Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. november 5. csütörtök - 163. szám - Az ülésnap megnyitása - Egyes törvényeknek az otthonteremtési akcióterv bevezetése érdekében szükséges módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):

1309 hú, hát 5 százalékos lesz az új építésűek lakásáfája. Csak eközben a piac kiszámíthatatlan; egyik évben bevezetik, a másikban visszavonják, mert, államtitkár úr elmondja, hogy ennyi és annyi százalékot nőtt a lakásépítési kedv, de a helyzet az, hogy az új építésű lakások száma még mindig töredéke az egy, illetve két évtizeddel ezelőttinek. Egy ilyen kínálati szűkösség esetében, amely egyébként az albérletárakat is az Airbnb-vel együttesen feltolta az égig, a kínálati oldal szélesítése a megoldás. Hogyan tudjuk ezt elérni? Egyrészt az új építésű lakások számának növelésével, másrészt pedig a bérlakásszegmens erősítésével. 2012-ben önök megkapták erre a receptet. Mi, jobbikosok letettük a „Mi várunk” programot az asztalra, és nagyságrendileg 100-150 milliárd forint évi költségvetési vonzata lett volna ennek akkor. Nem mondok nagyot, ha azt mondom, hogy a mostani költségvetésben is megvan ennek az alapja. Mi a koncepció lényege, képviselőtársaim? 5-10 ezer új építésű bérlakás évente, mindezt központi anyagbeszerzéssel, így az árak azért mérsékeltebben tarthatók, és minősített magyar kivitelezőkkel. Márpedig ha a magyar munkaerő hosszú távra kap ilyen megrendelést, akkor még az is lehet, hogy Magyarországon marad és próbál boldogulni, s nem megy külföldre más nemzetgazdaságokat erősíteni. Majd a családok beköltözését úgy kell biztosítani, hogy ne a piaci 150-160 ezres bérleti díjért szállhassanak be ebbe az egészbe, hanem mondjuk, ennek a feléért vagy még alacsonyabb összegért. (11.20) Ha pedig a minimálisan elvárható társadalmi együttélési feltételeket betartják, 6-8 év elteltével bekerülési költségen megvásárolhatóvá kell tenni ezeket az ingatlanokat. Így a kormány „röghöz kötési” szándéka átalakul egy motivációs szándékká, tehát bekerülési költségen lehet ingatlana ennek a magyar fiatalnak. Lehet, hogy jobban fogja érezni magát, lehet, hogy itt maradna az országban, lehet, hogy itt vállalná a vágyott gyermekeit, mert van nekünk egy valódi rejtett erőforrásunk, ez az, hogy Európában a vágyott gyermekek száma talán Magyarországon az egyik legmagasabb. Ebben, ugye, nincs vita közöttünk. A szakadék ott kezdődik, hogy a nagyon sok vágyott gyermekből relatíve kevés jön világra. Értem én, hogy próbálják magukat nyugtatni a házasságkötések számának emelkedésével, amit én egyébként üdvözlök, és jó dolog, de nem lehet elvonatkoztatni attól, hogy bizonyos családtámogatási formákat csak házasok számára biztosítanak. Ily módon megjelent egy olyan motivációs faktor, amitől kétségkívül nő a házasságkötések száma. Én ezt üdvözlöm, de ezt ne tudjuk be annak, mintha annyival biztonságosabb lenne a klíma Magyarországon. Képviselőtársaimmal még egy dologban egyetértek. Azt is üdvözlöm, hogy Magyarországon a családi típusú kiadások mértéke magasnak mondható nemzetközi összevetésben. Ezen csorbít egy kicsit a statisztikai trükközés, de még ha kiveszem belőle a kérdőjeles tételeket, akkor is magas marad ez a százalékos arány, és ez jó dolog. Hogy mit lehet kivenni belőle? A családtámogatások közé számolják, mondjuk, több mint 200 milliárdért a „Nők 40” program lényegében nyugdíjügyi támogatási összegét, ami egyetlen európai nemzetgazdaságban sem kerül beszámításra a családpolitikába, de nézzük el önöknek, végül is csak 200 milliárd, több is veszett Mohácsnál. De még ha ezeket kivonjuk, akkor is egy magas összeg marad nemzetközi összevetésben. Amit elfelejtenek, azt egy ellenzéki képviselőtársam mondta ki tételmondatként, tudom, hogy ritkán szokták a különböző pártok képviselői egymást dicsérni, de nekem Csárdi Antalt meg kell dicsérnem, mert valóban, az alsó 60 százalék egzisztenciális biztonsága a kulcsa ennek az egész kérdéskörnek. Ha megvizsgáljuk azt, hogy sokat költenek családtámogatásra, ezt relatíve kevesen tudják igénybe venni, mert azt látjuk, hogy még az új építésű lakások száma is nagyon gyorsan csökken a korábbihoz képest, kevesebb új építésűre adnak ugyanakkora vagy még nagyobb támogatási tömeget, tehát látjuk, hogy új építésű lakóparki lakás bizony elkél belőle, a klasszikus magyar élethelyzetben lévőket viszont nem segíti. Ezzel párhuzamosan viszont Málta mellett Magyarországé a leginkább szűkmarkú munkanélküli-ellátási rendszer. Tehát kedvezményezik a szerencséseket, gazdagokat, viszont elfeledkeznek arról, hogy a gyermekvállalás egyik alappillére, hogy ha elveszítem a munkámat, akkor ne hagyjanak az út szélén, vagy ne szórjanak le még napalmmal is utána, ahelyett, hogy segítenének. Magyarországon ez a borzalom történik. Nézzük meg a kilakoltatásokat, a brutális végrehajtásokat! Ha már ennél a témánál tartunk, akkor pont a KDNP volt az, amelynek véresre tapsoltam a kezem, úgy örültem, hogy pár éve bejelentették, hogy a végrehajtásokat kicsit lassítani kéne, hogy ne vigyék el 20-30 százalékon a