Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. november 5. csütörtök - 163. szám - A közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT, az LMP képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK: - DR. VARGA-DAMM ANDREA (független):

1376 Nagyon üdvözlöm az előzetes piaci konzultációról szóló javaslatrészt. Azt sem értettem, hogy amikor a közbeszerzési törvényt először megalkották, miért nem volt ilyenfajta lehetőség, ugyanis mindenki tudja, hogy sokkal többe kerül még egy WC-papír is, ha azt közbeszerzés során szerzik be, mint ha mi bemegyünk a boltba. Szóval, elképesztő sokszor, hogy a piaci áraktól milyen módon elrugaszkodott árakat adnak ajánlatnak, és majd a végén, amikor megtörténik a beszerzés felmérése, a minősítése, kiderül, hogy még annál is többe került minden. (16.50) Én azt szeretném, ha az előzetes piaci konzultáció erőteljesen orientáló lenne abban, hogy végül milyen áron nyerje el valaki a közbeszerzést. Nagyon üdvözlendő javaslat az, hogy ne veszítse el a biztosítékot az ajánlattevő, ha nem lesz az ajánlata érvényes, hiszen tulajdonképpen ez a két dolog egymástól független, és nagyon komoly károkat okoztak ezzel az ajánlattevőknek. Egyik képviselőtársam beszélt arról, és tényleg ezt minden statisztikus kimutatta, aki közbeszerzésekkel foglalkozik, hogy az elmúlt évtized közepére leszoktak a vállalatok arról, hogy közbeszerzési ajánlatokat tegyenek, egyszerűen azért, mert azt látták folyamatosan, hogy óriási munka, óriási befektetés, és ugyanazok az üzleti körök nyerik el. Önök itt a teremben már nemegyszer nekem is azt válaszolták, hogy de kérem, hát miért nem indulnak közbeszerzésen a vállalatok. Ez pontosan olyan, mint a Pavlov kutyája: ha sokszor fejbe ütnek valakit, és sokszor nem tud - pedig jó ajánlatot ad - egyetlenegy közbeszerzést sem elnyerni, akkor azt mondja egy idő után, hogy felesleges ezt az iszonyatos energiát befektetnem, mert úgysem tudok ezen a piacon érvényesülni. Nagyon örülök annak, hogy szól a javaslat az eljárások elhúzódásának a tilalmáról, de még mindig 180 napról mint véghatáridőről beszélünk. És ennek azért van jelentősége - hogy én most ezt miért hozom szóba -, mert bizony, én mindenképpen differenciálnék a maximális időt illetően, ha jogalkotó lennék. Mert teljesen más egy komoly nagyberuházásnak az ajánlattétele, ott biztos, hogy a 180 nap kell ahhoz, hogy jó elbírálása legyen, és valóban az nyerje el, aki meg tudja valósítani, de nagyon sokszor egy egyszerű beszerzés, ami egyszeri szállításról szól, még ha nagy értékűről is, indokolatlanul húzódik el, nem látjuk, hogy miért kellett hónapokat várni az elbírálásra, várnak rá a vállalatok, amelyek szeretnék elnyerni a beszerzést. Én mindenképpen valamilyen módon a beszerzéstípusokat - mint például tartós jogviszonyt, mint például hogy hosszabb időn keresztül való teljesítést feltételez a beszerzés - megkülönböztetném az egyszeri szállításoktól, az egyszeri beszerzésektől. Mert azért azoknál ez a 18 hónap (sic!) sok már csak azért is, mert például amikor volt a migránskrízis, illetőleg aztán jött a koronavírus-járvány problémája, illetőleg például most, hogy az Eucharisztikus Kongresszus itt lesz, rendszeresen a Honvédelmi és rendészeti bizottságban olyan ügyekben kellett közbeszerzés alól felmenteni, ahol semmilyen titok nem volt, semmilyen honvédelmi érdek nem volt, semmifajta olyan jellege a beszerzéseknek nem volt, amitől nagyon meg kell fontolni, hogy kit engedünk a beszerzések közelébe, hanem egyetlenegy szempont volt, hogy felmentést kértek, hogy lassú lenne a közbeszerzéssel megvalósítani. Tehát én mindenképpen valahogy összehoznám a koherenciát a maximális eljárási idő, illetőleg az ilyen típusú beszerzések között, mert én azt gondolom, hogy ha általánosságban a közbeszerzések, különösen nem bonyolult beszerzések esetén, jóval kisebb időintervallum alatt le kell hogy folyjanak, akkor nem lenne ilyen rengeteg közbeszerzés alóli felmentés, mert az viszont megint az átláthatatlanságot generálja. Az előbb a képviselőtársaim szóltak a mérlegelés lehetőségéről a kizárás vonatkozásában. Számomra is nagyon kedvező az, hogy azért ne legyen örökre büntetve az, aki egyszer valami olyan apró hibát követett el, amit utána fel lehet ellene használni, hogy ne legyen eredményes a közbeszerzésben. De az sem jó, ha olyanok nem lesznek kizárva, akik viszont rászolgáltak, csak egyszerűen most éppen az az érdek, hogy ne zárjuk ki, és meg tudja indokolni a közbeszerzés elbírálója, hogy most éppen miért érzi úgy, hogy bár elkövetett korábban hibákat, mégse kelljen kizárni. Azt nagyon üdvözlöm a Kbt. 62. § (1) bekezdés a) pontjában, amiben arról van szó, hogy csőd- és felszámolási eljárás és végelszámolás alatt lévő cégek is nyerhessenek el persze olyan közbeszerzést, amit megfelelő időben tudnak is teljesíteni, ugyanis ez teljes mértékben összhangban áll a csődtörvény legutóbbi módosításával, amikor a kormányzat azt mondta, a korábbi elveket végre felülbírálva, hogy