Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. november 9. hétfő - 164. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - DUDÁS RÓBERT (Jobbik):
1436 Még egy nagyon nagy előrelépés történt a jelnyelvvel kapcsolatban, hogy 2020. július 3-án fogadta el a parlament - szintén egyhangúlag - a jelnyelvi törvény módosítását, amely nagyon fontos elemeket tartalmazott, néhány területet kiemelnék. Európában, de talán a világon is egyedülálló módon magyar jelnyelvből államilag elismert nyelvvizsgát lehet tenni 2021. július 1-jétől. A másik, hogy megalakítjuk a jelnyelvi oktatók névjegyzékét, ami magasabb szintre emeli az ő munkájukat, ez biztosítja, hogy akik magyar jelnyelvet szeretnének tanulni, csak és kizárólag minősített oktatóktól kaphassák meg ezt a tudást. Az úgynevezett siket tolmács szakma is megalakult. Ez munkalehetőséget biztosít azoknak a hallássérülteknek, akik a jövőben a halló jelnyelvi tolmácsok mellett tudnak dolgozni, segítve egymás munkáját és segítve a sorstársak kommunikációját. Nagyon fontos módosítás volt még, amivel már nagyon régóta tartoztunk ennek a területnek, az egészségügyi tolmácsolás finanszírozása. Ezzel a módosítással elértük, hogy államilag finanszírozott az egészségügyi jelnyelvi tolmácsolás. Egyebek között pontosításra kerültek különböző definíciók is. Itt szeretném megemlíteni Vasák Iván nevét, aki 16 évig volt a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének a főtitkára. A rendszerváltozás után ő volt az első siket főtitkár, az első olyan főtitkár, aki valóban felülről, kézi vezérlés nélkül tudta irányítani a siket közösség életét, ő volt a jelnyelv elismertetésének az egyik legnagyobb harcosa. 2020 februárjában ő sajnos elhunyt. Most szombaton megemlékeztünk róla is, a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének a kertjében egy nagyon szép és méltó emlékművet állítottunk neki és munkásságának. Ezúton is szeretnék megemlékezni róla, nagyon sokat köszönhetünk neki. Még egy felvetésem lenne: öt-hat évvel ezelőtt indult útjára a nagyon sokak által már ismert és többször emlegetett úgynevezett Kontakt jelnyelvi videótolmács-szolgáltatás, amely online tolmácsolást tesz lehetővé. Akkor még nem láthattuk előre, hogy milyen helyzetbe fogunk kerülni a járvány által, belegondolni sem merek, hogy ha nem hoztuk volna létre ezt a Kontakt Tolmácsszolgálatot, akkor hol tartanánk most, hogyan tudnánk ügyet intézni online tolmácsolási segítség nélkül. A helyzet, az élet úgy hozta, hogy bebizonyosodott, mennyire hasznos és jó döntés volt a Kontakt jelnyelvi tolmácsszolgáltatás. Egy utolsó gondolatot még szeretnék: a jelnyelv mindenkié. A Siketek Világszövetségének felhívása az volt ebben az évben, és ez volt a mottója az ő felhívásuknak, hogy a jelnyelv mindenkié. Nagyon köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen Tapolczai Gergelynek és munkatársának. Tisztelt Országgyűlés! Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Dudás Róbert képviselő úr, a Jobbik képviselője: „Nem felelősöket keresek, hanem megoldásokat!” címmel. Öné a szó, képviselő úr. DUDÁS RÓBERT (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Számos területről mondható el ma Magyarországon, hogy bár érdemes a felelős és a felelősség keresése, ugyanakkor viszont attól még a helyzet és a probléma nem oldódik meg. Ezért én azt vallom, hogy nem felelőst kell keresni, hanem sokkal inkább megoldást kell sürgetni. A legújabb KSH-adatok alapján ma Magyarországon az átlagkereset 406 ezer forint, ez Budapestben több mint 500 ezer forint, vidéken pedig értelemszerűen alacsonyabb, ami azt jelenti, hogy az ágazatok, beosztások és beosztások között különbség van, ami talán nyilvánvaló és törvényszerű, ugyanakkor viszont óriásira nyílt ez az olló, vannak, akik rendkívül sokat, és vannak, akik rendkívül keveset keresnek. Egy vidéki kistelepülésen pedig el nem tudják képzelni egyébként, hogy ezek a KSH-adatok honnan származnak, mert nem tartják valósnak ezeket az adatokat. Én egy ágazatot szeretnék most kiemelni, ez pedig a szociális ágazat, a szociális szféra. Róluk elmondható, hogy bár szakmát tanultak, munkájukra viszont hivatásként tekintenek, ők a szociális szféra dolgozói. A helyzetükre pedig az a jellemző, hogy méltatlanok, sőt megbotránkoztatók azok a körülmények, azok az anyagi és erkölcsi megbecsülési körülmények, amelyek jelenleg Magyarországon vannak.
