Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. november 3. kedd - 161. szám - A foglalkoztatást elősegítő szolgáltatásokról és támogatásokról, valamint a foglalkoztatás felügyeletéről szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - BODÓ SÁNDOR innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár:

1156 az állapot fennáll. És ha ez három év lesz - nem szeretném, hogy ilyen legyen az országban, de mivel én is itt élek, esetleg még ezt is el tudom képzelni -, akkor az bizony három évre fog megtörténni. Ezeket a szabályokat nyilván nem titkoljuk el, de engedjék meg, hogy az ellenőrzési, szakmai belső fogásokat mégse mondjam el a tévékamerába, mert akkor a kollégáimnak holnaptól megint valamiféle új eljárásokon kell törniük a fejüket annak érdekében, hogy a nem tudom, milyen trükkök százait az esetleges munkaadók ne alkalmazzák. Egyébként ezen a területen javul a morál, bármennyire is a kirívó példák jelennek meg nagyobb számban. Képviselőtársaim említették, hogy van olyan, hogy X. és Y. milyen körülmények között dolgozott, aztán elment a foglalkoztatási osztályra és ott nem kapott kellő tájékoztatást, nem regisztrálták, és járandóságot sem kapott; valószínűleg egy újsághírre gondolunk, vagy kettőre. (16.50) Én kértem, hogy ezeket nézzük meg, hiszen ott nyilván volt egy keresztnév, amely alapján nyilván nem tudtuk beazonosítani, de az adott időszakban abban a járási hivatalban ilyen nevű munkáltató nem is volt regisztrálva. Én most nem tételezek fel semmiféle videót meg semmiféle manipulált történetet, ezért kértem a kollégáimtól és a foglalkoztatási osztályvezetőtől abban a járásban, hogy legyen kedves, kutassa fel; nem azért, mert most én ebből valamiféle egyéni sikert akarok, hanem azért, hogy az a szerencsétlen munkavállaló jusson hozzá. Természetesen el tudom képzelni azt is, hogy ő valamiféle félszegségből vagy bármi más miatt azt mondja, hogy ő nem szeretné ezt, de a kollégáim, a foglalkoztatási főosztály vezetője, kiváló kollégáim telefonos ügyeletet tartanak, tartottak mindig is, de a veszélyhelyzet első napjától kezdve, azt tudom mondani, reggel 8-tól este 10 óráig hétvégeken is, amikor őket fel lehetett hívni. Ha az illető szerette volna névvel elmondani a problémáját, nyilván akkor egyszerűbb volt, ha jogi tanácsot, útmutatást kért, akkor meg nyilván általánosságban tudtunk neki segíteni. Ez tehát most is megvan a részünkről. Amikor a rendszer felépítésével kapcsolatosan itt számadatok hangzottak el, volt egy olyan benyomásom, véleményem, hogy talán nem egyformán látjuk. Nem nagyon szaporítva a szót, de végül is önök hatalmaztak fel, hogy vegyek részt ebben a vitában, nem azért, hogy generáljam, csak tényszerűen szeretném elmondani, hogy a foglalkoztatási rendszer, pontosabban a hivatali része hogyan is működik Magyarországon. A foglalkoztatási osztályok majd’ minden járásban, illetve Budapest több kerületében is jelen vannak, ők azok a munkatársaink, akik elsőként találkoznak azokkal, akiknek sajnos úgy alakult az élete, hogy mondjuk, regisztrált álláskeresőként megjelennek. Itt nyilván megtörténik az a szükséges adatfelvétel, egyeztetés, mindenféle olyan szakmai lépés, amely alapján nyilván indul egy adminisztrációs folyamat, meg - lehetőség szerint - indul egy anyagi juttatási folyamat, meg indul egy folyamat, amely arról szól, hogy ő lehetőség szerint minél hamarabb kikerüljön ebből a rendszerből. Természetesen mindegyik nagyon fontos. Engedjék meg, hogy az adminisztrációs folyamatokról beszéljek. Magyarországon minimum háromféle adatbázisból dolgozik mindenki, és ritkán van alkalmam arra, hogy önök előtt ezt ilyen mélységig kibontsam, de most megteszem, hogy elmondom, mi közöttük a különbség. Nyilván van egy NAV-adatbázis, ez konkrét, tényszerű. Picit árnyalja a képet, hogy mondjuk, annak is lehet egy vállalkozása, akinek van egy munkahelye, tehát a két dolog nem zárja ki egymást, ezért aztán az így foglalkoztatottak számát ezzel mindenképpen - hogy is mondjam? - korrigálni kell. Ezt, megmondom őszintén, mi a szakmai munkánk során csak harmadlagos sorban, harmadik sorban számoljuk. A foglalkoztatási adatokat - annak érdekében, hogy európai uniós szinten összehasonlíthatóak legyenek, és a módszertan valami módon egységes legyen - az európai uniós módszertan szerint használja a KSH, ezt így számolják az Európai Unió valamennyi országában. Amikor tehát olyan érdekességeket hallunk, amelyekre önök is, én is azt mondanám, hogy biztos, hogy jól van-e így, akkor, kérem, ne engem és ne a kollégáimat okolják, hanem azt az európai uniós megállapodást, amely arról szól, hogy ha mondjuk - csak egy sarkított példa -, valaki az elmúlt időszakban, visszanyúlva két hétre, mondjuk, akár 2 óra hasznos tevékenységet végzett, és ő tulajdonképpen úgy nyilatkozik magáról, hogy munkaviszonyban áll, akkor őt ez az európai uniós szinten működő szervezet munkavállalónak tekinti. Sőt, továbbmegyek, ha ő azt nyilatkozza, hogy készen áll arra, hogy két héten belül elhelyezkedjen, márpedig ezt azért, valljuk be, sok ember elmondja, akkor azt is.