Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. november 3. kedd - 161. szám - A foglalkoztatást elősegítő szolgáltatásokról és támogatásokról, valamint a foglalkoztatás felügyeletéről szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - BODÓ SÁNDOR innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár:

1155 javaslataikat igenis figyelembe vettük, amikor azt mondták, hogy ezt nem így, ezt egy kicsit errébb kellene tenni, ezt a határt meg arrébb. És ezt én nem valamiféle szakmai gyengeségnek ítélem meg, hanem pont annak ítélem meg, hogy ők, akik munkaadókat, munkavállalókat képviselnek, lehet, hogy ugyanannyi tapasztalattal vagy több tapasztalattal bírnak, mint esetleg mi, akik nem mindig a gyakorlati példát látjuk elsőként. Tehát ezek a szakmai egyeztetések, ezek a politikai egyeztetések mindig is megvoltak, és meglesznek ezek után is. Arra természetesen nem tudok ígéretet adni, hogy ebben a viszonylag felgyorsult folyamatban hetek, hónapok állnak rendelkezésre arra, hogy egy törvényjavaslatot véleményezzenek, főleg esetünkben, amikor egy folyamat része és egy keretszabály. Ezt minden egyes alkalommal napirenden tartjuk. S ugyanígy napirenden tartjuk a bértárgyalásokat. Tehát közel sincs arról szó, hogy valamiféle elhúzódás lenne ettől a témától. Ami a törvényjavaslat tartalmával kapcsolatos: jó néhány támogatói javaslat mellett volt benne néhány olyan dolog, hogy ez vagy az miért nincs benne. Pontosan ezek azok az egyébként nagyon fontos részletszabályok, amelyek majd a későbbiekben kerülnek kimunkálásra. De egy olyan gondolat is felütötte itt a fejét, hogy mi a munkavállalókat odadobtuk a nem is tudom pontosan, hova. Nos, a munkavállalók épsége mindennél fontosabb, s örömmel tudom mondani önöknek, hogy ezt nemcsak mi gondoljuk így itt a parlamentben, hanem a munkaadók is. Ők teljesen tisztában vannak azzal, hogy a megfelelő munkafeltételek biztosítása nélkül az egyén sem boldogul, de nyilvánvalóan a cég sem fog boldogulni. Tehát itt nem valamiféle kibékíthetetlen ellentét van. S azt tudom mondani, szerencsére már eljutottunk odáig, hogy ezt mindenki józan ésszel, normálisan felfogja. Az ellenőrzések hogyan és miképpen történnek? Nos, én elfogadom, hogy volt időszak, amikor nem ez volt a módszertan, de én szakmailag elkötelezett vagyok abban, hogy az első lépés mindenképpen az legyen, hogy egy tájékoztatást, egy információt adunk úgy a munkaadóknak, mint a munkavállalóknak. Ha nincs meg ez az információátadás - például most két héttel ezelőtt csatlakoztunk az egész Európai Unióban aktuális témaként a mozgásszervi megbetegedések vizsgálatához -, tehát ha nincsenek meg ezek az előremutató, tájékoztató, problémafelvető dolgok, akkor milyen alapon is menne oda bármelyik kollégám, aki ellenőrzési feladattal bír, és mondaná azt, hogy itt aztán olyan mértékű bírságot fogok kiszabni, hogy ti attól koldultok. Hát, a kollégáim is emberek, ezt nyomatékosan szeretném hangsúlyozni, és nekik nem okoz valami kéjes örömöt az, hogy ki kell állítaniuk egy jelentős bírságot - sőt! Tehát mindenképpen felvilágosító kampány, tájékoztatás, és ennek nyilván megvannak a fortélyai. Én most nem tudom elmondani önöknek, hogy milyen olyan intézkedéseket alkalmazunk, amelyekkel abba az irányba „kényszerítjük” a munkaadókat, hogy mindent kövessenek el. Ha minden egyes apró szakmai trükköt elmondanék, akkor az holnaptól már nem lenne használható, de négyszemközt ezt bárkivel szívesen megosztom, hiszen önöket is kötelezi a képviselői eskü. Tehát ebben a helyzetben a tájékoztatást követően megtörténik az ellenőrzés, és a kollégáink igenis ellenőrzik ezeket a munkahelyeket. Természetesen más az, hogyha valahol rendszeresen, folyamatosan nem történik semmi szabálytalanság. Ez sem azt jelenti, hogy örökre mentesülnek az ellenőrzés alól, de nyilvánvalóan nincs szükség arra, hogy ott mindennap vagy minden héten felbukkanjanak az ellenőrök. Ahol meg azt tapasztaljuk, hogy valami nincs rendben, mert szemmel láthatóan nincs rendben, ott pedig újra fel kell bukkanniuk, aztán újra, újra és újra. Ebben a helyzetben ezt a menetrendet - tájékoztatás, ellenőrzés és csak szükség esetén, ismétlődő esetben bírság - fenn kell tartanunk. Ez ellen én nem tapasztaltam - azok részéről, akiket sokszor megbüntettünk, természetesen igen - olyan szintű társadalmi ellenállást, hogy itt aztán égbekiáltó dolgok történnek. Nincs már itt az a képviselőtársam, aki azt mondta, borzasztó, hogy ha valakit feketefoglalkoztatáson érünk, ott egy hónapra visszamenőlegesen be kell jelenteni, és hogy ez nem jól van így. Annyira szívesen mondtam volna neki - de a gondolatmenetét nyilvánvalóan nem akartam megakasztani közbekiabálással, és ez illetlen dolog is lett volna -, hogy ott van egy szó: „legalább”. Abban az esetben, ha az történik, hogy egy feketefoglalkoztatónál, ne adj’ isten, évekre visszamenőleg azt tapasztaljuk, hogy nincs bejelentve, és valamiféle arcátlan módon történő foglalkoztatás van, ott nem az a szabály, hogy egy hónapra kell bejelenteni visszamenőleg, mert az szánalmasan nevetséges lenne, lássuk be, hanem az a szabály, hogy ameddig igazolhatóan, kétséget kizárólag bizonyíthatóan ez