Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. november 5. csütörtök - 163. szám - Az ülésnap megnyitása - Egyes törvényeknek az otthonteremtési akcióterv bevezetése érdekében szükséges módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):

1310 magyar emberek ingatlantulajdonát. Azt mondták, hogy induljon ez 100-90 százalékról, tehát ne lehessen kifosztani a magyarokat, és én ennek nagyon örültem. Keresztül is ment egy szigorítás akkor. Idén viszont nagy csendben, és remélem, Hollik képviselőtársamnak is lesz egy reakciója erre, újra módosítottak a végrehajtási törvényen, és 2021. január 1-jétől a gyorsítósávra fogják terelni az árveréseket. Sokkal gyorsabb árverések, sokkal alacsonyabb összegen eladható lakások, rövidített terminusok fogják övezni a sorsunkat, nagyon sok ember kilakoltatásával jár mindez és azzal, hogy egyszerűen fillérekért szerzik meg azt az ingatlan vagyont, amelynek a kiárusítása ellen önök hoztak be javaslatot a parlament elé, és én azt támogattam. De vissza az alaptémánkhoz, el kell hogy mondjam, a családtámogatási rendszerre költött összegek szerintem kiemelkedők. Ez jó, ebben egyezzünk meg. Az elosztásuk szerintem borzalmas neoliberális modell szerint zajlik. Nem attól sajnálom én, aki a lakóparkban vesz, mondjuk, 140 millióért egy ingatlant, hanem azt mondom, hogy ő nem rászoruló. Az ő vélhető demográfiai céljait, családtervezési céljait nem segítjük azzal, hogy ő vesz egy új lakóparki lakást, ha már van neki egy, vagy ha a családtagnak van egy, és abban élnek életvitel-szerűen, és már van három gyermekük. Azt mondom, hogy ahol nagyon komolyan be kellene avatkozni, az az, hogy egy gyermek után szülessen meg a második, és a nulla állapotról jussunk el az első gyermekig. Itt viszont egy bérlakásprogram elképesztően komoly segítséget nyújthatna, főleg úgy, ha 6-8 év után ez az ingatlan megvásárolható, tulajdonba vehető lenne. Nyilván bele lehetne építeni azokat a fékeket, amelyek a CSOK-ban egyébként megvannak, hogy ha megvásárol az ember egy ilyen ingatlant, akkor azt nem adhatja el a piacon, mondjuk, két éven belül, vagy iksz éven belül. Ily módon úgy gondolom, nemcsak adófizetők menekülnének meg Magyarország számára, hanem nagyon sok olyan gyermek születne meg itt, hazánkban, aki most adott esetben Nyugat-Európában. Még egyszer hangsúlyozom, én magam nem értek egyet, nem hiszek az albérleti díjak befagyasztásában, mert azt látom, hogy a feketegazdaságot erősítené, viszont a kínálati oldal szélesítésében nagyon is. Évente 5-10 ezer új építésű bérlakás egy cikluson belül csodát tudna művelni a magyar nemzetgazdasággal. Egyébként ezt látnák először a kivándorlási statisztika drámai javulásában, majd egy-két ciklus elteltével pedig a népesedési mutatókon. Való igaz, hogy a szülői házban élő 18-34 éves fiatalok aránya az Unióban kicsit több mint 48 százalék, tehát nagyjából a fele az érintett korosztálynak. Magyarországon a 2018-as adat 62,7 százalék. Tehát egy igen nagy különbség lelhető fel, és azt mutatja, hogy a szegényebb jövedelmi hányadban az önálló otthon megszerzése lényegében a lehetetlen kategóriájába tartozik. Ezt a folyamatosan emelkedő ingatlanárak - még egyszer mondom, felhoztam egy három és fél évet, amelyen belül 70 százalékkal emelkedtek a budapesti újépítésűingatlan-árak - lényegében kitermelhetetlenné teszik, 500 ezerről 840 ezerre emelkedtek ebben az érintett terminusban. Aztán 840 ezerről volt egy kis visszaesés, persze, egynéhány százalékos, főleg a járványügyi veszélyhelyzet okozta időszakban, de ettől még az induló 2015-ös 500 ezer körüli összeg, és a kínálati oldal szélesítése odavihetné vissza a piacot, hogy megfizethetők legyenek az albérleti díjak. Nyilván egy erős Airbnb-szabályozás a kínálati oldal további szűkülését tudná megakadályozni, de hogy a kormánynak nincs álláspontja ez ügyben azért, mert megosztó téma, és önök nyilvánvalóan megmérték a közvélemény-kutatásaikkal, a napi két mérés egyikénél elmondták ezeket a kérdéseket, és kijött az, hogy kellemetlen lenne a mutatókra, ha hozzányúlnának ehhez a témához. De a kormányzati felelősség része az is, hogy beavatkoznak olyan területeken, amelyek lehet, hogy aktuálisan kellemetlenek, de hosszú távú nemzetgazdasági érdeket szolgálnak. Megint csak visszajuthatnánk a kilakoltatásokhoz, hogy itt is kicsit szembemehetnének a végrehajtói elképesztő lobbierővel, szembemehetnének a bankrendszerrel, ahelyett, hogy paktumot kötnek vele. Egész egyszerűen értetlenül állok azon gyávaság és félelem előtt, amelyet ezen közületekkel szemben önök foganatosítanak. Az évente 4 ezer kilakoltatás valóban sokat mond el erről a helyzetképről. Viszont az az adat, amit idéztem, miszerint a V4-ek közül a legtöbbet itt költjük arányában családtámogatásra, de ezt nagyon rosszul osztjuk el, megerősíti azt a képet, hogy bizony sokat segíthetne a helyzeten egy megfelelő munkanélküli-ellátási rendszer, amely nem Málta mellett a legszűkmarkúbb egész Európában, hanem valódi kilátásokat nyújt. Összefoglalva a megoldásokat, úgy látom, hogy egy ötpontos csomaggal be lehetne avatkozni ezen a területen. Nyilván az első a már említett, nálunk „Mi várunk” program márkanéven futó, de más pártoknál nyilván máshogy is feleleveníthető bérlakásépítési program. Szeretném hangsúlyozni, hogy