Országgyűlési Napló - 2020. évi rendkívüli nyári ülésszak

2020. július 2. csütörtök - 145. szám - A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításáról szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK: - ARATÓ GERGELY (DK):

389 kimondására és megszüntetésére, mint az a per, ami akkor indult. A különbség az, hogy a mi

kormányunk azt mondta, hogy rendben van, van egy per, az meg fogja állapítani azt, hogy van-e szegregáció vagy nincs, és a döntés alapján mi gondoskodni fogunk arról, hogy a bíróság ítéletét

végrehajtsák. Önök megpróbálták megakadályozni minden perben, ebben a perben is, hogy a bíróság

kimondja azt, hogy mi a valós helyzet, most pedig megpróbálják aláásni azt a lehetőséget, hogy a

továbbiakban a bíróság érdemben dönthessen abban, hogy történt-e ilyen kár, és egyébként milyen

kárpótlást állapít meg. Abból a történetszálból, amit ön itt felvázolt - Horváth képviselő úrhoz fordulok -, egy aprócska

elem hiányzik. 2012-ben mondta ki a bíróság azt, hogy jogellenes ez a fajta gyakorlat, és 2016-ban vagy 2015-ben indult el a per. Ez alatt a három év alatt számos kísérletet tettek az érintettek arra,

hogy valamifajta kárpótlást kapjanak azért a kárért, ami őket érte. Nem a perrel kezdték, nem az a

helyzet, képviselő úr, hogy az érintettek pénzhez akartak jutni, vagy hogy a gonosz Soros-ügynökök

felbiztatták a népet. Az történt, hogy sem az önkormányzat, sem az állam nem volt hajlandó tárgyalni

sem arról, hogy bármilyen módon kárpótlást adjon azoknak, akiket jogsérelem ért. (Nacsa Lőrinc:

Nem igaz!) Innen kezdve nem maradt más lehetőség, mint a per. És ne haragudjon, képviselő úr, de azt mondani, hogy ha valaki pereli az államot azért, hogy a

jogait érvényesíthesse, vagy ha valaki képvisel olyanokat, akik az államot perelik, az megbontja a

társadalmi békét, arra azt kell önnek mondanom, hogy nagyon eltérő elképzeléseink vannak a

jogállamról. Az nem jogállam, képviselő úr, ahol mindig az államnak van igaza, az nem jogállam, képviselő úr, ahol külföldi ügynök az, aki segít a jogot érvényesíteni, az nem jogállam, ahol el lehet

venni valakitől azt a jogot, hogy egyébként a saját érdekeiért kiálljon. Továbbra is azt kell mondanom, hogy az az érvelésnek egy rendkívül alantas, rendkívül kevéssé

tisztességes módja, amikor ön kiemel egyes eseteket, és anélkül, hogy egyébként ismerhetnénk a

körülményeket és ismernénk a körülményeket, erre hivatkozik. Nem tudjuk, hogy aki távol maradt az

iskolától, az miért maradt távol az iskolától. Nem tudjuk, hogy ezek szerint a bűnözés útjára lépés és

a javítóintézetbe kerülés az előtt történt, hogy egyébként ez a szegregáció őt érte, vagy esetleg, nem

mondom, hogy ennek következtében, mert ez kevés ehhez - mert egyébként az érintettek jó részéből

nem lett bűnöző, élnek, csak szegényen és nehezen, mert nem kaptak jó oktatást -, de bizonyára talán

része volt ebben annak is, hogy nem kapott az illető jó oktatást. Ez egy nem tisztességes érvelési

technika, hadd fogalmazzak így, hogy mondjam, anélkül, hogy hangulatot próbálnék kelteni. Azt kell mondanom, hogy egyébként az önöket ebben támogató Jobbik jóval tisztességesebben

érvel ebben a kérdésben, mint önök. Szerintem az téves út, amire Ander képviselőtársunk hivatkozik,

hogy a családok együttműködését ilyen módon el lehet érni, mert valóban ez a kritikus kérdés, hogy

a családok együttműködésével mit lehet tenni. Azt gondolom, hogy a jogsértés jóváhagyása, a

jogsértés szankcióinak korlátozása nem alkalmas arra, hogy kialakuljon egy párbeszéd az iskola és a

családok vagy a fenntartó és a családok között bármilyen helyzetben. Azt gondolom, hogy

megnyugvás, együttélés, jó megoldás csak egymás jogainak tiszteletben tartásán alapulhat. Önök azt

mondják, majd erről fogunk a következő törvényjavaslatnál beszélni, hogy itt természetesen ennek

sokfajta feltétele van. Ez igaz, de most ebben a konkrét esetben arról az esetről beszélünk, amikor az

állam sért jogot. Az állam sem sérthet jogot, az állami jogsértés jóváhagyásán nem alapulhat

semmilyen megoldás. Azon kellene gondolkoznunk, azon kellene dolgoznunk, hogy hogyan lehet mindenkinek a jogait érvényesíteni, azoknak a tanulóknak a jogait is, akiket gyakran szegregálnak. Nem tudjuk, hány van

ilyen, igaza van Maruzsa államtitkár úrnak, én itt nem bátorkodom, hogy elmondjam, ez ötszáz hely

vagy kettő; ha kettő, akkor is kettővel több a kelleténél. Azt gondolom, az a helyes, az ideális az

lenne, ha megtennénk mindent, hogy megszűnjenek ezek a helyek, és a legrosszabb esetben a bíróság

tudja ezt kimondani. De egy dolgot szeretnék nagyon világossá tenni: ez nem a megoldás része, amit önök javasolnak,

hanem a probléma elfojtása. Ennek a következménye az, hogy még több diákot fog hátrány érni,

felhatalmazva érzik majd magukat az iskolák és a fenntartók, hogy szegregáljanak, hogy megsértsék