínvirág Általános Iskolának a helyzetét is. Nem új keletű a probléma. Már három éve lezárták a tetőteret, mert a beázás miatt penészesek, és használhatatlanná váltak a tantermek, a tanári szobák, a mosdók is, az oktatás ily módon ellehetetlenült. Ehhez is rengeteg pénz kellene, ennek az épületnek a felújítására. Tisztelt Képviselőtársaim! A tisztánlátás végett szeretném hangsúlyozni, hogy ezek az épületek jellemzően az önkormányzatok tulajdonában vannak. A vagyonkezelő viszont a tankerületi központ, neki a feladata és egyben kötelessége az épületek rendszeres karbantartása, fejlesztése, felújítása, de erre nincsen pénz, vagy nincsen elég pénz. Éppen ezért én tisztelettel megkérem Magyarország Kormányát, hogy biztosítson forrást a somogyi iskolák fejlesztésére is. Különleges forrást - láthatjuk kormányhatározatban az elmúlt hetek eseményeiből is - Fejér megyei, Veszprém megyei iskolák kaptak, ez igazából csak a kormány döntése. Az igény megvolna rá. Mi úgy érezzük, hogy igenis a Somogyban tanuló több ezer diáknak is illene biztosítani a minőségi oktatáshoz az ideális körülményeket, a XXI. századi körülményeket. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak napirend utáni felszólalásra jelentkezett a Jobbik képviselőcsoportjából Kálló Gergely képviselő úr: „Mi maradt mára a nagy álmokból?” címmel. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó. KÁLLÓ GERGELY (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mondandóm elején hadd kezdjek idézetekkel! „Eltérően egyes ellenzéki képviselőtársaimtól, én az önkormányzatokat nem elsősorban közhatalmi, hanem közszolgáltató intézményekként definiálom, amelyek emellett látnak el közhatalmi funkciókat. Óriási esélyt látok bennük a helyi energiák felszabadításában, a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátásában, a közpénzek elköltésének ellenőrzésében, az érdekeltségeket a lakossági igények kielégítéséhez elengedhetetlen eszközök bővítésében. Valódi lehetőséget, hogy a polgárok önállóan a kezükbe vegyék anyagi és szellemi szükségleteik kielégítését, és megkapják ehhez az állam segítségét.” Ugyanebből a beszédből idéznék még: „Az állam és az önkormányzatok viszonyában természetesen a legfontosabb, mint erre Szabad György képviselőtársam is utalt, az