Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. február 17. hétfő - 105. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - VARJU LÁSZLÓ (DK):
90 A balatonboglári strand mellett újabb strandok jelentkeztek, hogy tegyem tiszteletemet, és nézzük meg, hogy mi készült el abból a pályázati forrásból, amit a kormány biztosít, és a Magyar Turisztikai Ügynökség menedzsel. Egészen elképesztő és nonszensz, amit önök jóváhagynak, mert azért nem kérdés, hogy a Magyar Turisztikai Ügynökségnek árgus szemekkel kellene néznie és figyelnie, hogy ezek a beruházások valóban a műszaki tartalomnak megfelelően készülnek-e el. Ezt önök elmulasztották, és ez azért is elkeserítő, mert nemcsak a strandfejlesztésekkel kapcsolatosan vannak ilyen tapasztalataink, hanem egyéb más területeken is. Nekem egyetlenegy tiszteletteljes kérésem van: jussunk már el oda, hogy a jogszabályokat betartatják, és amikor a közbeszerzési eljárásban az van, hogy első osztályú minőségben kell kivitelezni a beruházásokat, akkor azok valóban első osztályú minőségben készüljenek el; és akkor, amikor a partvédműveknél az látszódik, hogy nem csinálják meg a felújításokat, akkor legalább a kivitelező vállaljon egy olyan kötbért és egy olyan garanciális javítást, amivel ezek el tudnak készülni. Az, hogy ez fontos téma, ez nem kérdés, most pénteken a Balaton Fejlesztési Tanács ülésén fogok részt venni, ahol kettő napirend is foglalkozik azzal, hogy a Balaton térségében lévő fejlesztéseket és a hosszú távú koncepciókat megvitassák. Kíváncsian várom, hogy ott, a Balaton Fejlesztési Tanács ülésén milyen koncepcionális kérdések fognak elhangozni és milyen fejlesztési elképzeléseket mutatnak, mert az, hogy a strandok fejlesztésére szükség van, nem kérdés, de az, hogy milyen minőségben, az már igen. Úgyhogy én csak egy kérdést teszek fel: így készülnek önök a nyári idegenforgalmi szezonra? Remélem, nem. És nézzenek utána, hogy mire költik azokat a forrásokat, amelyekért adófizetők éveket dolgoznak. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Varju László képviselő úr, DK-képviselőcsoport: „Mi lesz a sorsa az Újpesti víztoronynak?” címmel. Öné a szó, képviselő úr. VARJU LÁSZLÓ (DK): Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy egy kis történeti visszatekintéssel is éljek, azzal a lehetőséggel, hogy tulajdonképpen a 110 évvel ezelőtt lezajlott fejlesztések hogyan valósultak meg - egy konkrét példán keresztül -, és milyen hatása volt ennek városunkra. Mint ismeretes, Újpest önálló város volt, míg a Budapest főváros területének új megállapításáról szóló 1949. évi XXVI. törvény a fővároshoz nem csatolta annak IV. kerületeként. A településünk 1840-ben vált ki önálló községként Rákospalotából. Lakóinak száma ugrásszerű növekedésnek indult, a kiegyezés idejére már 7 ezer, 1890-re már 23 ezer polgára volt. Rohamosan fejlődött a helyi ipar, megépült a kikötő, a vasútállomás. 1871 után nagyközség, 1907-től pedig több mint 50 ezer lakosú, rendezett tanácsú nagyváros. Ebből az időből származik a városrész egyik büszkesége és jelképe, az újpesti víztorony, a várossá válással egyidejűleg halaszthatatlanná vált ugyanis a lakosság vízzel való ellátása. 1911-ben kezdték meg a vízvezeték-hálózat csöveinek lefektetését, 1912. június 17-én pedig megkezdődött a vízszolgáltatás. Minthogy azonban a vízfogyasztás erősen hullámzó volt, gondoskodni kellett az átmeneti víztározásról. Ebből a célból kezdődött meg 1911 júniusában Újpest akkori legmagasabb pontján a víztorony építése, dr. Mihailich Győző egyetemi tanár, hídépítő mérnök és Dümmerling Ödön építész tervei szerint, kezdettől azzal az elképzeléssel, hogy a víztározó feladatainak ellátása mellett a város dísze is legyen. Elmondható, hogy ez sikerült is. Építése majdnem pontosan egy évig tartott, a két és fél méter vastag betonlemezen álló, mintegy 40 méter magas, alján 13 méter átmérőjű épület kulcsát 1912. július 8-án adták át a vízvezetéket működtető társaság vezetőjének. A víztorony 1500 köbméter víz tárolására alkalmas; építési költsége 225 ezer korona volt. Bár régebbi
