Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. november 10. kedd - 165. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP):
1501 Azt is látjuk ugyanakkor, hogy a magyar munkahelyvédelmi alaptól ez a kormányzat fázik, hiszen igyekszik jó látványpékség módjára egy-két milliárd forintba vagy egy-két tízmilliárdba kerülő intézkedéseket úgy felnagyítani, feltupírozni a médiájában, mintha az a magyar sorsot, a magyar jövendőt egyértelműen és önmagában pozitív irányba fordítaná, ugyanakkor teljes társadalmi csoportokat érintő csapásokkal kapcsolatban meg sem szólal. Most a parlamentben tucatnyi alkalommal idéztük azt, hogy ezen a héten is sorra lakoltatnak ki magyar embereket az otthonukból, de még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a kormányzati termelési jelentésekig nem jutott el a kilakoltatott emberek sorsa. 2010 óta több mint tízezer családról beszélünk, és ez tízezer ingatlanban lakó, egyébként remélő, jövőképpel - és úgy gondolja, hogy jövővel - rendelkező honfitársunk sorsa. És azt is látjuk mindeközben, hogy a most nehéz helyzetbe került családokat Európa legmagasabb áfakulcsa várja, ami az alapvető élelmiszerek jó nagy részére vonatkozik. A gyermeknevelési cikkek tekintetében is egy világrekorder áfa, brutális adóterhek várnak azokra a családokra, akik kimaradnak a felső középosztálytól fölfelé értendők közül, akik a családi kedvezmények nagy tömegét élvezhetik. A kilakoltatási moratórium elrendelése elmaradt. Emellett elmaradt egy másik fontos jobbikos javaslat keresztülvitele is. A hiteltörlesztési moratóriumot ugyanis tavasszal bátran elrendelte ez a kormány, bár beleépített aknákkal és ketyegő atombombával - ezek nélkül a Jobbik is bármikor tudja támogatni ezt a javaslatot -, de most őszre leszűkítette mindezt a korábbi érintettek harmadáranegyedére. Ily módon nagyon sokan kerülnek olyan helyzetbe, hogy az állásukat, a munkabérüket, a bevételüket elvesztik, viszont a kamatos kamattal sújtott hiteltörlesztés kötelezettsége a nyakukba szakad. Ezt követően kilakoltathatják őket az otthonukból, és közben kétes vagy valós követelések alapján különböző végrehajtó csapatok a legkisebb nyugdíjból és a legalacsonyabb jövedelemből is 33, illetve 50 százalékot letilthatnak. Ezért szólítom fel a kormányt arra, ha valóban ennyire harcias és bátor, mint amilyennek mutatja magát, rendelje el a kilakoltatási moratóriumot, a részleges végrehajtási moratóriumot, tehát ne lehessen letiltogatni a minimális megélhetéshez szükséges összegeket. És azt is látjuk, hogy a kieső munkabéreket el kell kezdeni pótolni, minimum a 80 százalékukat. Addig ugyanis csak egy foszladozó szociális védőhálóról beszélhetnek, amelyen százezrek fognak kiesni, kizuhanni, ha a kataklizmaszerű válság elmélyül. Ezt pedig mi nem akarjuk szó nélkül hagyni. Köszönöm a lehetőséget. (Taps az ellenzéki padsorokból.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! „Azonnali lépések a kistelepülések védelmében” címmel az LMP képviselőcsoportjából Keresztes László Lóránt frakcióvezető úr jelentkezett napirend utáni felszólalásra. Parancsoljon, frakcióvezető úr, öné a szó. DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Valóban, sokat beszéltem már az Országgyűlés ülésein az elmúlt hetekben, az elmúlt hónapokban arról, hogy milyen nehéz helyzetbe kerültek a kistelepülések. Tehát eleve, főleg a periferikus térségekben nagyon nehéz helyzetben vannak ezek a kistelepülések, nagyon rosszak a demográfiai mutatók, borzalmas mértékű az elvándorlás, és elmondhatjuk, hogy az elmúlt években sem sikerült a kormánynak tenni olyan lépéseket, amivel ezt a leszakadást akár csak lassította volna, és láthatjuk, hogy most a kistelepülések a korábbi ciklusokhoz képest is sokkal kevésbé tudnak hozzájutni a legalapvetőbb közszolgáltatásokhoz. De azt is elmondtam, hogy a célkitűzések rendben vannak, ugye, a „Magyar falu” program kitűzött céljaival is egyetértünk, ugyanakkor a rendelkezésre bocsátott források egyszerűen elégtelenek. És hosszan soroltam már, hogy milyen nehezen férnek hozzá a valóban alapvető szolgáltatásokhoz a kistelepülések. Ez a problémarendszer egyik része. A másik pedig az, hogy sajnos ezen kistelepülési kategóriában is megfigyelhető a korrupció, és mondhatjuk, ha lehet egyáltalán ilyen összehasonlítást tenni, hogy még sokkal elítélendőbb vagy még sokkal nagyobb bűn, ha egy ilyen kistelepülést a megválasztott vezető becsap, és az amúgy is nagyonnagyon szűkösen rendelkezésre álló forrásokat megdézsmálja vagy felelőtlenül gazdálkodik. Persze nyilvánvaló, hogy a korrupció semmilyen szintje felé nem lehet toleranciát tanúsítani, tehát nyilván zéró toleranciát fejezünk ki mi is a korrupció felé, de mégis, én azt gondolom, hogy külön beszélnünk kell arról, hogy sajnos a korrupció az ilyen kicsi települések esetében is meglévő.
