Országgyűlési Napló - 2020. évi rendkívüli nyári ülésszak
2020. június 29. hétfő - 143. szám - Napirend utáni felszólalások: - VARGA ZOLTÁN (DK):
179 Nagyon szépen köszönöm. Varga Zoltán képviselő úr, a Demokratikus Koalíció képviselője következik: „Hol vannak a beígért munkahelyek?” címmel. Parancsoljon! (19.10) VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Nem tudom, megfigyelték-e, hogy valami nagyon csúnya mentális betegség sújthatja a kormányzat és a kormánypárt képviselőit. A hosszú távú memóriájuk annyira erős, hogy állandóan a tíz éve elmúlt nyolc évről beszélnek, azonban az elmúlt három hónapban történt eseményekről valahogy elfelejtkeznek. Emlékeznek? Azon ritka pillanatok egyike volt, mikor a kormányfő és a körülötte nyüzsgő fideszes képviselők a parlamentben voltak. Ekkor ígérte meg Orbán Viktor két lenéző, kioktató, öntelt és nagyképű viszonválasz közben, hogy annyi munkahelyet fognak teremteni, amennyit a járvány, a vírus tönkretesz. Majd néhány hét eltelik, újabb parlamentlátogatás, ahol újabb orbáni ígéret, mondhatnám azt is, hogy egyfajta nyugtatás hangzik el: nyugi, nyugi, három hónapig minden munkáját elvesztő magyar dolgozó álláskeresési támogatást kap. Csak jelzem különben, nem tudom, hogy észrevették-e, de nem kap. A kényszervállalkozók, a családi megélhetési kis cégek és a katások egy jó része egyszerűen nem kap, nem jár nekik. Akinek pedig járna, annak bejelentkezési lehetősége nincs a rendszerbe, mert a rendszer, az istenadta, hetekig-hónapokig még időpontot sem hajlandó adni, nemhogy álláskeresési támogatást. Majd megtudjuk újabb pár hét után, persze újabb nagyképű és öntelt kormányzati kioktatás keretén belül, hogy a kormány a munkában érdekelt, ők munkaalapú társadalmat építenek, nem pedig a segélyekben, mert a segély valószínűleg valami ellenzéki lózung. Ez eddig jó is, mert a dolgozók is a munkában hinnének, jelezném halkan, azaz csak hinnének, és nem a mesebeli álláskeresési támogatásban. Miért is mondom én, hogy mesebeli? Azért, mert, tudják, a mese is olyan, hogy hol volt, hol nem volt. Sajnos, a magyar rendszerben, Orbán bűzlő rendszerében inkább nem volt, mint volt, mert bár látható módon ez szinte hihetetlen a kormány fejének, de mindenki inkább dolgozna normális bérért, mondom én, mint hogy nyelje a könnyeit a világ legrövidebb álláskeresési támogatását várva, leginkább meg nem kapva azt. Majd eltelik újabb pár hét, a dolgozók százezrei már munka, megélhetés és valós kormányzati és sajnos álláskeresési támogatás nélkül, de mit ad isten, a kormányfő újabb látogatást tesz a parlamentben, újra tele a fideszes patkó, és elhangzik a kissé ködös újabb kormányfői ígéret: de tényleg lesz mindenkinek munkája, oda a rozsdás bökőt, vagy ha mégsem, akkor majd forduljanak nyugodtan a kormányhoz a kárvallottak. Emlékeznek erre? Aztán mi történik? Értik: közvetlenül a kormányfőhöz lehetne fordulni, majd ő ad munkát. De hogy nehogy azt gondolja azonban bárki is, hogy ez a munka a karmelita kolostorban esetleg uborkakovászolás lenne, vagy a felcsúti dácsában a füvet kell nyírni, ezért újra pontosít a kormány feje: a fiatal életerősek mehetnek majd katonának, a maradék pedig menjen közmunkásnak. Katona vagy közmunkás - ez az új kormányzati narratíva. Kérem szépen, ez az új orbáni jövő, amit Magyarország számára Orbán biztosítani akar, biztosítani képes, és ami önmagában is hátborzongató, különösen akkor, ha tudjuk, hogy a közmunkások bére 2017 óta nem emelkedett. Így a szakképzettséget vagy középfokú végzettséget nem igénylő teljes munkaidős foglalkoztatás esetén a közfoglalkoztatott havi bruttó bére 81 530 forint, amiből persze adóznak, mert tudjuk nagyon jól, hogy drágák a stadionok, éhes a család, a kedves vő is nagyon szereti a pénzt, a papa is szeretne milliárdos osztalékot kivenni, és Orbán gázszerelőjéről már ne is beszéljünk. Így a végén megkapnak ezek az emberek nettó 54 217 forintot. De ma már tudjuk, hogy a kormányfő meghatározása szerinti fiatal életerősek sem dúskálhatnak a fizetésben, már ha egyáltalán vállalják a speciális önkéntes tartalékos katonai szolgálatot, mivel az ő bérük sem érné el a százezer forintot. Már ha vállalnák, de tudjuk nagyon jól, hogy mindenki üvöltve menekül ez elől a lehetőség elől.
