Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. november 3. kedd - 161. szám - Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózatnál foglalkoztatottak jogállásváltozásához szükséges egyes törvények módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - VARGA ZOLTÁN, a DK képviselőcsoportja részéről:
1187 Ezért, amennyit most a körülmények, durván másfél évvel a választás előtt lehetővé tesznek, és indokolnak, jelentsük ki, hogy az ellenzéki oldalon tudatos és előrehaladott gondolkodás van abban, hogy a magyar tudománypolitika egészében, ezen belül a magyar kutatóhálózat működésében, a kutatói, más tekintetben az oktatói szabadságot és autonómiát a megfelelő bérezéssel és valóban versenyképes előmenetellel összekössük. Ezért azt kell leszögeznem, hogy megértettem, hogy mi van az önök törvényjavaslatában. Ezzel mi nem értünk egyet, de nem fogunk azzal megelégedni, hogy nem értünk egyet, hanem a megfelelő időben, részletekben is kifejtjük, hogy hogyan gondoljuk az autonómia, a tudományos kutatás és oktatás szabadságát és a színvonalas, valóban világszínvonalon működő és működtető rendszert. Végezetül: még ugyan kevés tapasztalat áll rendelkezésre az Eötvös Lorándról elnevezett kutatói hálózat működése terén, de azért valljuk meg, ilyen fagyos, a mindenkori tudománypolitikával foglalkozó minisztérium és a Magyar Tudományos Akadémia közötti viszony még nem volt a rendszerváltás óta soha. Más tekintetben semmilyen módon nem látom, nem belemenve most ebbe a régi vitába, hogy ha ezt nem hozzák létre, hanem a Magyar Tudományos Akadémia égisze alatt működik továbbra is ez a kutatóhálózat, bármilyen módon kevesebb, alacsonyabb színvonalú teljesítmény lenne. Ellenkezőleg: biztosíthatná más módon az autonómiát és a versenyképességet. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék soraiból.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Varga Zoltán képviselő úrnak, DK-képviselőcsoport. Parancsoljon! VARGA ZOLTÁN, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hát, nehéz Hiller István után megszólalni, az a helyzet. Már csak azért is, mert én nem vagyok történész, sőt őszinte, beismerő vallomást teszek: végeztem ugyan egyetemet, de én egy melós vagyok. Viszont én azt látom, hogy akik most itt ülünk, mi valójában nem a tudományról vagy a tudomány jövőjéről, vagy a tudományos életről vitázunk, hanem valami sokkal szörnyűbbről: ez egy hitvita, amit én itt most látok, és megélek önökkel együtt. Az a baj, hogy mi a magyar társadalom jövőjéről vitázunk. Az a baj, tisztelt kormánypárti képviselők, hogy ha önöknek ez lenne az egyetlen olyan törvényjavaslata, ami most itt van előttünk, akkor még akár azt is lehetne erre mondani, hogy van benne ráció. De az a baj, hogy ez egy a sok közül. Alapvetően nem is értem, hogy minek cizellálnak ennyire. Ezt meg lehetne oldani úgy is, hogy egy-egy levágott lófejet felszegeznek időnként az egyik egyetem kapujára, időnként az MTA kapujára, időnként a kulturális szféra kapujára vagy az SZFE-ére, vagy valakiére. Tehát az a legnagyobb baj, tisztelt kormánypárt, hogy azt látom, és valójában nemcsak én látom, hanem mindenki ezt látja lassan - én nem tudom, önök ezt hogy nem látják, hogy ezt mi látjuk -, hogy önök üldöznek mindent, ami művészet, ami gondolat, ami tudás. (19.30) És ha a mélyére nézünk, hogy miért üldöznek minden ilyesmit, akkor rá kell jönni, azért, mert ezt szabad, mert ezt nem tudják uralni, mert ezt nem tudják befolyásolni, mert nincs az a propagandahadjárat, az a százmilliárdos biznisz, amivel a szabad gondolatokat egyszerűen el lehet tiporni. Az a baj, hogy ez közöttünk itt most egy nagyon erős hitvita. Egy olyan világnézeti vita, ami feloldhatatlan. Önök egy nemzetiszín mázzal leöntött, cukorszirupos, múltba révedő, böfögő, lábszagú, rengő tokájú, urambátyám világot álmodtak meg maguknak. Tudják, ezzel nem lenne baj, ha ezt csak maguknak álmodnák meg. De az a baj, hogy 10 millió magyarnak akarják ugyanezt. Az a baj, hogy azoknak az embereknek a torkán akarják ezt most leerőltetni, akik nem így gondolkodnak, akik a tudományban látják a jövőt, akik a gondolkodásban, a művészetben, és ez önöknek nagyon nem tetszik. S persze beszélhetnénk itt mindenről. Beszélhetnénk itt az Eötvös Loránd Kutatási Hálózatról, és arról, hogy akkor most önök ezt hogy is képzelik. Persze, beszéljünk róla. De valójában, amit látunk, egy hatalomgyakorlási szituáció. Önök egyszerűen nem tudják elképzelni azt, hogy létezhet