Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. november 9. hétfő - 164. szám - Megemlékezés a magyar jelnyelv napjáról - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - VARJU LÁSZLÓ (DK):
1390 idei év, amikor egy 14 százalékos emelést hajtottunk végre, s ha összességében nézem a bértömeget a szociális szférában, az idei évben 33 milliárd forinttal fordítunk erre többet, a következő évben pedig ez az összeg már 36 milliárd forint lesz, hiszen még egy hónapnyi az idei évhez hozzáadódik, tisztelt képviselő úr. Tehát azt mondhatjuk, hogy szinte minden esztendőben volt valamilyen béremelés a szociális szférában, szemben azzal az időszakkal, a szocialista, baloldali időszakkal, amikor viszont bércsökkentésekről beszélhettünk. Ön is konkrét példákat mondott, engedje meg, hogy én is két konkrét példát mondjak a végén. Egy szakmunkásvégzettséggel rendelkező szociális dolgozó a baloldali kormányzás végén 108 ezer forintot keresett, most ő 224 ezer forintot keres, tehát 116 ezer forinttal emelkedett a bére. Egy főiskolai végzettséggel rendelkező dolgozó a baloldali kormányzás végén 122 ezer forintot keresett, most 240 ezer forintot keres, tehát 118 ezer forinttal emelkedett a bére. Ebből is látszik, hogy a jobboldali kormányok valóban a béremelések útjára léptek, és ezt szeretnénk a jövőben is folytatni. Minden szociális dolgozót tisztelet és megbecsülés illet ezen a napon is. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! „Félmillió munkanélkülit hozott a kormány alkalmatlansága” címmel a DK képviselőcsoportjából Varju László képviselő úr jelentkezett napirend előtti felszólalásra. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó. VARJU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! S hogy a félmilliónak mi lesz a vége, azt ma még nem tudjuk, hiszen az elhangzott bejelentésekből sajnos még nem vonható le következtetés. Attól tartok egyébként, hogy Magyarország szempontjából az egészségügyi helyzet oldaláról az a fékezés, amit beindítottak vagy most bejelentettek, túl későn érkezik. Éppen ezért arra kérem önöket - s államtitkár úrhoz kapcsolódom -, hogy tegyék félre a pártállami reflexeiket, hallgassák meg az ellenzék javaslatait, és legyenek szívesek, vegyék figyelembe őket. 11 pontban benyújtottuk a javaslatainkat, és kérem, hogy ennek megfelelően segítsék a közös védekezést. Nagyon sajnálom, hogy az önök által tett intézkedések nyomán a teljes és általános tesztelést kihagyták belőle, ami nekem azt a következtetést hozza, hogy önök lemondtak az igazi megelőzésről, az igazi megelőzés lehetőségéről. Ezzel együtt én teszek néhány javaslatot arra, hogy mi az, amit az önök számára ajánlunk, illetve azok közül kérem, hogy vegyenek figyelembe. Még akkor is, ha azzal a módszerrel, amit mondtak - a miénk semmiképpen nem ez -, a kanyarban való előzés technikáját próbálják meg elsajátítani. Mi ehhez nem szeretnénk hozzájárulni, hanem e helyett érdemi védekezést akarunk. És ha az európai megoldásokat kezdik el követni a kanyarban való előzés helyett, akkor az nagyon örvendetes. (11.30) Ennek egyik eleme, hogy mondhatnám azt, hogy önök egyébként szerencsések, mert nem kellett megtapasztalniuk azt, hogy sorba kell-e állni munkahelyük elvesztése után, és a munkahelyük fizetési csökkentése után azzal kelljen foglalkozni, hogy a családjaiknak milyen lesz a megélhetése. Ha lefeleznék a fizetésüket a válság miatt, akkor mi történne önökkel, elég korán érkeznek-e a kormányablakhoz ahhoz, hogy még zárás előtt sorra kerüljenek, és tudjanak álláskeresési támogatást igényelni, amit aztán vagy megkapnak, vagy nem? Ez azon szűkített körben, amit önök felvállalnak, nagyon kevés. Önök nem hosszabbítják meg most sem a 12 hétre szóló álláskeresési járadékot, ami világszinten egyébként a legrövidebb munkahely megtalálására. De ez nemcsak azért gonoszság, mert ennyi idő alatt még önmaguknak sem találnának munkahelyet, hanem azért is, mert önök szándékosan szolgáltatják ki a munkavállalókat a durva piaci versenynek. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat nevű állami kutatóintézet pedig most azon örömködik, hogy 300 ezer alá esett a munkanélküliek száma. Csak azt nem teszik hozzá, hogy azért, mert több mint 150 ezer embernél lejárt a 3 hónap, és kikerültek a hivatalos, jegyzett állástalanok közül, és akkor még nem beszéltem az elbocsátott százezernyi nyugdíjas munkavállalóról, az elbocsátott diákmunkásokról. Mit is jelent ez? Azt, hogy most legalább félmillió ember van, akik számára nagy szükséget jelent az, hogy kiesett a jövedelmük egy jelentős része. Éppen ezért én azt gondolom, az, amikor az embereknek ingyenparkolót biztosítanak valamelyik hajléktalanszálló előtt, édeskevés lesz a kezelésre.
