Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. november 5. csütörtök - 163. szám - A közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - VARGA ZOLTÁN, a DK képviselőcsoportja részéről:

1371 Ahogyan már a közbeszerzési törvény 2015-ös vitája során is jeleztem, az öntisztítással kapcsolatban azt is lehet mondani, hogy az új közbeszerzési törvény lehetőséget ad arra, hogy könnyen ki lehessen zárni valakit, és könnyen vissza lehessen venni egy kizártat, akár szubjektív szempontok alapján. Felhívtam a figyelmet akkor továbbá arra is, hogy a legnagyobb aggályt azonban megítélésünk szerint az jelenti, hogy a kifogásolt rendelkezés alkalmazásával adott esetben felül lehet írni egy jogerős hatósági vagy bírósági döntést, ami nyilvánvalóan sérti a jogbiztonság alapelvét. Most pedig egy ilyen, az MSZP által sokat bírált jogintézmény fogja a mérlegelhető bizonyítékok közül kizárni az egyik szempontot, azt a szempontot, ami a legtöbb bizonyosságot hordozza magában. Ez, ahogy a közbeszerzési törvény eredeti vitájában is jeleztem, rendkívül visszás, és a jelen javaslat által alkalmazni kívánt módon is rendkívül aggályos, alapvetően sérti a jogállami elveket. Összességében tehát az mondható el, hogy bár az uniós jog megfelelő átültetése nyilván kötelezettsége a magyar államnak, azonban a kormány által választott megoldások egyértelműen megkérdőjelezhetők, azok számos kockázatot rejtenek magukban. A javaslat egy másik rendkívül jelentős problémája a sürgősségre alapozott, hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárással kapcsolatos. 2018 novemberében került ugyanis be a közbeszerzési törvénybe a kormány javaslatára, hogy a sürgősségre alapított eljárásban keretmegállapodás nem köthető. Ezt azzal indokolta a kormány, hogy a rendkívüli sürgősségre alapozott, hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás feltételrendszerének nem feleltethető meg a keretmegállapodás, mivel az tipikusan egy olyan beszerzési igény kielégítésének eszköze, amely esetében az ajánlatkérő nem ismeri előre a beszerzés pontos feltételét és körülményeit, amely helyzet nem összeegyeztető egy vis maior körülmény miatt bekövetkezett, pontosan azonosítható beszerzési igénnyel, amely az ajánlatkérő oldalán azonnali reakciót igényel. A jelen javaslatban pedig mégis azzal találkozhatunk, hogy a kormány összeegyeztethetőnek tekinti a rendkívüli sürgősségre alapított eljárást és a keretmegállapodás megkötését. Arról, hogy mi a pálfordulás oka, a javaslat nem tesz említést, így nem lehet tudni, hogy miért gondolta meg magát a kormány kevesebb mint két évvel az adott jogszabály alkalmazása után. Mellékesen a jelen javaslat indoklása jelzi, hogy ez a módosítás lehetőséget biztosít többek között a jelenlegi járvány miatti beszerzések lebonyolítására. A javaslat indoklásának ezen szakasza azért érdekes, mert a javaslat a sürgősségi eljárás pont olyan vis maior helyzetekben való alkalmazását propagálja, amelyre a kormány a konkrét rendelkezést 2018-ban még alkalmatlannak tartotta. Ez vagy azt jelenti, hogy a kormány 2018-ban tévedett és a közbeszerzési törvény nem megfelelő módon előkészített módosítását fogadta el, vagy azt jelenti, hogy a jelen javaslat ezen rendelkezésének valójában köze sincs a járvány elleni védekezéshez. Összességében az mondható el, hogy bár a javaslat elvi szinten akár még támogatható is volna, több olyan konkrét megoldást is tartalmaz, ami a korrupció kockázatát nagyban növeli, egy ilyen javaslat pedig egy jogállamban nem támogatható. Köszönöm szépen, elnök úr. ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Varga Zoltánnak, a DK képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon! VARGA ZOLTÁN, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nem tudom, olvastak-e híreket. A mai nap szenzációja, nyilván az amerikai elnökválasztás lassacskán finisén kívül, az, hogy Brüsszel megelégelte a magyarországi korrupciót, és jöhet a jogállamisági feltétel. Mindnyájan tudjuk, hogy miért citáltam ide ezt a hírt. Tudjuk azt nagyon jól, vagy én legalábbis azt szeretném és nagyon-nagyon boldog lennék, ha egy közbeszerzési törvény vitájánál a jogról tudnánk beszélni, a szakmaiságról. Csak egyetlenegy nagy baj van, hogy Orbán Magyarországán a közbeszerzés inkább büntetőjogi kategória, mint jogi. De ha lemegyünk az átlagemberek szintjére, bemegyünk például a debreceni nagypiacra és megkérdezzük ott a kofákat, hogy mi az első dolog, ami a közbeszerzésről eszükbe jut, akkor az, aki kevésbé szofisztikáltan gondolkodik, azt mondja, hogy a lopás. Aki egy kicsit is követi a mai magyar valóságot, az azt mondja, hogy alkotmányos költség. De senkinek nem az jut eszébe, aminek mindenkinek eszébe kellene jutnia, hogy a közbeszerzés valójában arra jó, hogy európai uniós vagy állami forrásokat a lehető legjobb helyre a lehető legjobb hatékonysággal tudjuk elosztani.