Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. november 9. hétfő - 164. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - FARKAS GERGELY (független):

1440 e mögött az ügy mögött nyilvánvalóan ott vannak, a másik oldalról viszont biztosítani kell a közösségi közlekedés járműflottájának a fejlesztését, és biztosítani kell a működését. Ezért elvárjuk a kormánytól azt, hogy vonja vissza azt a megszorító intézkedést, amely lehetetlenné teszi, hogy azt az intézkedést, amelyet a miniszterelnök úr a napokban bejelentett, tehát a járatsűrítést az önkormányzat el tudja végezni. Továbbá a hosszú-hosszú évtizedek óta késő közlekedési reformot és az azzal kapcsolatos intézkedéseket is végre kell hajtani, konkrétan törvénymódosításokra van szükség, hogy a közösségi közlekedés rendszerét egy teljesen más, egységes rendszerben lehessen újragondolni, tehát össze lehessen kapcsolni, egy egységes rendszerbe lehessen szervezni a helyi és a helyi közösségi közlekedést a Pécsett, Komlón és a környék kistelepülésein, Kozármislenyben élők érdekében. Így lehet egy sokkal jobb, a jelenlegi rendszerhez képest olcsóbb és sokkal jobb szolgáltatást nyújtó közösségi közlekedési rendszert biztosítani. Én bízom benne, hogy a nemsokára ismét beterjesztendő javaslatunkhoz (Az elnök csenget.) nemcsak ellenzéki, hanem kormánypárti országgyűlési képviselők is csatlakozhatnak, és sikerül végre (Az elnök csenget.) ezt a nagyon-nagyon fontos problémát megoldani. Köszönöm szépen az elnök úr türelmét. (Taps a függetlenek soraiban.) ELNÖK: Köszönöm, Keresztes frakcióvezető úr. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Farkas Gergely, független képviselő úr: „A vidék panasza” címmel. Öné a szó, képviselő úr. FARKAS GERGELY (független): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! „A vidék panasza” címet adtam ennek a felszólalásnak Moldova György Az Őrség panasza című könyve után, de nem a vidék összes panaszáról, hanem kizárólag a választókerületemben felmerült problémákról szeretnék beszélni felszólalásomban, amelynek az apropóját az adja, hogy fontosnak tartom, hogy ne csak különböző rendezvények kapcsán vagy éppen személyes találkozók miatt látogassak el egy-egy településre, hanem arra is lehetőséget, alkalmat adjak, hogy bárki eljöhessen, szabadon, kötetlenül elmondhassa a panaszát, megkereshessen engem, feltehesse a kérdését, és ilyen tekintetben köztéri fogadóórákat tartottam október hónap folyamán mind a 23 településen a választókerületemben. Erről az összességében - nem túlzás azt mondani - több száz beszélgetésből és az azokban felmerülő problémákról szeretnék egy csokornyit bemutatni, elmondani itt az Országházban, hiszen ezeknek a köztéri fogadóóráknak ez az egyik célja; a másik célja, hogy a konkrét ügyekben hatóságokhoz, konkrét minisztériumokhoz tudjak fordulni, ezeket nagyrészt már megtettem, de általános problémák is felmerültek, és ezekről szeretnék most beszélni az előttem álló néhány percben. Nagyon sok nyugdíjas honfitársam keresett meg ezeken az alkalmakon, és nem meglepő módon a nyugdíjuk kapcsán mondták el panaszukat, egyrészt a nyugdíjak mértéke kapcsán, amely nagyon sok esetben méltatlanul alacsony egy átdolgozott élet után, másrészről a nyugdíjemelések kapcsán mondták el kritikájukat, hogy nem veszik azt észre, hogy az inflációval megegyező mértékben emelné a kormány a nyugdíjak mértékét. A harmadik kritika pedig, amely elhangzott ezektől a honfitársainktól, a nyugdíjemelések módszertanával kapcsolatos, hogy ugyanis mindenki ugyanolyan százalékban részesül nyugdíjemelésben, és mi is régóta mondjuk, jómagam is több éve mondom már a differenciált nyugdíjemelésnek a fontosságát, miszerint az alacsonyabb nyugdíjjal rendelkezők nagyobb mértékű emelést kapnának, akik pedig már szép, több százezres nyugdíjban részesülnek, ők viszont kisebb mértékű emelésben részesülhetnének, fontos lenne ennek a bevezetése annak érdekében, hogy ne távolodjon egymástól a nyugdíjak értéke, hanem minél inkább közelítsék egymást. A nyugdíjasok, a nyugdíjak mellett a másik visszatérő probléma a munkahelyek kérdése volt. Választókerületemben sajnos sok esetben komoly hiány van a fizetőképes, jól fizető munkahelyekből. Jól mutatja ezt, hogy az egyik ilyen fogadóórám alkalmával, egy péntek délután az egyik helyszínen éppen egy kisbusszal érkeztek haza a dolgozók, nem közelebbi helyről, mint Budapestről jöttek haza az átdolgozott napok után, mert Budapestre kell eljárniuk - konkrétan Csikériáról van szó, amely a déli határ melletti település, egy kistelepülés -, tehát naponta vagy akár hetente, de rosszabb esetben naponta több száz kilométert kell megtenniük azért, hogy dolgozni tudjanak, és fizetőképes keresethez jussanak. És hogy mennyire nincsenek munkahelyek, azt az is bizonyítja, hogy nagyon sok fiatal és