Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. november 5. csütörtök - 163. szám - A közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT, az LMP képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK: - DR. VARGA-DAMM ANDREA (független):

1375 képviselőtársam ezeket felsorolta, hanem az „élni és élni hagyni” elvével mindazok a szereplők, akik a közbeszerzési eljárásokban eredményesen tudnak teljesíteni, ha nem is a kormányközeli körökből származnak, akkor is legyen rá lehetőségük. Ha tetszik, ha nem, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt Ház, a közbeszerzést harminc éve öleli át a bizalmatlanság légköre. Bármilyen kormányzat volt az elmúlt harminc évben Magyarországon, bizony az ellenzéki oldal mindig megtalálta azokat a kapaszkodókat, amelyek nem csoda, hogy kialakították a közbeszerzés rendszerére azt a szlenget, hogy ez valójában a közben szerzés rendszere. Azt kell mondanom - és miután a teremben olyan ellenzéki képviselőtársak vannak, akik nem voltak kormányzat részesei, így vélhetően nem sértem meg őket -, a mértékekről lehet vitatkozni, de hogy mindegyik kormányzat kihasználta a közbeszerzési törvény adta lehetőségeket és azt, hogy bizony ügyeskedve ki lehetett játszani egymással szemben az ajánlattevőket, és irányítottan lehetett a haveri köröknek a közbeszerzésekben lehetőséget juttatni, ez vitathatatlan tény. Számomra nem az a lényeg, hogy valaki kicsit vagy nagyot bűnözött, kicsit vagy nagyot lopott, hanem az, hogy sértett-e jogszabályt vagy sem. Azt gondolom egyébként, hogy ennek a javaslatnak számtalan jó része van. Az, amely a bürokráciacsökkentést célozza, mindenképpen üdvözítő. Valóban, egyébként a közbeszerzési törvény bonyolultsága egy külön szakterületet teremtett, és valami elképesztő naprakész tudással kell ahhoz bírni egy közbeszerzési tanácsadónak, hogy hatékonyan tudja azokat a személyeket segíteni, akik részt kívánnak venni a közbeszerzésben. Azt mondta el államtitkár úr az expozéjában, hogy a kisvállalkozásokat és a középvállalatokat szeretnék segíteni abban, hogy az adminisztratív csökkentéssel nagyobb arányban nyerjenek el üzletet, de azért azt hadd mondjam nagy tisztelettel, hogy a kormányközeli gazdasági közösségekben is bőven van kis- és középvállalkozás. Én inkább azt szeretném, ha legalább az elkövetkezendő másfél évben azt mondaná a kormányzat mindazoknak, akik a közbeszerzésekben döntési joggal bírnak, hogy tessék kinyitni a terepet mindenki előtt; egyszerűen azért, hogy nyerje vissza a kormányzat azt a bizalmat, amit a végtelen egyoldalúságával az elmúlt tíz évben ezen a területen elvesztett. Nagyon sokszor beszélünk róla, és némileg ebben a javaslatban is olvasunk arról, hogy vajon a megbízhatatlan ajánlattevők, a megbízhatatlan vállalkozók miként szűrhetők ki. Húsz éve minden kormányzatnak könyörögtem aziránt, hogy valamilyen módon igenis valamifajta hozzáférhető feketelista készüljön azon személyekről, akik bár közbeszerzések során megkapják a termékük, szolgáltatásuk ellenértékét az állami, önkormányzati szervezetektől, mégsem fizetik ki az alvállalkozóikat. Ezek az emberek örök időkre legyenek ennek lehetőségéből kizárva. Az más kérdés, hogy lassan, azt hiszem, a gazdasági élet fele kikerülne ebből a körből, de mégis azt gondolom, hogy valamifajta mértéket, a jogellenesség súlyának valamifajta meghatározását mint irányadó szempontot lassan be kellene vezetni erre a területre. Egyébként a 18. § érinti is ezt a részt, csak valahogy úgy érzem, hogy ezzel önmagában még a korábbi felelőtlen, joggal és helyzettel visszaélő vállalkozókat és vállalkozásokat nem lehet igazán kiszűrni. Mindannyian tudjuk, hogy a közbeszerzési eljárásokban, különösen az állami nagyberuházásokban rendszeresen megteszik az ajánlatokat az ajánlattevők, még azt mondom, nem is zárják ki, és nem egy marad, hanem többen is az elbírálásig. És mit látunk? Valamilyen mérték meg van határozva a kiírásban, valamilyen műszaki tartalomra adnak ajánlatot, elnyeri a közbeszerzést elbíráló szerint a legoptimálisabb ajánlatot adó a beszerzést. Majd mi történik? Mire ez a feladat végrehajtásra kerül, mire a beszerzés és a megépítés befejeződik, másfél-kétszeres ár lesz a vége. Ezzel az a probléma, hogy nagy részben soha nem látjuk, hogy a műszaki tartalom olyan módon módosult-e, amivel új közbeszerzést kellett volna kiírni, vagy szándékosan más tartalomra adták ki a közbeszerzést, hogy egy majd aránylag alacsonyan tartott ár mellett a végére fel lehessen emelni az ellenértéket, és jól járjon a vállalkozó és mindazok egyébként, akik ebből jól szeretnének járni. Azt szeretném a tisztelt kormányzattól kérni, ha már ezzel a javaslattal elkezdte a közbeszerzések átláthatóságát, tisztítását célzó óhaját valóra váltani, valamilyen módon tegye meg, arra is adjon választ, hogy lehet megakadályozni azt, hogy a közbeszerzések során ne emelkedjenek az ellenértékek. Ugyanis ezzel teljes mértékben azt üzeni az ajánlatkérő, hogy azok, akik vesztettek, esetleg valóban olcsóbban meg tudták volna csinálni a végső árhoz képest, azonban az ajánlattevő vagy az ajánlattevő és az ajánlatkiíró megbeszélése miatt jelentősen alacsonyabb árról indulva mégis jóval többe került az adófizetőknek az adott beszerzés.