Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. november 5. csütörtök - 163. szám - A közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára:

1378 tesszük, és most szűk értelemben a javaslatra koncentrálunk, itt pár dolgot említettek, pontszerűen reagálnék ezekre. (17.00) Felmerült a mérlegelési jog kérdése, hogy milyen szempontrendszer alapján lehet ezt a mérlegelési jogot gyakorolni. Itt azt hiszem, ha egybeolvassuk a közbeszerzési törvényt, és az alapelvekkel együtt értelmezzük ezeket a szabályokat úgy, ahogy azt egyébként az Európai Unió javasolja, akkor teljesen egyértelmű, hogy minden ilyen mérlegelési jogot az uniós alapelvekkel, így az arányosság elvével összhangban kell értelmezni. Ugye, felmerült, hogy a közbeszerzési eljárások hosszú ideig tartanak, tehát hogy elhúzódnak, és ugyan volt arra vonatkozóan megjegyzés, hogy e tekintetben a javaslat előrelépéseket tartalmaz, de azért azt szeretném hangsúlyozni, hogy az eljárások döntő többsége és a főszabály szerinti eljárási határidő jelen pillanatban is 30 nap, folyamatba épített ellenőrzések esetén 60 nap, és ez hosszabbítható meg 60 nappal. Tehát azért nem arról van szó, hogy főszabály szerint ez az eljárás 180 napig tartana. Nem is ezzel összefüggésben tartalmaz a javaslat rendelkezést. Felmerült az, hogy a rendkívüli sürgősségi, hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás keretében keretmegállapodás megkötésének kizárása miért merült föl. Hát azért, mert például a koronavírus kapcsán is, ugye, tapasztaltuk azt, hogy bizonyos eljárások esetében beláthatatlan mennyiségű dolgot - maszkot, fertőtlenítőszert - kell beszerezni, ezért ez egy életszerű módosításnak minősíthető, és ezekben a vészterhes időkben pedig kifejezetten fontos. Itt szóba kerültek a szerződésmódosítások és azoknak az átláthatósága is, ha jól értettem. A szerződésmódosítások és azok hirdetményei nyilvánosak, a módosítás pedig jogcímhez kötött, amit a Közbeszerzési Hatóság bármikor úgynevezett hirdetményes ellenőrzés útján ellenőrizni tud. Tehát ezzel kapcsolatban sem látok igazán problémát. A közbeszerzési rendszer működtetésével kapcsolatban sok politikai jellegű kritika is elhangzott, különböző üzleti körökről volt szó. Itt csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy óvatosan érdemes ezeket a kritikákat kezelni. Ha jól emlékszem, akkor Varga képviselő úr említette nagyon lendületes felszólalásában a Korrupciókutató Központ jelentését mint egy objektív hivatkozási alapot. Hát, azt szeretném elmondani önöknek meg itt a jegyzőkönyv kedvéért rögzíteni, hogy a Korrupciókutató Központ jogerősen pert veszített a Közbeszerzési Hatósággal szemben pont azon tanulmánnyal összefüggésben, és megállapítást nyert, hogy a kutatóközpont ezen tanulmány kapcsán megsértette a Közbeszerzési Hatóság jó hírnevét, illetőleg manipulált adatokat alkalmazott. Tehát az rendben van, hogy valami jól hangzik, és valami a baloldal narratívájába esetleges módon politikai számítások szerint illeszthető lenne, de mégiscsak az a helyzet, hogy úgy áll a legtöbb ilyen dolog, hogy a valóság próbáját nem állja ki. A mi alapelvünk, politikai hozzáállásunk e tekintetben egyértelmű. A törvényeket mindenkinek be kell tartani. Ha valamilyen jogsértésre vonatkozó adat kerül bárki tudomására, akkor ezzel érdemes a hatóságokhoz fordulni. Egyébként a nemzetközi, erre feljogosított szervezetek is vizsgálják az összes európai uniós tagállamnak a teljesítményét, és folyamatos az együttműködés ezen nemzetközi szervezetek és például a magyar ügyészség között is. Ott van egy arányszám, hogy például az OLAF által kezdeményezett, az ügyészség hatáskörébe tartozó típusú igazságügyi megállapítások esetében az adott tagállami ügyészségek hány százalékban indítanak eljárást, és az látszik - ez egy rendkívül objektív mutatószám, és azt mutatja -, hogy az ügyészség és az igazságszolgáltatási rendszer a közbeszerzések jogszerűségével, esetleges büntetőjogilag is releváns hibáival kapcsolatban hogyan jár el. És ez a mutatószám Magyarország esetében 47 százalékos. Tehát az ügyek 47 százalékában, amelyek ilyen típusúak, azokban a magyar ügyészség eljár. Az uniós arány 39 százalékos, de például Németország esetén 13 százalékos arányt tapasztalunk. Tehát azt gondolom, hogy nincs okunk szégyenkezni. Természetesen mindig lehet e tekintetben előrébb jutni. Pár dolgot még elmondanék, pár adatot meg összefüggésrendszert, ha megengedik. Ugye, felmerült a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárásoknak a mértéke és száma; ez is egy olyan eljárástípus, amivel kapcsolatban a legtöbb kritika szokott megfogalmazódni. Míg 2014-ben az ilyen típusú eljárások száma 3626 volt, addig 2017-ben már csak 482 darab ilyen eljárást regisztrálhattunk, ami az összes eljárás 8 százaléka. Ezzel Magyarország az Európai Unióban meghatározott, úgynevezett 10 százalékos referenciaérték alá került. Itt nézem a későbbi adatokat: 2019-ben pedig tovább csökkent ez