Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. november 5. csütörtök - 163. szám - Az ülésnap megnyitása - Egyes törvényeknek az otthonteremtési akcióterv bevezetése érdekében szükséges módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): - ELNÖK: - VARGA ZOLTÁN (DK):
1301 ELNÖK: Köszönöm szépen, Csárdi Antal képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most kétperces felszólalások következnek. Elsőként megadom a szót Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak, Jobbik. Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mélyen tisztelt Hollik képviselőtársam kormánya szánalmasan gyenge lakásépítési teljesítményét azzal igyekezett magyarázni, hogy mi állítólag a devizahitelesek felfutásának a korszakát állítjuk valami mintaként. Ez marhaság, képviselőtársam! Ha ön ismerné az adatokat, utánanézne az adatoknak, akkor mit látna? 2002-ben - ugye, még a devizahitelezés elején vagyunk, már az után, hogy az önök embere kiengedte a szellemet a palackból az egyoldalú szerződésmódosításokkal, de még nem futott fel a hitelállomány - 31 ezer új építésű lakás, 2009-ben 31 ezer új építésű lakás, az önök ideje alatt 7 ezer, 9 ezer, 10 ezer, 12 ezer. (10.40) A kettő között, 2004-ben, amikor még nem helyeztek ki mérhető számú olyan nagyon sok hitelt, akkor volt egy nagyjából tízezres felfutás a lakásszámban, és eközben, ezt követően több százezer devizahitel-szerződést engedtek sajnálatos módon a lakosság nyakába, de ezen tízezres felfutást azonosítani a több százezerrel legalábbis szakmai hiba lenne, képviselőtársak. Van ám tízezer fölötti adat, ez az önöké: 2010 óta az önök vegytisztán neoliberális kormánya több mint 12 ezer családot lakoltatott ki elhelyezés nélkül az otthonából. Tehát van ilyen létező tízezres adat. Önök beszélnek otthonteremtésről, családtámogatásról, miközben a legnehezebb helyzetben lévők közül több mint tízezret úgy dobtak utcára, hogy az elhelyezés alapjairól sem gondoskodtak. Tegnapelőtt éppen Csepelen, az önök által vezetett városrészben a polgármester adhatott volna hosszabbítást, halasztást egy ápolásra szoruló édesanya és egy nehéz körülmények között dolgozó férfiú esetében. Nem adták meg ezt a halasztást. A tegnapi nap folyamán öt kilakoltatásra érkezett segélykérés: november 11-e, november 12-e, Szentendre; november 12-e, Érd; november 10-e, Nyírpalota, negyedik kísérlet; és még egy november 11-ei (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) pécsi riasztást is kaptunk. Ez tehát az önök valódi arca. Ha van önökben emberség, akkor jövő héten ott lesznek ezeken a helyszíneken, és megállítják ezt az őrületet. (Taps a Jobbik padsoraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, Z. Kárpát Dániel. Kettő percre megadom a szót Varga Zoltán DK-s képviselő úrnak. VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hallgatom itt a vitát. Elsősorban is a magyar társadalom, a magyar családok egyfajta 22-es csapdájában vergődnek. Megvásárolnak vagy megpróbálnak megvásárolni egy lakást egyrészt azért, amiért a kollégám, Varju Laci mondja, az az egyetlen vagyontárgyuk, másrészt azért, mert tudják nagyon jól, hogy abban lehet a pénzt úgy tartani, hogy nem értéktelenedik el. Másrészt azért, mert nincsenek egyszerűen bérlakások. Önök pedig arra hivatkoznak, hogy a magyar néplélek olyan, hogy inkább vásárol lakást, még erőn felül is, ahelyett, hogy bérelne. És ezért nem építenek - de ez nem igaz. Tudniillik közben megváltoztak a viszonyok. Amíg régen egy faluból is nehezen mozdult ki különben egy család, addig most, ha tehetné - hiszen a társadalmi mobilitás, pontosan a munkák, a munkalehetőségek megváltozásával lényegesen nagyobb, mint eddig volt; hiszen látjuk azt nagyon jól, hogy ez odáig fejlődik, hogy aki teheti, egyszerűen elmenekül Magyarországról, akinek lehetősége van, az inkább azt választja, hogy felépít egy új életet valahol, Európa boldogabbik felén. De önök nem adják meg ezt a lehetőséget, hogy ezeket az embereket, ezeket a fiatal, életerős, munkaképes embereket és családokat kiszolgálják azzal a lehetőséggel, hogy bérlakásprogramot adunk nekik. Nem akarom a svéd, a holland példákat idehozni, ahol különben az állami bérlakásprogramok olyan lehetőséget adnak az embereknek és a családot teremtőknek, hogy ha megváltozik a munkahelye, a munkaviszonya és a munkakörülményei, bármikor átmehet egy másik városba.
