Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. november 9. hétfő - 164. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - HAJDU LÁSZLÓ (DK):
1441 kevésbé fiatal külföldre kényszerül, szinte mindenhol elmondták azt, hogy a fiatalok elmennek a nagyvárosokba, jobb esetben még Magyarországon belül, rosszabb esetben pedig külföldre, hogy hazajönnek-e, visszajönnek-e, az pedig nyitott kérdés, sajnos nagyon sok esetben nem. Visszatérő téma volt a választókerületben az utak minősége, már csak azért is, mert Bányai Gábor fideszes országgyűlési képviselő 2018-ban, a választási kampányban azt ígérte, hogy majd ő elintézi, hogy minden olyan utat, amelyet néhány évvel korábban nem újítottak fel, 2020-ig felújítsanak. Ehhez képest azért nagyon komoly lemaradásban van ez az ígéret, ez a projekt. Nem akarok végigmenni az összes úton, csak néhányat említenék meg, például a Kiskunhalas-Kecel utat, amely borzasztó állapotban van, de említhetném például a Bácsalmásról Csikérián keresztül Tompára vezető utat, aztán lehetne még mondani például a Jánoshalma-Hajós szakaszt, és sajnos jó néhány olyan út van, amelyre nagyon-nagyon ráférne a felújítás. Ígéret van rá, sajnos, nem teljesült - nem ez az egyedüli dolog, ami nem teljesült. Bízunk benne, hogy mielőbb teljesülni fog. Vállalkozókkal is találkoztam ezeken a fogadóórákon, nem meglepő módon a közterhek mértékéről panaszkodtak, ami nagyon magas, illetve arról, hogy míg a multi cégek milliárdos támogatásokat kapnak, ezek a kisvállalkozások, mikrovállalkozások pedig nagyon sok esetben semmilyen pályázati lehetőséggel nem rendelkeznek, illetve nem is kapnak támogatást. (15.00) Konkrétan tanyavillamosítási gondok merültek fel, 2020-ban ott tartunk, hogy bizonyos tanyák esetében még nincs odavezetve az áram, és ez bizony nagyon komoly problémát jelent az ott élőknek. Ezzel kapcsolatban is már fordultam az illetékes minisztériumhoz. Lehetne még sorolni a panaszokat, sajnos ennyire jutott most időm. Én bízom benne, hogy ezekben az ügyekben történik majd előrelépés. Számomra ez a több száz találkozó nagyon hasznos volt, és ígérem, hogy ezeket a problémákat, amelyeket itt el tudtam mondani, vagy amelyeket éppen nem is tudtam elmondani, igyekszem napirenden tartani itt az Országgyűlésben, és megoldást találni rájuk. Köszönöm szépen a türelmet. ELNÖK: Köszönöm szépen, Farkas Gergely képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Hajdu László képviselő úr, a DK képviselője: „Tizenkét nap a forradalomban - Mécs Imre, a XV. kerület díszpolgára” címmel. Öné a szó, képviselő úr. HAJDU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A rendszerváltást követően itt, e Házban, e padsorokban a szabadon választott Országgyűlés képviselői között több évtized után olyanok ülhettek újra, akiket a választópolgárok szabad akaratuk, szimpátiájuk és politikai értékrendjük alapján tüntettek ki bizalmukkal. Engedjék meg, hogy az első, 1990-94-es ciklusra megválasztott országgyűlési képviselők közül most az ’56-os forradalom és szabadságharc egyik hőséről, a Szabad Demokraták Szövetsége frakciójában helyet foglaló Mécs Imréről szóljak néhány szót, aki egyéni győztesként Budapest akkor 23. számú országgyűlési választókerületében, Rákospalotán, Pestújhelyen és Újpalotán, azaz a XV. kerületben képviselte a törvényhozást. A most 87 éves, ám ma is aktív exképviselő, az egykori bátor szabadságharcos élete nem volt sima menetelés. 1951-ben érettségizett a budapesti Eötvös József Gimnáziumban, majd felvételt nyert a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karára. A forradalom során részt vett a Nemzetőrség szervezésében, később szerepet vállalt az egyetemek, a munkáscsoportok és a felkelő csapatok maradványainak részvételével szervezett ellenállásban. 1957 júniusában letartóztatták, és a forradalomban betöltött szerepéért előbb halálra, majd életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1958-ban a népköztársaság megdöntésére irányuló kísérletéért ismét halálra ítélték, ám az ítéletet Kodály Zoltán közbenjárására életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták. 1963-ban az általános amnesztia keretében szabadult. Három évig rendőri felügyelet alatt állt, tíz évig politikai jogvesztés sújtotta.
