Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. november 4. szerda - 162. szám - Megemlékezés a Nemzeti Gyásznapról - Az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek 2019. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az ennek elfogadásáról szóló határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - SEBIÁN-PETROVSZKI LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről:

1226 az ombudsmani hivatal működése által előálló dokumentumokban. Tehát én azt mondom, hogy az igenis hasznos, és igenis jó az, ami ott történik. (10.40) De hadd legyek picit kritikus is! Ha már kitágítólag értelmeztem a kezdetektől fogva ennek a jelentésnek a tárgyalását, akkor a jelentés határain túllépve vagy részben túllépve van egy-két olyan momentum, amit meg kell említenem kritikaként. Három része lesz ennek. Az egyik kritikaként fontosnak tartanám azt hangsúlyozni és arra energiákat fordítani, hogy minél hamarabb szülessenek meg a bejelentésre vagy a panaszra a válaszok, hogy így mondjam, tehát a vizsgálatra fordított idő, ha lehet, csökkenjen. Nyilvánvalóan van ennek egy észszerű határa is, tehát természetszerűleg egy bonyolult kérdést nem lehet egy nap alatt eldönteni, ezt készséggel belátom, de úgy érződik, hogy túlontúl hosszú idő telik el, amire az ombudsman reagál egy panaszra, és megérkezik valamilyen módon az orvoslás arra a problémára, amit az állampolgár felvetett, amire már nem annyira aktuális az az ügy, vagy legalábbis az élet sok szempontból már felülírta a helyzetet. Mondok két ilyet csak az elmúlt egy évből. A Mátrai Erőmű kapcsán indított vizsgálatot az ombudsman tavaly decemberben, ha jól emlékszem. Ezt bizottsági ülésen is tárgyaltuk. Ha jól emlékszem, a mai napig ebben nincsen eredmény, miközben a Mátrai Erőművet már régen eladták, továbbadták. Egyszer Áder János azt is bejelentette, hogy megszüntetik, majd visszaszívta, de a lényeg az, hogy már ezer minden dolog történt. Ebből nem következik az, hogy persze nem lehet adekvát dolgot mondani majd akkor, amikor megszületik az ombudsmani állásfoglalás, de mégiscsak a probléma felvetéséhez képest ez nagyon-nagyon sok idő múlva fog megtörténni, rengeteg minden új történet lesz már addigra. Hasonló a gyöngyöspatai roma gyerekek iskolai szegregációja kapcsán, illetve a megítélt kártérítések miatti, januárban indított vizsgálat kérdése szerintem. Most novembert írunk, ha jól értem, nincs még ennek vége, vagy én nem találtam ennek nyomát, pedig gyakorlatilag az egész év eltelt. Megint csak azt mondom, lehetséges, hogy ez egy nagyon bonyolult és nagy vizsgálatot igénylő kérdéskör, csak ha lehet egy ilyen tanáccsal élnem, én próbálnám szűkíteni, vagy próbálnám csökkenteni azt az időt, ami eltelik a panasz és az orvoslás között, hadd mondjam ezt így. A kritikám második része az egyes vizsgálatokhoz kapcsolódik. Bizonyára önöknek is jelezték civil szervezetek, minket, országgyűlési képviselőket is sokszor keresnek meg egy-egy olyan ügyben, amelyben önökkel is már van egy partneri viszony, vagy legalábbis van egy kapcsolat, hogy bizonyos vizsgálatokban a civilek, a szakértők által jelzett szempontok nem kellő súllyal jelennek meg. Mondok példát is, hogy érthető legyen ez a körmondatom. Nagyon-nagyon pártolandó és támogatandó, hogy minden évben megvizsgálják a hajléktalanok helyzetét ebben az országban. Ez igenis egy súlyos probléma, aktuális probléma, több tízezer embert érintő probléma, tehát teljesen adekvát az, hogy ebben az ombudsman is évről évre visszatér a témára és megvizsgálja. De ha jól olvassuk az állásfoglalásokat, továbbra is mindig csak az intézmények felől közelíti meg a kérdést, az intézményvezetőket vagy az intézményekben dolgozókat kérdezik meg. Soha még nem fordult elő az, hogy hajléktalanokat kérdezett volna meg, mondjuk, az ombudsman, vagy hajléktalanokhoz fordult volna - tudomásom szerint ilyen nem volt -, miközben vannak olyan hajléktalanokkal foglalkozó civil szervezetek, amelyek ezt ajánlották tudomásom szerint, hogy ők ebben szívesen segítenek, hogy az az álláspont is megjelenhessen, a hajléktalanoktól hallgassa a hivatal azt, hogy egyébként hogyan és milyen élet adatott nekik. Hasonló problémám például a hajléktalanos vizsgálattal, hogy Budapestre koncentrál, miközben a hajléktalanok kétharmada vidéki városokban él, egészen más ellátórendszerben működnek ott a dolgok, sokszor rosszabb szervezettséggel tudják megoldani a vidéki városok hajléktalanproblémáját, de ez nem tud megjelenni a jelentésben, merthogy budapesti intézmények azok, amelyekre fókuszál a jelentés. Ez azt jelenti, hogy az egyébként nagyon jó célt és nagyon üdvözlendő vizsgálatot is egy picit torzítják ezek a fajta hiányosságok, hogy így mondjam. A harmadik és a leginkább, úgy mondom, átpolitizált típusú megjegyzésem az lesz, hogy én bizony ám mint a nép ügyvédjétől azt is elvárnám állampolgárként, hogy esetleg azokban az ügyekben, amelyekben nagy bizonyossággal felfedezhető alapjogi sérelem, vagy legalábbis a gyanúja nagyon megalapozottan kijelenthető - mondok példát hamarosan -, valamilyen módon az ombudsman megszólaljon, kinyilvánítsa azt, hogy ő is tartja azt az ügyet olyan fontosnak, hogy legalábbis