Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. november 5. csütörtök - 163. szám - A közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - TÓTH CSABA, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1370 bekövetkezzen, támogatni fogjuk az előterjesztést a vita során. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Tóth Csaba képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon! TÓTH CSABA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A javaslat számos ponton az uniós joganyag és az Európai Unió Bíróságának gyakorlatát kívánja átültetni a magyar jogrendszerbe. Ennek elsődleges oka, hogy az Európai Unió Bírósága arányosság területén kialakult gyakorlatának a jelenlegi magyar közbeszerzési szabályozás nem felel meg. A javaslat indoklása szerint ezt a problémát úgy lehet kiküszöbölni, hogy bizonyos kérdések vonatkozásában az ajánlatkérőkre bízza annak eldöntését, hogy egy korábbi hiba miatt kizárják-e az adott ajánlattevőt a közbeszerzési eljárásból. Ez alapvetően jó irány is lehetne, a bírósági döntések átültetésével azonban több probléma is van. Egyrészt hiányzik a javaslatból a mérlegelés szempontrendszere. Ezzel viszonylag szabad utat enged a konkrét esetekben való mérlegelésnek az ajánlatkérők számára. A javaslat indoklása nem tartalmazza a kellően részletes bemutatását annak, hogy az adott ügyben az ajánlatkérőknek mit és hogyan kell mérlegelniük. Tekintettel arra, hogy erre a mérlegelésre pont olyan esetekben van lehetőség, amikor a korábbi ügyben nem került sor jogorvoslatra, félő, hogy pont azokban az esetekben fog hiányozni a kizárási kötelezettség, amikor a korábbi jogsértés egyértelműen megállapítható volt, ez pedig jelentős korrupciós kockázatot jelenthet. Egy új gyakorlat esetén mindig előnyös központi ajánlást kiadni a helyzet kezelésére a jogszerűtlen gyakorlatok megakadályozása céljából. Másrészt, különösen az előbbiekben elmondottak alapján, kifejezetten visszás, hogy az egyik ilyen terület, amelyen a javaslat mérlegelést kíván engedni, az az esetkör, amelyben az adott ajánlattevő egy korábbi eljárásban megkísérelte jogtalanul befolyásolni az ajánlatkérő döntéshozatali folyamatát, vagy olyan bizalmi információt kísérelt meg megszerezni, amely jogtalan előnyt biztosítana számára a közbeszerzési eljárásokban. A felsorolt esetekben, amennyiben nem kerül sor jogorvoslati eljárásra, az ajánlattevő dönthetne arról, hogy ki akarja-e zárni az adott ajánlattevőt, vagy sem. Ez egy rendkívül jelentős korrupciós kockázat, hiszen azokban az esetekben is mérlegelésre adna lehetőséget, amikor a döntés befolyásolásának kísérlete egyértelműen megállapítható volt. Ennek csak annyi a feltétele, hogy az ajánlattevő, aki az eljárást befolyásolni akarta, ne keressen a kizárása után jogorvoslatot. Hasonló probléma jelentkezik az ajánlattevői oldalról is a kizárás megfelelőségének tekintetében is, a javaslat ugyanis megengedi, hogy az ajánlatkérő kizárjon ajánlattevőket a közbeszerzési eljárásból, amennyiben bizonyos körülményeket az ajánlatkérő megfelelően bizonyítani tud. Ilyenek lehetnek a környezetvédelmi, a szociális és a munkajogi követelmények, valamint a szakmai, az etikai kötelezettségek súlyos megszegése. Itt nem feltétlenül az esetkörökkel van probléma, az az eddigi közbeszerzési törvényben is szerepelt, és nyilván fontos, hogy ezeket a követelményeket az ajánlattevők betartsák. (16.20) A probléma azzal van, hogy a jövőben ezeknek a követelményeknek a megszegését akkor is megállapíthatja az ajánlatkérő, amennyiben erre megfelelő bizonyítéka van. Az, hogy pontosan mi is számít megfelelő bizonyítéknak, nem világos. Az indoklás azt egyértelművé teszi, hogy a hatósági és a bírósági határozat mindenképpen megfelelő bizonyítéknak minősül, egy kivételtől eltekintve. Így tehát nem azzal van a probléma, hogy a javaslat bővíti a kizárható cégek körét, hanem azzal, hogy nem ad megfelelő eligazítást az ajánlatkérők és az ajánlattevők számára arra, hogy pontosan mi is fogadható el megfelelő bizonyítékként. Ez pedig szintén problémát okozhat egy új gyakorlat bevezetése esetén. Ez a széles mérlegelési kör azért mégsem korlátlan, és pont a bírósági és a hatósági döntések mérlegelése tekintetében nem az. A javaslat ugyanis eleve kizárja az öntisztítási folyamaton átesett szervezetek esetén az ellenük szóló bírósági és hatósági döntések figyelembevételét. Az mondható tehát el, hogy az ajánlatkérő mindent mérlegelhet, kivéve ezt az egy esetkört.
