Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. november 3. kedd - 161. szám - Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózatnál foglalkoztatottak jogállásváltozásához szükséges egyes törvények módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - DR. HILLER ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:

1186 jelenlévők közel egyharmada nemcsak történész végzettségű, hanem szakmáját űzi. Ezért a példát, kérem szépen, fogadják meg tőlem. Én saját eredeti szakmám leglényegének azt tartom, hogy valaki forrásalapon kritikai hozzáállással tudjon megfogalmazni egy tételt, egy gondolatot. Én volt, hogy heteken keresztül ültem a levéltárban és az a kutatási terület, amely valóban foglalkoztatott, az égadta világon semmilyen eredményt nem hozott. Semmit! (19.20) Pedig higgyék el, próbáltam a legtisztességesebben, tudásom legjavával elolvasni azokat a kora újkori gót betűs vagy latin, olasz szövegeket. Olvastam, olvastam, és az égegyadta világon semmi nem jött elő. Utána eltelt tíz nap, és a kutatás úgy hozta, hogy minden, minden előjött, és a következő tíz napban megírtam azt a tanulmányt, aminek szerencsére jó lett a nemzetközi fogadtatása. Csak azért hozom a személyes példát, hogy van, amit lehet szabályozni, van, amit nem. Önök a legkülönbözőbb jogszabályokat hozhatják, vannak dolgok, amik akkor sem fognak előbb eszébe jutni az embernek, és ha nem hoznák, akkor is lehet, hogy eszébe jut. Önök drukkolhatnak velem együtt akár a tudomány, akár a művészet területén, de nem fog előbb egy jó festő szép és megható festményt produkálni az élet egy más területén, ha ilyen jogszabályokat hoznak, és semmilyen módon nem fogadom el, hogy az, ami most van, az visszafogja ezt. Nem erről van szó. Arról van szó, hogy ez az egész nem a tudományról szól. Arról van szó, hogy ez egy hatalomfelfogásról szól. Az az igazság, hogy mi most ennek a törvényjavaslatnak a címében a nagyszerű Eötvös Lorándról elnevezett kutatói hálózat dolgáról kellene hogy beszéljünk, de ez a törvény igazából nem a nagyszerű Eötvös Lorándról elnevezett kutatói hálózat dolgáról szól. Ez sokkal inkább az önök hatalomfelfogásáról szól, ami különböző területeken mutatkozik meg. Amikor a közművelődésben dolgozók esetében volt erről szó, hogy hogyan lehet egy levéltáros munkáját versenyképesebbé tenni - akkor is itt vívtunk vitát -, azt sem értem egyébként, már akkor sem értettem, hogy ilyen paragrafusokkal hogy lehet egy könyvtáros vagy egy levéltáros munkáját versenyképesebbé tenni, de sokkal jobban összeköti ennek a két törvénynek a háttere mindazt, amit önök akarnak. Önök igazából azt akarják, hogy sokkal nagyobb hatalmuk legyen az egyes kutató és a magyar kutatás fölött, mint amennyi az én ízlésem szerint egy államnak, egy hatalomnak, egy kormánynak kellene hogy legyen. Egyáltalán nem gondolom, hogy a teljesítményről szól. Nem hiszek abban, hogy attól lesz egyébként jobb, ahogy elmondtam, a kutatói teljesítmény Magyarországon, hogy ezt a törvényt behozták, mint ahogy tisztességesnek tűnő dolog, hogy több pénzt adnak kutatásra. De tessék már megmondani, hogy ebbe a rendszerbe miért nem tetszenek tudni több pénzt adni! Tehát mi akadályozza meg önöket abban, hogy ha már ekkora nagy a lelkük, és ilyen nagy a pénzes bugyruk, hogy akkor ebbe a rendszerbe adnak több pénzt, miért kell összekötni ezt a fajta modellváltást azzal, hogy több pénzt kapnak? Tudják miért? Önök is tudják! Azért, mert azt gondolják, hogy így a kutatók meg a közvélemény sokkal könnyebben elfogadja azt, ami az önök hatalompolitikájának eleve célja, semmint, hogyha nem kapnának pénzt, merthogy lehet, hogy egyébként még a biztonságérzetüket is elveszítik, meg pénzt sem kapnak. Csak ez egy végtelenül cinikus - végtelenül cinikus! - hozzáállás. Igazából az áll a gondolat mögött, hogy tudjuk, hogy ti ezt nem akarjátok, kutatók, azt is tudjuk, hogy egyébként a biztonságérzetet, a munkavállaló biztonságérzetét ez nemhogy veszélyezteti, hanem teljes egészében elvonja, de hogy ne legyetek annyira megbántva, adunk több pénzt. És nem azért látom, hogy több pénzt adnak, hogy egyébként úgymond versenyképes legyen a magyar kutatás, mert önök mindannyian tudják, és hogyha beszélgetünk, mindannyian egymásnak el is mondjuk, hogy a versenyképes kutatói bérektől ezzel a fizetésemeléssel együtt is olyan messze van a magyar kutatás finanszírozása, hogy csuda. Persze, ha nem adnák, még távolabb lenne, csak nem azzal indokolják a versenyképesség fokozását, hogy ez így megtörténik. Én azt gondolom, hogy érdemes 2020 nagyjából év vége felé már gondolatokat meg álláspontokat leszögezni, és nemcsak arról beszélni, hogy az, amit önök tesznek, az a mi felfogásunk szerint nem jó, hanem egyre inkább arról is beszélni, hogy szerintem, szerintünk mi kellene. Én őszintén hiszek a kormányváltásban, és akarom is; aminek egyébként feltétlenül szükséges eleme, hogy önök ilyen törvényeket hozzanak, mert ez megkönnyíti a mi dolgunkat. Más tekintetben igenis el kell mondani, hogy mi hogyan gondoljuk.