Országgyűlési Napló - 2020. évi rendkívüli nyári ülésszak
2020. július 2. csütörtök - 145. szám - A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításáról szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK: - ARATÓ GERGELY (DK):
388 be független igazságügyi szakértőt, tehát azt, hogy valakit tartós lelki károsodás ért, egy pszichológus, pszichiáter, pedagógus, független szakértő vizsgálhassa meg ennek a valóságtartalmát, a bíróság ezt lesöpörte az asztalról. A másik, az ítélet indoklásában szereplő érv az volt, hogy az érintett tanulók tartós életesélyvesztésen mentek keresztül. Itt is kérték az iskolafenntartók, a volt és a jelenlegi, hogy lehessen igazságügyi független szakértő bevonására sort keríteni. A bíróság ezt is elutasította. Mint ahogy a természetbeni kártérítést is elutasította. Mi azt mondjuk, hogy az a nagyobb jó, ha természetben történik annak a hátránynak az orvoslása, ami az oktatásban megtörténhetett. Mert tessék megmondani, és itt mondtam valós példát, Arató képviselő úr a bizottsági ülésen ezt kifogásolta - én ezeket a tényeket hozom, mert a részletekben nem kell elveszni, de azért nem árt néha kicsit elmerülni bennük -, hogy például annak a huszonéves embernek, aki 16 éves korában úgy maradt ki az általános iskolából, hogy hat osztályt végzett el, háromszor megbukott, közben hiányzott abból az úgynevezett szegregáló iskolából, ami őt állítólag nem készítette fel az életre, 2040 órát - zárójel: vajon mire is lehetett volna megtanítani azt, aki 2040 órát hiányzik; ez tény, nem sértem meg senkinek a személyiségi jogát -, vajon őrajta, az ő élethelyzetén, az ő esélyein most az a 3 millió forint segít, amit meg fog kapni? Vagy esetleg az oktatás és a képzés segítene hosszú távon? Miben rejlik a nagyobb jó, az egyszeri pénzjuttatásban vagy az oktatásban és a képzésben? Vagy a másik példa: az a fiatalember, aki már szintén kimaradt az iskolából, de úgy maradt ki ő is, hogy sok száz órát hiányzott, sokszor volt erőszakos, súlyos testi sértéseket követett el, javítóintézetbe került - nem is tudott részt venni a tárgyaláson, mert javítóintézetben volt -, vajon neki most ez a kétmillió forint fogja megoldani azt az élethelyzetet és azt az élethátrányt, amelyben van? Nem lehetne inkább jobb megoldás és nagyobb jó abban, ha mondjuk, életvezetési, beilleszkedési és egyéb ügyekben, pszichológiai ügyekben kapna segítséget? (15.50) Szerintünk ebben van a nagyobb jó, és ez egyébként, még egyszer mondom, a tárgyalás során is sokszor előjött, ennek van elvi jelentősége. A tűzzel, még egyszer mondom, nem játszunk, viszont azt akarjuk megakadályozni, hogy ez a fajta tűz, amit itt évek óta rakosgatnak tudatosan, az ország nagyobb részére is kiterjedjen. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, Horváth képviselő úr. Megadom a szót Arató Gergely képviselő úrnak, jegyző úrnak. ARATÓ GERGELY (DK): Őszintén szólva, azon nem csodálkozom, hogy Maruzsa államtitkár úr nem ismeri és különösen nem ismeri el a korábbi kormányok antiszegregációs tevékenységét. Ha ezt tenné, akkor valószínűleg nem is ülhetne ott, és nem is vállalná azt, amit most csinál. És arra sem tartok igényt, hogy az én tanácsaimat figyelembe vegye a kormány, hála istennek, vannak nálam sokkal jobb szakemberek is az országban a hátrányos helyzetű diákok felzárkóztatása és az antiszegregáció ügyében. Egy baj van, államtitkár úr: ezek azok a jó szakemberek, akiket önök meghívtak 2014-ben az antiszegregációs kerekasztalba, és miután semmibe vették minden javaslatukat, minden ajánlásukat, 2016-ban sorban otthagyták önöket. Hozzáteszem, a legutóbbi hírt erről a csodálatos antiszegregációs kerekasztalról 2018-ban találtam; a választás előtt fontos volt összehívni és beszélni róla. Lehet, hogy azóta is működik, csak akkor elfelejtenek róla tájékoztatni, bár én sejtem, hogy nem ez a valós helyzet. Szóval, mégiscsak az a helyzet, mert ennyit azért bizonyára ön is tud, hogy 2010 előtt önkormányzati fenntartás volt az iskolákban, és miután az akkor egy jogállam volt, és az akkori kormány komolyan vette a jogállami elveket (Nacsa Lőrinc: Jaj, jaj!), ezért aztán nem volt módja arra, hogy önkormányzati döntéseket kormánydöntésekkel írjon felül. Anélkül, hogy most ebbe hosszasabban belemennénk, szeretném jelezni, hogy akkor nem volt más jogi eszköz a szegregáció
